Fenyegető fényszennyezés

A világítás az emberiséggel egyidős, de a fényszennyezés káros hatásai közül egyet sem jegyeztek fel akkor, amikor az emberek még fáklyákkal, gyertyákkal, tízzel világítottak. Ma sem lehet minden mesterséges fényt szennyezésként értékelni, de ha ragaszkodunk a fényárhoz, az egész élővilágot érintő problémákkal kell szembenéznünk, beleértve embert és állatot egyaránt.
A XX. század elején kezdődött el a nagyvárosokban a kivilágítási láz, eredményeként már messziről láthatóak lettek a metropoliszok. A második világháború idejére odáig jutott a folyamat, hogy a kaliforniai Mont Wilson Obszervatóriumban csak akkor tudták megmérni a Föld és az Androméda-galaxis távolságát, amikor szigorú elsötétítést rendeltek el Los Angelesben a bombázások alatti tevékenység gyakorlására. (Azóta is ennek az eredménye az alapja a csillagászatban a távolságoknak.)A kivilágítási tendencia folytatódott a gazdasági növekedéssel párhuzamosan, az ötvenes években már többször jegyeztek fel a kivilágított felhőkarcolók miatti tömeges madárpusztulásokat. Először a biológusok és a csillagászok kezdték el a fényszennyezést emlegetni, és küzdeni a mesterséges éjszakai túlvilágítás ellen. Sokáig tartott, mire hangjuk eljutott az átlagpolgárokhoz, olyannyira, hogy még a fejlett nyugati társadalmakban is csak most kezd tudatosulni a probléma. A szennyező fények közé tartoznak az egymást túlharsogó fényreklámok, a rosszul megtervezett közvilágítás vagy a míemlékek szép, ám legtöbbször egyáltalán nem hatékony díszkivilágítása. Ezekről a helyekről a felfelé irányított fény szóródik a felhőkön, a légköri szemcséken, párán, így nő az égbolt háttérfényessége, a látható égitestek száma pedig csökken, illetve romlik a látvány minősége. Van úgy, hogy hétezer helyett csak hetven csillagot látni.

Dalolni kifulladásig
Az ember bizonyos fokig tud védekezni a fényszennyezés ellen, ha felismeri a veszélyességét. Az állatok viselkedése sokkal inkább ösztönös, és sokkal inkább lételemük a nappalok és éjszakák, a fény és sötétség természetes rendje.Bizonyos madárfajok a csillagok alapján tájékozódnak vonulásuk közben. Elsősorban az énekes madarak ezek, például a nádi poszáta, amely Észak-Afrika és Skandinávia között ingázik minden évben. Ezek a madarak egy éjszaka alatt nagy távolságokat képesek megtenni, és közben a csillagokat használják iránytíként. A nagyvárosok éjszakai fényei hihetetlen mértékben összezavarják ezeket az állatokat. Az erős fényszennyezés hatására egyrészt megnövekszik az égbolt háttérfényessége, így nem látszanak a tájékozódási pontot jelentő csillagok, másrészt a  horizonton erősen világító fényforrásokat összetéveszthetik a csillaggal, amely az irányt mutatja számukra, így eltérhetnek az útvonaluktól. Ez történt 2001-ben azzal a madárcsapattal is, amelyik telelni vonult. Milánóban a Malpensa repülőtér nagy, szinte nappali kivilágítása miatt 180 fokkal eltértek a vonulási útvonaluktól, és leszálltak a repülőtéren, mivel a nagy fényáradat miatt azt hitték, hogy nappal van, és ezek a madarak csak éjszaka vonulnak, nappal pihennek. Viszont itt nem találtak táplálékot, és útjukat sem tudták folytatni, hiszen a fények miatt sosem esteledett be. A repülőtéren 15 ezer madár pusztult el így pár nap alatt. A nem költöző madarakra is végzetes hatással lehet az éjszakai világosság. A legtöbb állatnál, így a madaraknál is a szezonális bioritmust az évszakonként hosszabbodó-rövidülő nappalok határozzák meg. Ez az egyensúly borul fel a városokban élő madaraknál, például a feketerigók és a vörösbegyek esetében.

