Azt talán mindenki tudja, hogy hajón, repülőn, gyorsan kanyarodó autóban egyensúlyszervünk íz velünk csúnya tréfát, de a háttérben álló mechanizmus mégis meglepő.
A gyíjtőnéven utazási betegségként emlegetett tünetegyüttes (kinetózis) akkor fordul elő, ha a belső fülben található egyensúlyi érzékszervünk és a szemünk által szolgáltatott információk nincsenek összhangban. Például egy zárt hajókabinban utazva egyensúlyszervünk érzékeli a hullámzást, szemünk azonban nem látja azt, így agyunkba két egymásnak ellentmondó információ jut. Hasonló a helyzet repülőgépen, ha nem látni a horizontot, vagy kanyargós úton haladó autóban, ha nem az ablakon nézünk kifelé, hanem például olvasunk. A teljes látóteret betöltő filmvászon vagy közvetlenül a szemünk elé vetített mozgókép esetében ez fordítva történik, szemünk mozgást érzékel, holott valójában nyugalomban vagyunk. Az eredmény rossz közérzet, émelygés, majd hányás. A háttérben meglepő dolog áll. Az elfogadott hipotézis szerint szervezetünk mérgezés elleni védekező mechanizmusa lép míködésbe ilyenkor – tévesen. Az agytörzs egy meghatározott központja felel azért, hogy mérgezés tüneteinek hatására megindítsa a hányást, így távolítva el a mérget a gyomorból. A szem és az egyensúly-érzékelő szerv egymásnak ellentmondó információit az agy ugyanis úgy értelmezni, hogy hallucinációról van szó, amelyet a leggyakoribb esetben mérgezés okoz, így az agytörzs erre szolgáló központja elindítja a hányás folyamatát. Azonban nem mindenki érintett egyformán a tengeribetegségben. Az emberek nagyjából 33%-a már egészen enyhe mozgás vagy hullámzás hatására rossz közérzetre panaszkodik, erősebb mozgás pedig újabb 33%-nál okoz rosszullétet. A maradék harmad nem hajlamos a tengeribetegségre. Azok, akik súlyos egyensúlyzavarban szervednek, akár egy hosszú tengeri útra is kockázat nélkül vállalkozhatnak, ugyanis ők immunisak a tengeribetegségre, bár könnyen elképzelhető, hogy ez őket nem vigasztalja.
