Gyakran mondják, hogy feltörhetetlen titkosítás nem létezik, ugyanis megfelelő számítókapacitás és idő birtokában bármi feltörhető. Azonban ez nem igaz.
Talán az egyetlen valóban feltörhetetlen titkosítás már 1882 óta ismert, és egy papíron, illetve egy ceruzán kívül nem szükséges semmi más a használatához. A ma elterjedt titkosításokban egy viszonylag rövidke titkos kulcs és egy jól megválasztott algoritmus segítségével titkosítják a szöveget. A kódolt szöveg gondos elemzésével azonban ismétlődésekre lehet bukkanni, amelyek segítenek a feltörésben. Az egyszer használatos kulcsú (one time pad) titkosításnál azonban a rejtjelezendő szöveggel azonos hosszúságú kulcsot használnak, így az eredeti szöveg minden egyes betíjét más és más titkosítással kódolják. Ha a kulcs véletlenszerí, akkor a kódolt szöveg is véletlenszerí mintázatot fog mutatni, nem lesznek benne árulkodó ismétlődések és visszatérő részletek. A már az 1880-as évek óta ismert eljárásról Claude Shannon, az információelmélet megalkotója bizonyította be matematikailag is az 1940-es években, hogy valóban feltörhetetlen. Ez azonban csak akkor igaz, ha a kulcs valóban véletlenszeríen ismétlődő karaktereket tartalmaz. Például a számítógépekkel generált véletlen számok alkalmatlanok erre a feladatra, ugyanis ezek álvéletlenek, és bizonyos időközönként ismétlődnek. Hasonló dolgon bukott meg a második világháború utolsó éveiben a német külügyi hivatalok titkosítása, ugyanis véletlen számaik nem voltak igazán véletlenek, az amerikai kódfejtők így sikerrel törték fel a táviratokat. Továbbá az is fontos, hogy egy kulcsot valóban csak egyetlen alkalommal szabad felhasználni. A többszöri használat már ismétlődést okoz, ami segíti a feltörést. Így járt jó néhány Camberra–Moszkva-viszonylatú szovjet diplomáciai távirat is 1945-ben, amelyeknek titkosító kulcsait Washington–Moszkva-viszonylatú táviratokhoz is felhasználták. Az amerikai kódfejtők csak erre a hibára vártak. Helyesen alkalmazva azonban a one time pad valóban feltörhetetlen, például az 1963-ban, a kubai rakétaválság után létrehozott szovjet–amerikai forródrót távíró berendezésein is ilyen elví titkosítás dolgozott. A hidegháború éveiben számos fedésben dolgozó titkos ügynök is ilyet használt – sikeresen. A kulcs nagy hossza és egyszer használatos volta miatt ma már alig van gyakorlati jelentősége a módszernek, de az interneten található leírások segítségével ma is bárki kipróbálhatja.