Ezek a madarak általában alkonyatkor kezdenek énekelni, és amikor teljesen besötétedik, akkor fejezik be dalukat. A túlzott közvilágítás hatására viszont egész éjjel dalolnak, mert nem érzékelik az éjszaka beálltát, így a teljes kifulladásig, a halálig énekelnek.Hollandiában egy új autóút épülése tette tönkre a nagy godák költőhelyét. Az építés alatt igyekeztek minél jobban óvni a fészekrakóhelyet, hiszen a nagy godák szigorúan védett madarak. &Aacutem ennek ellenére a fényár miatt kénytelenek voltak elköltözni korábbi otthonaikból. Ahogy az emberek, a madarak is szeretnék a legnagyobb biztonságban tudni kicsinyeiket, ezért a költőhelyüket minél távolabb építik meg a kivilágított épületektől. De egyre több létesítmény úszik nappali világosságban éjszaka is, így egyre kisebb élőhelyre szorulnak vissza a madarak, egyre nagyobb utat kell megtenniük a táplálékkal nap mint nap. Az ennivaló megszerzésekor is fokozódó kockázatnak vannak kitéve a rovarokkal táplálkozó madarak. A bogarak, rovarok ugyanis nagy mennyiségben fordulnak elő utak mentén, ami vonzza a rájuk vadászó madarakat is a könnyí zsákmány reményében. Viszont az autók, kamionok áldozataivá válhatnak az utak, vasutak mellett. Az élőhelyek lecsökkenése, megszínése, a körülmények egyre keményebbé válása magával hozhatja egyes fajok eltínését országnyi területekről.

Halál-spirál
A rovarok csaknem egyharmada repül a fény felé.  Mindenki látott már a fény fogságába esett bogarat, ahogy spirálozik felfelé, a fényforrás felé, aztán az izzón halk sercenéssel elég. Egy-egy kültéri lámpa fényköre tömegesen vonzza a megbívölt rovarokat, ahol aztán könnyí prédái lesznek a sünöknek, madaraknak, békáknak. Ez akár olyan arányú pusztuláshoz is vezethet, hogy a rovarpopuláció már nem tud megújulni többé.Mindez azért történhet, mert a természetes éjszakai fényforrás, a Hold helyett az általunk állított lámpák erősebb ingert jelentenek. A repülő rovarok a Holdhoz igazítják röptüket. Földünk kísérője végtelen távolságban lévő fényforrás a rovaroknak, amelyet sosem érhetnek el, így mindig ugyanolyan szögben látják. Ha ehhez mérik a röppályájukat, folyamatosan a Földdel párhuzamosan tudnak repülni. A lámpák viszont, erősebb fényük miatt, megzavarják ezt az ösztönös rendszert. A bogarak ezeket a fényforrásokat nem ugyanaz alatt a szög alatt látják, így pályájukat is elveszítik, ezáltal kialakul a jól ismert spirálozás a villanykörte felé.Az Egyesült &Aacutellamokban becslések szerint napi 85 millió rovar esik áldozatul a fénynek, ami azért is veszélyes, mert a bogarak, rovarok fontos elemei a táplálékláncnak, és a nagyarányú pusztulás az ökológiai egyensúly felborulásához vezethet.

