Ha lépést akarunk tartani a növekvő információáradattal, elsősorban memóriánkat kell edzeni. Minél megbízhatóbb ugyanis az emlékezetünk, annál eredményesebben tudjuk elsajátítani az új ismereteket. Az agykutatás és a pszichológiai vizsgálatok eredményeként ma már rendelkezünk olyan módszerekkel, amelyek segítségével tökéletesíteni tudjuk memóriánkat. Mielőtt ezekről az emlékezetjavító módszerekről részletesen szólnánk, térjünk ki azokra a kísérletekre, amelyek rávilágítanak a memória sajátosságairaÉrtelem
Az emlékezet jelentőségét leginkább úgy mérhetjük föl, ha elképzeljük: mi történne, ha nem volna. A valóságnak igen szík területén mozognánk ekkor, nem lennénk képesek a múltba tekinteni (mert nem lenne róla fogalmunk) és ennek hiányában tervezni sem tudnánk (a jövőről sem lenne elképzelésünk). A múlt elveszítésével az egyéniségünk is megszínne. Szerencsére kevés ember szenved teljes emlékezetkihagyásban. Nem kevés viszont azoknak a száma, akik az agy valamilyen károsodása miatt nem képesek új ismeretek befogadására.Az emlékezet teljesebb megismeréshez visznek közelebb azok a kísérletek, amelyek a memória mechanizmusának egészét tanulmányozzák. Az ilyen kísérleteik során a vizsgált személynek ismeretlen képeket, szám- és betíkombinációkat vagy egyszerí mondatokat, történeteket kell megjegyezni. Minden kísérlet előtt hozzávetőleg fölmérik az alany tudás- és ismeretszintjét, ezután ismertetik vele a feladatot, a megtanulni való kép- vagy jelkombinációkat. A kísérlet második szakaszában figyelemelterelő feladatokat kell megoldania.
A vizsgálat végül az emlékezetteszttel fejeződik be. Ennek kezdetén az alany úgynevezett „rávezető információkat” kap, amelyek feltételezhetően rákényszerítik, hogy tudatában előkeresse a meg-felelő esemény „lenyomatát”.Az emlékezet átfogó vizsgálata során figyelték meg a kutatók, hogy a bevésés folyamata három, egymástól megkülönböztethető szakaszra oszlik: a regisztrálás, a lenyomat létrejötte, s végül az előhívás. A sikeres bevésés feltétele, hogy az emlékezet mindhárom szakasza helyesen míködjék. Bármelyik kiesése emlékezetzavarokat okoz, mégis a legelső, a regisztrálási szakasz a legdöntőbb. Az első periódusban feltétlenül teljes oda-adással kell koncentrálnunk a rögzítendő eseményre. Figyelmetlenség miatt ugyanis sok információ már ebben a szakaszban elvész. A rossz emlékezőtehetségre panaszkodók zöme egyszerıen csak rossz megfigyelő. Ugyancsak kutatások mutatták ki, hogy az emlékezet két részre bontható: hosszú, illetve rövid távú emlékezetre. A rövid távú emlékezet szoros kapcsolatban áll tudatunk pillanatnyi míködésével, az éppen nem aktuális ismeretanyag a hosszú távú emlékezetben tartalékolódik.Minden információt, amely beérkezik az agyba, először a hosszú távú emlékezet vizsgáztat. Az agy előbb megpróbálja azonosítani valamenynyi, már ismert képpel. Ha például valamilyen betíkombinációt látunk, agyunk automatikusan elkezd keresgélni a hosszú távú emlékezetben az után, hogy nem láttunk-e már ilyen alakú betísort valamilyen szó formájában. Ez azt jelenti, hogy az agyunk rögtön értelmet keres az ismeretlen betík számára.
IB MF STB
A bevésés könnyedsége vagy bonyolultsága természetesen azon múlik, hogy egyáltalán lehetséges-e átalakítani az információt valamilyen ismert jellé vagy jelsorozattá. A felvevőrendszer előbb részekre bontja a friss információt, és csak ezek után alakítja át a rövid távú emlékezet számára. A lebontás automatikus folyamat, melyet az agy az új ismeretek megjegyzésére használ: megpróbálja az új adatot régi, már bevésett elemekből összeállítani, mert a régi elemek új összefüggései könnyebben tárolhatók, mint a teljesen új elemek. Nézzünk egy példát:
IB MF BI TW AJ FK
816 449 362 516 941
Ezek a jelek összefüggéstelenek és ezért nehezen meg-jegyezhetőnek tınnek. Ha azonban másként tagoljuk őket, kitınik, hogy van értelmük, csak ügyesen elmaszkírozták őket.IBM = egy amerikai elektronikai vállalat; FBI = Szövetségi Nyomozóiroda; TWA = légitársaság; JFK = J. F. Kennedy.
