Felfedezték, miért nem úsznak még mélyebbre a halak

A halak 8,2 kilométernél lejjebb már nem élnének meg egy amerikai kutatás szerint. A mélységi határ fiziológiai oka az a molekuláris míködés, ami a halak szöveteit a hatalmas víznyomás ellen védi.

A folyamat legfontosabb molekulája az ozmolit, vagyis TMAO amely molekula a jellegzetes halszagért is felelős. A TMAO stabilizálja a fehérjéket, amik a hal sejtjeit felépítik és életben tartják. Nélküle a tengermélyi víznyomás míködésképtelenné tenné a fehérjéket.
A kutatócsoport megfigyelte, hogy minél mélyebbre hatolt egy halfaj, annál több volt benne a TMAO. Az összefüggést az &Uacutej-Zéland közelében fekvő Kermedec óceáni árokból felhozott Pseudoliparis amblystomopsis neví hal segítségével vizsgálták meg. Ez az állat több mint hét kilométer mélyen él, garnélát eszik, ami a felülről lehulló szerves anyagokat fogyasztja. Bennük található a legnagyobb arányban a TMAO-molekula. Koncentrációja szinte pontosan akkora, amekkorára a sekélyebb vizekben élő fajok TMAO-szintjéből következtetni lehet.
Ha azonban tovább növelik a TMAO koncentrációját, 8-8,5 kilométeres mélységnél elérik azt a pontot, ahol a molekula már a sejtek életfunkcióit akadályozná, “a fehérjék annyira stabillá válnának, hogy nem míködnének”.
A mélységhatár másik lehetséges oka, hogy az TMAO ilyen koncentrációja vizet vonzana a hal szervezetében, ezt pedig a tengeri halak nem viselik el.Ugyan az óceánfenék szinte mindenhol sekélyebb 8 kilométernél, mégis létezik néhány árok, ahol úgy tínik, nem élnek meg a halak. Ilyen a majdnem 11 kilométer mély Marianna-árok, a Föld legmélyebb pontja. Ugyan halak nem népesítik be ezeket az árkokat, az élet más formái, egysejtíek, baktériumok, tengeri uborkák azért nagy számban találhatók bennük.