Egy-egy rovarközösség pusztulásához azzal is hozzájárulhat a fényszennyezés, hogy a világosság nem ugyanúgy vonzza a hímeket és nőstényeket, így eltolódhat az ivararány a populáción belül. Ráadásul evolúciós szempontból is aggályos ez a tömeges pusztulás, kizárólag az éjszakai repülő fajok esnek áldozatul.Más állatoknak az éjszaka a biztonságot jelenti. A tengeri teknősök már 200 millió évvel ezelőtt belakták az óceánokat, túléltek geológiai és klimatikus katasztrófákat. De az emberi tevékenység végezhet ezekkel a különleges állatokkal is. A nőstények kétévente rakják le körülbelül 100 tojásukat a tengerparton. A tengeri teknősök az éj sötétjében kelnek ki tojásaikból a floridai tengerpartokon, és másznak a tengerbe. A helyes irányt a vízfelületről visszatükröződő csillag- és holdfény mutatja nekik. A part menti fények, a szállodák kivilágítása viszont rossz irányba hívogatja őket, ami a vesztüket okozza… A természetes, ősi fénnyel szemben a mesterséges fényár sokkal erősebb, hívogatóbb. Régebben ezrével pusztultak el a kis teknősök, amelyek rossz irányba indultak el, és a part menti szállodáknál száradtak ki. A teknősök kikelésének idejére most már le kell kapcsolni a fényeket a tengerparton, de ezzel az óvintézkedéssel is csak minden negyvenedik tengeri teknős éri meg a felnőttkort.

Költöző obszervatóriumok
Régóta tapasztalható a tendencia, hogy az obszervatóriumoknak ki kell települniük a nagyvárosokból a túlságosan megnövekedett háttérfényesség miatt. A greenwichi csillagvizsgálót már 1957-ben el kellett költöztetni London közeléből, a magyar csillagászok pedig a Mátrából tudják csak kutatni a csillagos eget. Bár komolyabb mérésekhez már itt is le kell kapcsoltatni a környező falvak közvilágítását a zavaró fényesség miatt. De aki igazán tiszta éjszakai égboltot akar látni, annak legalább Közép-&Aacutezsiába vagy Chilébe kell utaznia.Olaszországban egy külön intézetet is létrehoztak a fényszennyezés vizsgálatára: itt a fényszóródás fizikájának és a domborzati viszonyoknak a segítségével kiszámolták, hogy mekkora az égbolt háttérfényessége. Az éjszakai égbolt háttérfényességét természetes esetben a galaxisok, a távoli csillagok fénye és az állatövi fény adja. A csillagászok és kutatók már akkor fényszennyezésről beszélnek, ha a mesterséges háttérfényesség eléri a természetes háttér 10 százalékát. Eszerint Magyarország teljes lakossága olyan helyen él, ahol az égbolt fényessége meghaladja ezt a küszöböt. Elmondható ugyanez Nyugat-Európa és Amerika legnagyobb részéről is. Kolláth Zoltán csillagász számításai szerint a fényáradat ilyen ütemí növekedése oda vezet, hogy húsz év múlva Európából már a Tejutat sem, csak a bolygókat és néhány nagyon fényes csillagot tudnak vizsgálni a csillagászok.Indítottak egy világméretí kampányt is, amelyben iskolások és családok bevonásával vizsgálták a fényszennyezés mértékét, hatásait a Föld különböző tájain. A NASA által is támogatott GLOBE-program honlapjáról lehetett letölteni a részletes észlelési útmutatót, és ide kellett visszajuttatni az összegyíjtött adatokat. A kezdeményezés nagy eredménye az összegyíjtött információk mennyisége mellett az is, hogy a sajtó által széles körben felhívta az emberek figyelmét a fényszennyezés problémájára.

