Philomena – Határtalan szeretet (Philomena)

„A katolikus egyház eladta a gyermekemet!” – figyelemfelkeltő cím egy hihetetlen, mégis igaz történet számára. Az IPM filmajánlója.

2009-ben jelent meg Martin Sixsmith újságíró Philomena Lee elveszett gyermeke címí könyve, melyben egy idős ír hölgy mintegy ötven évig magában tartott titka kerül napvilágra. Philomena Lee 18 évesen házasságon kívül esett teherbe, az egyedülálló anyákat pedig az 1950-es években morálisan elfogadhatatlannak tartották a katolikus egyház berkeiben. Philomenát a szégyen miatt szülei egy apácazárdába adták, ott szülte meg Anthony neví kisfiát, akit 3 éves korában sok más gyermekkel együtt szó szerint eladtak gazdag amerikai családoknak, elszakítva őket édesanyjuktól, akiket a zárdában dolgoztattak éjt nappallá téve. Philomena csak ötven évvel később fedte fel titkát Sixsmithnek, és kérte, segítsen megtalálni rég elveszett fiát. A szálak az Egyesült &Aacutellamok politikai köreibe vezettek, ahol Michael Hess néven találtak valakit, aki talán nem más, mint a kis Anthony. A csavaros történetről, noha ismert és sok helyütt publikált eseményekről van szó, többet nem árulunk el, legyen az a filmváltozat nézőinek ajándéka. Stephen Frears rendező (Veszedelmes viszonyok, A királynő), valamint Steve Coogan forgatókönyvíró és főszereplő (Trópusi vihar, A szenvedély királya) együtt varázsolták vászonra ezt a valóban megrázó sztorit, amely épp kiszámíthatatlansága miatt válhatott volna könnyedén a nagybetís giccs áldozatává, ám Frears és Coogan ügyes arányérzékkel adagolták a fordulatokat. A főképp komikusi aktivitásáról híres Coogan meglepően jól míködik drámában is, Judi Dench pedig nagyjából ezredszerre bizonyítja, hogy a „brit színészlegenda” jelzőt továbbra sem túlzás vele kapcsolatban hangoztatni. Az idős ír néni és az egyházellenes, hirtelen vérmérsékletí újságíró párosának megpróbáltatásait Frearsék szerencsére finom humorral szőtték át, a mí utolsó etapja pedig annyira meghatóra sikeredett, hogy ember legyen a talpán, aki nem nyúl a zsebkendőért. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az apácák, rajtuk keresztül pedig a katolikus egyház bírálata mellett, mellyel sem az eredeti szerző, sem a film alkotói nem fukarkodtak, és amely valóban bicskanyitogató módon tárja elénk az &Uacuter nevében pénzt harácsoló és fiatal nőket kvázi rabszolgasorban tartó apácákat. Ráadásul ugyanezen intézmény a jelenben is mélyen hallgatott a múlt bíneivel kapcsolatban, így a Philomena kapott még egy kis leleplező jelleget is, mely előbb felsorolt érdemei mellett szintén remek táptalajul szolgál egy szórakoztató másfél órához.