A kérdésre a lexikonok Abel Tasman és James Cook nevével egyértelmí választ adnak, most azonban egy hajóroncs alapján úgy tínik, hogy nem csak ők jártak ott akkoriban.
Az elfogadott álláspont szerint először 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező találta meg Új-Zéland földjét, neki azonban nem volt lehetősége részletesebb vizsgálódásra. Hosszú kihagyás után, 1769-ben James Cook brit felfedező érkezett a maorik által lakott szigetre, ő készített részletes térképet a partvonalról, útja után indult meg a kereskedelem az őslakosokkal és vált a sziget a brit gyarmatbirodalom részévé. Most azonban egy hajóroncs boríthatja fel az eddigi nézeteket, amelyet az Északi-sziget egyik kikötőjében találtak. A gerendák radiokarbonos kormeghatározó vizsgálata ugyanis nagyjából 1705-re teszi a készítés idejét, ami azt jelentené, hogy Cook előtt már több alkalommal jártak hollandok a szigeten, ugyanis azt is valószínísítik, hogy a hajóból származó megvizsgált gerenda holland eredetí fából készült. Jonathan Palmer, a kutatás ausztrál vezetője szerint az is elképzelhető, hogy az Új-Zélandra irányuló holland felfedezőutakat az európai gyarmatosítási verseny miatt tartották titokban, ezt a nézetét azonban hevesen támadta Paul Moon, az új-zélandi Massey Egyetem történésze. Szerinte már a radiokarbonos kormeghatározással is probléma van, ugyanis túl kevés fadarabot vetettek alá a vizsgálatnak, így lehet, hogy azok egy olyan, újabb hajóból származtak, amelynek javításához régebbi hajók faanyagait használtak fel, ahogy az akkoriban szokásos volt.