Fényre csúnyuló álmok
A sötétség ősidők óta a fenyegetést, veszélyt jelenti az ember számára, a fény viszont biztonságot ad. A közvilágítás elengedhetetlen az emberek és a közlekedés biztonságának megteremtéséhez, gondolhatjuk. A statisztikák szerint azonban ötévente duplázódik meg a kivilágítás mértéke, ennek ellenére a közbiztonság nem javul a városok utcáin. A közlekedésben nagy veszélyt jelentenek a rosszul beállított, vagy túl erős xenonlámpák is. Pillanatokra elvakíthatják a vezetőt, ezzel balesetveszélyes helyzetek sorát okozzák.A téli hónapokban szomjazik a szervezet a világosságra, a melegségre. De a túl erős, felesleges fény káros hatással lehet szervezetünkre. A természetben megszokott fényviszonyok valószíníleg sokkal fontosabbak a szervezet számára, mint azt korábban képzelték a szakemberek…Az Amerikai Tudományos Kutatási Alap által indított felmérés azt vizsgálta, hogy alvás közben a sötétség mennyire fontos a hormonális szabályozás szempontjából. Az éjszakai világosság legenyhébb vonzata az alvás-ébrenlét ciklus összezavarása. Az ember napi bioritmusa egy összetett folyamat, amelyet idegi és hormonális mechanizmusok határoznak meg, és összefüggésben van a szemen keresztül érkező fény mennyiségével is. Fő irányítója a melatonin neví hormon, amely nappal alig mutatható ki a vérből, éjjel, az alvás állapotában viszont jelentősen megemelkedik a szintje.

A „drakula-hormonnak" is nevezett anyag termelődése nem csak az emberek sajátossága, növényekre és állatokra egyaránt jellemző. Az állatvilágban például a bunda növekedését, a párzás idejét, a téli álmot befolyásolja. Télen, amikor egyre korábban jön a sötétség, és egyre tovább tart, megemelkedik a melatonin szintje is, és így felkészülnek a hosszú alvásra az állatok. Tavasszal aztán, a több napsütés hatására elkezd csökkenni a szintje, így felébrednek az állatok is.A melatonin az embereknél is főleg az alvás folyamatában fejti ki hatását. Szervezetünk a fény mennyiségétől függően más és más biológiai reakciókat produkál. Amikor szemen keresztül már nem érkezik fény, míködésbe lép a melatonintermelés a tobozmirigyben, ezért elálmosodunk. A külső fényforrásokból érkező fény hatására azonban felbomlik, és ezután nem tud az ember alvó fázisba kerülni. A mesterséges fényforrások hatására természetellenesen meghosszabbodik az ébrenlét időszaka, és nem tudjuk kipihenni magunkat, ez pedig hosszú távon nem csak stresszessé, fáradttá tesz, hanem az egészségi állapotra is kihat.

Komoly gondot jelent tehát, ha valaki olyan helyen lakik, ahol az ablakon beszírődő reklámfények, közvilágítás miatt soha sincs éjszakai sötétség. Az első negyedben lévő Hold világításának megfelelő fényben alszik a lakosság 76 százaléka a telihold okozta háttérfényhez hasonlító megvilágítottságban pedig az emberek 46 százaléka. Az Egyesült &Aacutellamokban az emberek 81 százaléka éjszakázik akkora világosságban, amely nagyobb a telihold által okozott fényességnél is.A melatonin hormon antioxidánsként is míködik, így hiányában a szervezet sokkal nagyobb hajlamot mutat a daganatos megbetegedésekre is, amelyet csak fokoz a megnövekedett stressz-szint. Csörgits Gábor kutató tanulmánya szerint a fényszennyezés nagy szerepet játszik a gyermekkori leukémiában szenvedők számának emelkedésében, az emlőrák egyre gyakoribb kialakulásában. Az elmúlt öt évben 50 százalékkal emelkedett az öt év alatti leukémiások száma, ami a gyermekek megnövekedett fényterhelésének számlájára írható. Egy másik kutatás kimutatta, hogy az éjszakai míszakban dolgozók között az átlagosnál nagyobb az esély a mellrákra, mint azoknál, akik mindkét szemükre vakok.

