Mit mutat Csáth Géza kézírása?

Kiemelkedő szellemi és mívészi képességek az egyik, és a morfium által tönkretett élet a másik oldalon. Ez Csáth Géza, valódi nevén dr. Brenner József életének rövid összefoglalása, amely végül gyilkossággal, majd öngyilkossággal végződött. Hogyan történhetett meg, hogy ez a sokoldalú ember, aki átlagon felüli adottságai mellett kitínő családi háttérrel, jó iskolákkal, mívelt barátokkal is rendelkezett, már harminckét éves korára idegronccsá vált, és nem teljesen volt ura a tetteinek? Az irodalomtörténet eleddig nem adott rá kielégítő választ. A karakterkép kiegészítéséhez, a mélyebb lelki rétegek feltárásához az irodalmi grafológia is támpontokat adhat. Az írás megfelelő eszköznek látszik az életrajzi adatok és az irodalmi elemzések kontrollálására és kiegészítésére. Segítségével jobban megérthetjük Csáth Géza életének tragikumát, amelynek az a lényege, hogy a benne rejlő lehetőségek nem váltak maradéktalanul valósággá.

Színek, hangok, energiák…
Csáth Géza, Kosztolányi Dezső unokatestvére és barátja, fiatalon indult el a századelőn az írói pályán. Tizennégy évesen már megjelent egy zenekritikája a Bácskai Hírlapban. Tizenhét évesen írott Kályha címí novelláját Bródy Sándor megdicsérte, és újabb, feltínő írásokat várt tőle. Az irodalommal tehát szerencséje volt. Többnyire rövid alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet. &Uacutegy látszik, hogy hosszabb lélegzetí mívek kivitelezéséhez hiányzott az energiája, ami rendjén való dolog egy útkereső fiatalember esetében. Azonban más irányú tehetségét sem tudta teljességgel kibontakoztatni. Apai kívánságra hegedímívész is válhatott volna belőle, de nem volt elég türelme a gyakorláshoz. Inkább zenét szerzett volna, de szokatlan hangzásai nem tetszettek a környezetének. Szívesen festett és rajzolt volna, de színvilága nem nyerte el rajztanára tetszését, és rossz jeggyel osztályozta próbálkozásait. Nem volt ereje ahhoz, hogy megküzdjön szokatlan elképzelései elismertetéséért. Maradt az irodalom, ahol könnyebben és hamarabb érhetett el sikereket.

A gimnáziumban megmutatkozó mívészi talentumai ellenére az orvosegyetemre iratkozott be. Ragyogó idegorvosi pálya állt előtte a Moravcsik-klinikán, mégis néhány év után elvállalt egy kényelmes fürdőorvosi állást, ahol szabadon megfigyelhette a betegeket, és háborítatlanul élhetett kibontakozó szenvedélyének, a morfiumnak. 1910. április 20-án, huszonhárom évesen ugyanis bőre alá szúrta az első injekciós tít, és ezután már nem volt megállás. Minden erejét arra fordította, hogy némiképp ellenőrzése alatt tartsa a napi adagokat. Ez azonban hiábavaló erőfeszítés volt, hiszen – a naplójában rögzítettek szerint – idővel egy-egy tíszúrás már csak húsz–harminc percnyi eufóriát adott, és utána bekövetkezett a legnyomorúságosabb közérzet, amikor úgy érezte, hogy „minden nagyszerí, szép és nemes dolog elérhetetlen és céltalan.”

Csenevész küzdőszellem
Az irodalomtörténeti tényekből is látható, hogy az orvos írónál a küzdőképesség hiánya okozta a tökéletlen önmegvalósítást. A pszichológiából jól ismert megküzdés – idegen szóval: coping – nélkül a magas intelligenciával rendelkezők sem érnek el sikereket. Hiába mondhatnak magukénak a magas IQ mellett speciális képességeket, ez még önmagában nem jelent garanciát a személyiség kiteljesítéséhez, ha nem érvényesítik kellő elszántsággal az adottságaikat.Az írásanalízis számos bizonyítékot szolgáltat a személyiség, jelen esetben Csáth Géza jellembeli gyengeségének a felismerésére. Elég csak ránézni a betík satnya alsó száraira. Rögtön az első sorban a g betí szára a felső és a középső zónákhoz képest rövid és huroktalan. A második sorban a p betí alig nyúlik le az alsó zónába. Az ipszilonokkal is baj van, többségük huroktalan vagy csenevész. A nyolcadik sorban a j betí, amely az élet jó dolgait is szimbolizálja, különösen megformálatlan.

