Vekerdy Tamás: Lélek-jelenlét

„Volt egyszer egy rádió, amit nemtörődöm bárgyúsággal tettek tönkre, semmisítettek meg, tettek nem polgárivá és antidemokratikussá, bibói értelemben is” – írja Vekerdy Tamás könyve előszavában. Az IPM könyvajánlója.

Bibó szerint a demokratát a munka minősége és a félelem hiánya jellemzi. Persze a munkánk mindig kitínő, messze felülmúlja másokét, akik nem győznek csodálni. Csak az a fránya autószerelő úgy adta vissza a járgányt, hogy folyt belőle az olaj, és a szervizben kilopták a rádióból az SD-kártyát. A boltban a pénztáros rosszul ütötte be az árut, a gázszerelőt háromszor kellett kihívni, mire végre valahogy míködik a kazán, és hatodik napja nincs levelezési listánk, mert „frissítik a szervert”. Minden kitínő, „csak vannak még hiányosságok”. A rendszerváltás után minden kormány – írja Vekerdy – a minőség ellen volt, mert a minőség minden hatalom számára megbízhatatlan. De „Isten őrizzen a megbízható emberektől” – mondja, és megbízható alatt azt a minden parancsnak gondolkodás nélkül engedelmeskedő szolgatípust érti, aki felfelé hajbókol, lefelé kíméletlen hajcsár. C. G. Jung szerint az ilyen lényegében lelki beteg, kriminális személyiség, csak éppen a kór nem tört ki rajta. Jung állítja, minden többé-kevésbé normális társadalomban vannak ilyenek, de rendesen az alsóbb rétegekbe szorulnak. A baj akkor kezdődik, amikor egy társadalmi szerveződés a peremről beemeli őket a hatalomba, miként azt a fasizmus, a bolsevizmus tette. Ezek az eszmék előszeretettel hangsúlyozták saját tökéletességüket, de Jung szerint nem a tökéletesség vezet a felemelkedéshez, hanem tökéletlenségünk elfogadása. Tévedni emberi dolog, mondták a régi rómaiak, s Vekerdy szerint szabadságunk záloga éppen az, hogy képesek vagyunk tévedni. Könyvecskéje több mint öt tucat karcolat gyíjteménye, amelyekben a létezés kérdéseiről, fiatalságról, öregségről, Európa válságáról, Nostradamus jóslatairól, Széchenyi döblingi hagyatékáról, a tébolyról, az iskolarendszer szabadságáról, az osztályozásról vagy éppen a Vidám Park szomorúságáról elmélkedik szabadon. A Bartók Rádióban hangzottak el ezek, még a ’90-es évek elején, de semmit sem veszítettek aktualitásukból. Sőt éppen ellenkezőleg, egyre aktuálisabbak. Lehet, hogy elvesztegettünk húsz évet? Vekerdy kíméletlen. Például Boross Pétert még véletlenül sem titulálja miniszterelnöknek. Ehelyett egy idétlen beszédét szembe állítja Ottlik Géza soraival. Szavai súlyosak, erősek és kemények. Aprócska könyvecske ez, de nem lehet hirtelen falni, mert az életünkről szól, és az élet nem habos torta. Apránként kell olvasni, mindennap vagy minden héten egy éneket, aztán este, elalvás előtt végiggondolni, álmunkban helyére igazítani. Remélem, nyomot hagy.
Móra Könyvkiadó, 2013
 
&Aacutera: 208 oldal, 2190 Ft.