A káros hatások számbavétele mellett a fő kérdés természetesen az, lehet-e valamit tenni a fényszennyezés csökkentése érdekében. Az ökológusok, csillagászok hasonló figyelemfelhívó kampányokkal próbálkoznak, mint félszáz éve, a „hagyományos" környezetszennyezés veszélyének felismerésekor. Szeretnék az éjszakai csillagos égboltot is, az Antarktiszhoz hasonlóan, a Világörökség részévé tenni. Egyre több állam veszi át a lombardiai kezdeményezést is, amely a közvilágítás optimalizálását tízte ki célul. Mindezek ellenére mégis sziszifuszinak tínik a küzdelem, nem csak azért, mert a problémát nem hajlandóak komolyan venni. A fény ugyanis az emberek számára a védettséget, a kultúrát jelenti, a fejlett városok képéhez szorosan kötődik a tudatban a fényár és a csillogás, amelyet néhány éjjeli pillangó, madár és teknős halála, úgy tínik, egyelőre nem tud megváltoztatni… §

  • &#368rbéli megoldás?
    Már-már sci-fi regénybe illő megoldásnak tínik a fényszennyezés visszaszorítására az Ûrtükör alkalmazása. Orosz írkutatók az első kísérletüket 1993-ban végezték az írtükörrel. Ekkor még csak kibontották az írbe juttatott tükörszárnyakat, de célra irányítani még nem tudták, csak sodródott az írhajóval. A második, Znamaja (Zászló) kísérletet 1994-ben végezték. Ekkor egy 25 méter átmérőjí  fóliatükröt juttattak fel, amelynek a Mir írállomástól 800 méterre kellett volna kibomlania az írhajó forgása által keltett centrifugális erőtől. Ha ez sikerült volna, utána tízszer kerülte volna meg a Földet az írtükör, és kilenc, északi féltekén fekvő városra vetítette volna a napfényt körülbelül olyan erősségben, mint a telihold. A megvilágított terület 6–8 kilométer átmérőjí lett volna, és célzottan irányult volna bizonyos területekre. Ez a módszer, melynek kutatásai azóta is folynak, a hosszú távú remények szerint, olcsó megvilágítást jelentene a szibériai, sarkköri városoknak, ahol a téli hónapokban szinte sosem kel fel a Nap. Az alkalmazás a nagyvárosok kivilágítását is forradalmasíthatja. Csökkentheti a közvilágítás költségeit, és a célzott megvilágítás redukálhatja az elvesztegetett fénymennyiséget is.
  • Jogi szabályozás
    Minthogy a probléma felismerése is új keletí, a fényszennyezéssel kapcsolatos törvénykezés is gyerekcipőben jár még. Az első ezzel kapcsolatos rendeletet 1986-ban Kanadában hozták. 1990 óta gyorsult fel a törvényalkotás a tengerentúlon és Európában is. Sorra hozzák azóta a természetvédelmi, csillagászati és energiagazdálkodási indíttatású jogszabályokat. Meglepő, de Olaszország és Csehország jár az élen. A cseh levegőszennyezési törvény az egyetlen rendelet, ami törvényi szinten foglalkozik a fényszennyezés problémájával. Eszerint fényszennyezés a mesterséges fényforrásokból származó bármely fény, amely kívül jut azon körön, amelyre szánták, különösen az a fény, amely a horizont síkja fölé irányul. Az olaszok a gyakorlatban tesznek a legtöbbet a fényszennyezés visszaszorításáért. Rómában például csökkentették 170 ezer utcai lámpa fényét. Ezzel nem csak a csillagokat tették ismét láthatóvá a Colosseum felett, hanem a villanyszámlán is 40 százalékot spóroltak. Magyarországon eddig csak egy, kifejezetten a fényszennyezés visszaszorítását célzó önkormányzati rendelet született, a Komárom-Esztergom megyei Dág községben. Ebben kimondták, hogy a környezetterhelő tevékenységeket engedélyeztetni kell egy fényvédelmi eljárás során az önkormányzatnál. Országos szinten csupán egy határozatot hoztak, amely előírja a kutatások megkezdését a fényszennyezés élővilágra, tájesztétikára gyakorolt hatásainak a vizsgálatára vonatkozóan…