George Hrabovsky – Leonard Susskind: Az elméleti minimum

Kezdetben volt az ír, vagyis abszolút semmi, tele azokkal a lehetőségekkel, amiket a természet törvényei jelentettek. Az IPM könyvajánlója.

Az elméleti fizikusok szerint legalább a Maxwell-egyenletek, az Einsten-féle E=mc˛, meg még pár törvény adott volt. Az előbbieket hallgató korukban a diákok a pólóikra is fel szokták írni: „and God said:” itt jön néhány hieroglifa „and then there was light.” Az elméleti fizikus nem csak az öltözködése miatt különös. Míg mások az iskolában szép fecskevonalakat rajzolnak a füzetükbe, ő „kalácsokat” ír, és kínos perceket szerez a tanító néninek, aki nem tudja értékelni a parciális differenciálegyenlet analitikus megoldását. Leon Lederman szerint úgy tizenöt éves koruk körül érik el szellemi teljesítményük csúcspontját, mert akkor még nem kell túl sok felesleges ismerettel terhelniük magukat. Mindazonáltal az elméleti fizikusok többsége nem valami csodabogár, hanem igen szenvedélyes, társaságkedvelő, jó humorú és versengő szellem. Lev Davidovics Landau megtestesítette az elméleti fizikus archetípusát. Tizenhárom évesen fejezte be a gimnáziumot, tizenkilenc évesen szerzett diplomát elméleti fizikából. Tizennyolc éves, amikor felismeri, hogy a Schrödinger-féle hullámfüggvény nem alkalmas bizonyos kvantummechanikai rendszerek leírására, és bevezeti a síríségmátrixot. Hat évvel később már a harkovi Ukrán Míszaki-Fizikai Intézet Elméleti Osztályát vezette. Harkovban kezdett el tanítani. Ekkor született a Landau-féle „elméleti minimum” is, amelyből mindenkinek le kellett vizsgáznia, aki vele akart dolgozni. Rumerrel, majd később E. M. Lifsiccel megírta a világ legkevésbé tradicionális, egyben leghíresebb elméletifizika-tankönyvsorozatát. A „Landau Lisfsic” tíz vaskos fekete kötete ma is alapmí minden fizikushallgató számára. Sussind és Hrabovsky most egy jóval szerényebb, de szintén nem konvencionális elméleti fizikai könyvet írt, abszolút laikusoknak. Egy egészen egyszerí, közérthető, vékonyka könyvsorozat első kötetét tartja a kezében az olvasó, amely a klasszikus mechanikával foglalkozik. Nem a 17. századi newtoni mechanikával, amit a gimnáziumban tanítanak, hanem a Lagrange- és Hamilton-féle formális mechanikával, mint a „Landau Lisfsic”, csak közérthető formában. A könyv alapja a Stanfordban laikus közönségnek tartott nagy sikerí előadás-sorozat, amely letölthető az internetről (theoreticalminimum.com), miként a könyvhöz tartozó anyagok is (www.madscitech.org/tm). Susskind „elméleti minimuma” az alapmíveltség része kellene hogy legyen, ez az a fizikai tudás, amely ma ahhoz kell, hogy a világ dolgairól legalább kérdezni tudjon az ember. A szerzők ígérete szerint a sorozat következő kötete a kvantummechanikával foglalkozik. 
Typotex Kiadó, 2013.
274 oldal, 3490 Ft