A részletezést folytathatnám az f betível a hatodik sorból, amely úgynevezett tapadó hurokkal kapcsolódik a következő énkép-betíhöz, jelezve, hogy ösztönkésztetéseiben titkolni valója van. A feltínően elhanyagolt alsó zóna olyan fához teszi hasonlatossá Csáth Gézát, amely nem növesztett mély gyökereket. Az első, erősebb szélfuvallat kilendíti a helyéről, kitépi a földből. Az így író embert már gyermekkorában nem szoktatták hozzá a szisztematikus tevékenységhez. Feltehetően a jómódú szabadkai otthonban a végletekig elkényeztették a tehetséges és érzékeny gyermeket, és nem volt módja megtanulni, hogy az eredmények eléréséhez erőfeszítésekre van szükség. Ilyen értelemben a túl fiatalon érkező irodalmi sikerek sem segítették elő jelleme erősödését.

 A gyökerekből áramlanak az életnedvek a fa törzsébe és koronájába. Mindez a grafológia nyelvére lefordítva, azt jelenti, hogy egy megformált alsó zónából az ösztönerő a valóságot jelképező középzónába és a felettes ént, vagyis az ambíciókat, a szellemi világot megjelenítő felső zónába áramlik. A kiegyensúlyozott ember írásában arányosak a zónák, jelezve, hogy elegendő ereje van törekvései valóra váltására. Bármely zóna feltínő eltérése a másik kettőtől alapos vizsgálatot igényel, mivel értékes információhoz juttatja az írásanalitikust. Jelen írásban a megformálatlan alsó zóna érdemel figyelmet, amely nem ad elég erőt sem az élet színpadán való szerepléshez, sem a szellemi célok eléréséhez.  A grafológiában egyetlen jelzésből sohasem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Fontos megállapításokat mindenkor több írásjelnek is alá kell támasztania. Jelen esetben maga az írás egészleges képe is erőtlen benyomást kelt. Különösen feltínő a ritmustalansága, amely jelzi, hogy életenergiáját nem tudja ökonomikusan felhasználni. Ehhez társul az a jelenség, hogy a szavak többsége végvonal nélkül fejeződik be. Vagyis a legszükségesebb, kötelező feladatok elvégzése után gyorsan kimerül, és már nincs ereje örülni a sikereknek. Perdöntő bizonyíték lehetne az írás gyenge nyomatéka, de ezt az írássajátosságot kizárólag eredeti példányokon lehet megfigyelni, illetve számítógépes program segítségével megmérni. E nélkül is látható, hogy Csáth Géza még a siker érdekében is képtelen a nagyobb és tartósabb erőfeszítésekre.

&Oumlntörvényí sorsrombolás
Irodalomtörténeti tények tanúsítják, hogy Csáth Géza az új iránt fogékony személyiség volt. Az 1909-ben megjelenő novelláskötete: A varázsló kertje eredeti és izgalmas olvasmány volt már a maga korában is. Az írásban pedig a magas t áthúzások, a szögesedések bizonyítják, hogy a saját feje után akart haladni az életben, és még családja, felesége, barátai részéről sem fogadta el az irányítást.Az öntörvényí mívész nem ritkaság. Csáth Gézának is javára vált az eredetisége. A baj ott kezdődött, hogy nem tudta végigvinni egyetlen próbálkozását sem, beleértve az írást is. A kezdeti időszakban hírnevet hozó írás pénzkereseti forrássá degradálódott, nem volt már része az életének, és örömét sem lelte benne. Akkor lehet valaki öntörvényí személyiség, és – a grafológus szemével nézve – röpködhetnek a magas t áthúzásai, szállhatnak a betík felett az ékezetei, az égbe nyúlhatnak a felsőzónás szárak, hurkok, ha van megtartó erő az alsó zónában és megvalósítási készség a közép zónában. Az utóbbival kevesebb gondom van, de a kidolgozatlan alsó zóna nem bírja el a nem mindennapi törekvések súlyát. A nagyfokú zónaaránytalanság, a hiányzó ritmus jelzi a bukást, ami Csáth Géza esetében különösen tragikus volt. Heroikus, de hiábavaló küzdelme a morfiummal odavezetett, hogy 1919-ben a rendelőjében lelőtte a feleségét. Utána magával is végezni akart, de megmentették, és kórházba szállították. Hetek múlva megszökött onnan, és gyalog indult Pest felé. A demarkációs vonalnál katonákba ütközött, akiket arra kért, hogy engedjék tovább. A szerb határőrök nem teljesítették a kívánságot, hanem visszaküldték. &#336 azonban futni kezdett előre, elképzelt célja felé… Ismét elfogták, és ekkor még volt ideje arra, hogy egy gyorsan ölő mérget lenyeljen. Ott pusztult el a határon, a szabad ég alatt, egy országúti árokban, harminckét évesen. §