Hatás alatt álló nő

Van jövője a színháznak, hivatalosan legalábbis mindenképpen; most is vannak, akik ezt a furcsa szakmát választották maguknak: színészek, rendezők, dramaturgok. Az IPM színházajánlója.

Most is vannak elsősök és vannak vizsgázók, köztük Geréb Zsófia, aki nagy fába vágta a fejszéjét, kemény dió törésébe kezdett, de hát mire való az ifjúság, ha nem arra, hogy ne mérlegeljen, hanem csinálja. Az Yvonne csodálatos hadüzenet minden befutottnak, aki már úgy érzi, hogy tudja, hogyan kell élni az életet, tolni a saját szekerét, csinálni a napi rutint. Unalmasak vagyunk, mondja a herceg, és ránéz a félig vagy tán egészen bolond Yvonne-ra. &#336 lesz a feleségem. Mert ő más, szabálytalanabb, némább, csúnyább. &#336 nem kell senkinek, hátha azért nem kell, mert túl értékes. És a nagy némaságával Yvonne lassan mindenkit leleplez, királyt és királynőt, kamarást és barátot, de még magát a herceget is. Ennyi a hadüzenet. Látszólag egyszerí kézbesíteni, de valójában szörnyen nehéz feladat – azt kellene elérni, hogy elszégyelljük magunkat, és bizalommal forduljunk a jövő felé, hogy talán nekik sikerül. Csak hát pont a jövőt nem érezni Geréb Zsófia rendezésén. Elég jól színre vitte a darabot, megértette, hogy miről van szó, de az előadás reménytelenül előadás maradt. Jelmezek, díszletek, valami forgó paraván, amelynek aljas módon mindig kinyílik az ajtaja, pedig nem kellene. Színészek, nagyon jó színészek, akik pompásan eljátsszák a szerepüket, ha rájuk van bízva. Szandtner Annának nem kell sokat gyötörnie magát a szövegekkel, csak néhány mondat jut a címszereplőnek, viszont lenyígözően életidegen a kis, rozsdabarna kalapjával, fekete zoknira húzott fehér szandáljával, mint valami infantilis felnőtteknek rajzolt képeslap. Az ember nem is érti, mit sejthetett meg benne a Herceg, de ez legyen az ő gondja. Küzd is a gonddal Pál András, aki most is valahogy tarkóból játszik, a fejét húzogatja be a válla közé, hátha ez jól jellemzi a figurát. &Oumlreg rókaként Gyabronka József és Kerekes Éva játssza a királyi párt, azt kapjuk tőlük, amit reméltünk, Gyabronka szakmai biztonságát. Kerekes Éva elgondolkodó, finom orrhangját, amellyel az utóbbi időben szinte minden szerepéhez közelít. Két óra szünet nélkül, lemegy, bár néha hangosan ásít valaki a nézőtéren. A rendezés ebben a formájában színészközpontú, egészében véve erősen mohácsista, zenészek vannak a színpadon, ők kezdenek, velük végződik, sokat nyekeregtetik a hangszert, hátha az segít. Persze, egyelőre még nem a nézőnek kell meglátni a tehetséget Geréb Zsófiában, hanem a tanároknak. Nekünk marad a darab, hogy vajon ennyi-e, mi az, ami kimaradt, mi az, ami nagyobb hangsúlyt kapott a szokottnál. Ha abból indulunk ki, hogy a színház elsősorban a színdarabról szól, nem is olyan rossz az eredmény.
Gombrowicz: Yvonne, a burgundi hercegnő
Rendezte: Geréb Zsófia
Ódry Színpad