Egy ciprusi késő kőkori település régészeti feltárásán talált leletek alátámasztják azt az új elméletet, hogy az emberek az eddig véltnél ezer évvel korábban népesítették be a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetét.
A feltárásokon talált tárgyak, eszközök között a régészek rábukkantak az eddigi legkorábbi ciprusi teljes emberi alakábrázolásra. A szénizotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a térségben már Kr.e. 8800-8600 között, a neolitikus kor kezdete vagy a késő kőkor vége körül éltek emberek, akkor, amikor a vadászó közösségek elkezdtek mezőgazdasággal foglalkozni az egész Közel-Keleten.
Ez azt mutatja, hogy Ciprus is részese volt a neolitikus forradalomnak, amikor megnőtt a mezőgazdasági termelés és az állatok háziasítása, ezzel együtt a javak felhalmozása. Az embereknek lett idejük arra, hogy más szerepekre szakosodjanak, mint például a kézmívesség, és arra is, hogy időt szenteljenek a mívészetnek.
A kicsiny női szoborra vulkanikus kőből készült tárgyak között leltek rá a régészek, akik találtak még két lapos kőszerszámot, az egyiken vörös agyagmaradvánnyal. Az eszközök újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a térségben jelentős kézmíves tevékenység folyt.
Ciprusról eddig is tudták, hogy folyamatosan lakott volt, és az ott élő emberek mezőgazdasággal foglalkoztak, ám a szakemberek úgy vélték, hogy benépesedése jóval később kezdődött, mint a Földközi-tenger keleti medencéjét övező térségekben.
A szakértők szerint az emberek látták a hegyeket, és valószíníleg vonzotta őket a kovakő bősége. Ezek az emberek már használták a kovakövet eszközök készítésére, és valószíníleg ki akarták aknázni az itten forrásokat.
A késő kőkori lelőhelyre először az 1990-es években bukkantak rá, és hasonló lelőhelyeket talált 1998-ban Sally Stewart és Carole McCartney, a Ciprusi Egyetem szakembere.