A számcsoportokat is másként kell tagolni: 81, 64, 49, 36, 25, 16, 9, 4, 1 – vagyis az egész számok négyzetei 1-től 9-ig, csak éppen visszafelé. Ilyen módosításokkal érthetővé tehetők az addig értelmetlen kombinációk, és így könnyebben megjegyezhetjük őket. Az újonnan érkező információ a rövid távú szakaszban csak mintegy húsz másodpercig tartózkodik, mivel közben újabb események történnek. Például, amikor valakit bevezetnek egy társaságba, a bemutatkozásnál mi-re az első nevet megjegyezné, már valaki más mondja a nevét. Az új információ mondhatni kiszorítja az előtte levőt, és ha az nem kerül át idejében a hosszú távú „rekeszbe”, akkor gyorsan ki is esik az emlékezetből. Sokak számára eleve nehéz feladat a személynevek megjegyzése. Ilyenkor a leghelyesebb az illető külsejével párosítani a nevét. A problémát három részre lehet osztani: a külső megjelenésére, a névre és a kettő összehangolására.
Ha valakinek a külsejét kell emlékezetünkbe vésni, célszerı kiválasztani egy jellemző tulajdonságot, és arra összpontosítanunk, például a vastag szemöldökre vagy a tokás állra. Gondolkodjunk el azon, hogy jelent-e valamit a neve. Ha nincs jelentése, el kell belőle hagyni vagy hozzá kell tenni néhány betıt, míg értelmes szóvá nem alakul.Ahhoz, hogy könnyen megjegyezhető legyen a külső és a név közötti összefüggés, olyan kulcsszót kell találni, amelyik fedi is egyben a külső megjelenést. Ezzel a módszerrel másfélszer annyi nevet képes megjegyezni az ember, mint nélküle. Kísérletek során kimutatták, hogy ha az ember megjegyzi a jellegzetes külsőt, és megfelelő kulcsszót alkalmaz, akkor kilencven százalékban sikerül felidéznie a mégoly különleges nevet is. Az előforduló hibák általában a rossz kulcsszó megválasztásából eredtek. Ha olyan elemeket kell megtanulnunk, amelyek között semmilyen összefüggés nem fedezhető fel, hasznos módszernek bizonyul, ha megpróbáljuk értelmes, összefüggő mondattá, gondolattá alakítani. Ezzel kapcsolatban felmerül az a probléma, hogy az ember általában nem pontosan jegyzi meg a hallott vagy olvasott szöveget. Nem a pontos formáját raktározza el, hanem a tartalmát, a jelentését, amit aztán saját szavaival fogalmaz meg.
Max és bódog
Nagyon sok múlik azon is, hogy a mondat mennyire érthető. A megértésnek több formája van; közülük az egyik
a leírt helyzet elképzelésén alapszik. Figyeljük a következő mondatokat:
Hamisan szólt, mert szétszakadt a varrat.
A hajóút elmaradt, mert nem találták meg a palackot.
Egy szénakazal mentette meg, miután elszakadt az ernyő.
Első pillantásra rejtélyesnek tínnek ezek a mondatok, mert nem látjuk bennük az összefüggést, és ezért gyorsan el is felejtjük őket. Más a helyzet, ha közöljük a megfejtést is: az első mondatban egy öreg dudáról van szó; a másodikban egy hajószentelésről, az utolsóban egy ejtőernyősről, akinek elszakadt az ernyője. Most már érthetővé és könnyen megjegyezhetővé váltak a mondatok, mert ismert helyzetekhez rendelhetők.Olyan anyag megjegyzésekor, amelynek nincs semmi belátható értelme, például öszszefüggéstelen betícsoportoknál az az általános módszer, hogy a betíket átalakítjuk értelmes szavakká, sőt mondatokká. Ezeket a csoportokat ki is egészíthetjük további betíkkel, hogy valóságos szavakat kapjunk.Ha valamely míszer típusjele például MX, akkor a vele foglalkozók okvetlenül kiegészítik egy „a” betível: MAX. Másik példa: egy berendezés tervezői a TXS betícsoporttal jelölték meg a gépet. Valószíní, hogy amikor egymást közt emlegetik, mégis TEXAS-nak titulálják az egyszeríség kedvéért.A megjegyzendő dátumokat, telefonszámokat, matematikai képleteket részekre bontjuk, esetleg szavakká írjuk, akkor könnyebben megjegyezhetővé válnak. A hoszszú számokat először két- vagy háromjegyíekre osztjuk, majd egyénileg kialakítunk egy kódot, amely szerint minden egyes számjegynek egy-egy mássalhangzó felel meg.
A megjegyzendő szám mássalhangzócsoporttá válik; ezt tetszés szerinti magánhangzócsoporttal kiegészítve megjegyezhető szavakat kapunk. Például: egy barátunk a 135-ös számú lakásban lakik, az ön kódja szerint az l-es számjegynek B, a 3-asnak D, az 5-ösnek G a megfelelője. Magánhangzókkal kiegészítve a számot így jegyezheti meg: BÓDOG, BÁDOG, BODAG vagy akár EBÉDIG. Amikor vissza akarjuk idézni a számot, akkor „előhúzzuk” emlékezetünkből a kódolt értelmes szót, majd ezt mássalhangzónként átváltjuk a keresett számra. A visszaalakítás bizonyos gyakorlatot követel, de megéri a fáradságot, főleg, ha sok számot kell megjegyezni. A gyakorlásra szánt idő bőven megtérül, hiszen nem kell többet keresgélni a jegyzetfüzetben. §
