Tudományos harcmívészet

Az idő legendává érlelte, Hollywood pedig híressé tette a harcmívészetek emberfeletti mutatványait. A villámgyors ökölcsapásokat, az idegbénító és halálos ütéseket. A box és a karate erejét, valamint a dziu-dzsicu gerinctörő manővereit, a májtájt, sőt, még a nindzsicut is vizsgálatnak vetették alá. A legújabb technológiával mérni tudják a csonttörő rúgások és a KO-t eredményező ütések erejét, hatását. A cél: elválasztani a harcmívészetek tényeit a mítoszoktól, és meghatározni, vajon van-e olyan stílus, amelyik a többi fölött áll.Randy Kelly és mérnökcsapata apró fényvisszaverő pontokat, úgynevezett markereket helyez el a harcos egész testén. A 30 infravörös kamera követ minden mozdulatot, több ezret másodpercenként, majd tökéletesen reprodukálja őket egy háromdimenziós animációban.

&Oumlkölcsapás
A vizsgálat az ököllel kezdődik. Mindenki látott már olyat, hogy a harcost egyetlen tökéletes ütéssel kiütik. A célpont a kísérletben egy 150 000 dolláros homokzsák. A neve Hybrid III emberi teszteszköz, vagy ahogy jobban ismert, a tesztbábu. &Aacutellamilag hitelesített eszköz arra, hogy az emberi testet helyettesítse és precízen mérje, hogy az mekkora kárt szenvedne el. Egy kiütéshez az erő és a pontosság tökéletes kombinációja kell. A megfelelő helyre koncentrált elég nagy erő kikapcsolhatja az agyat, azaz eszméletvesztést is okozhat. A modellben lévő érzékelők minden ütés erejét és pusztítását mérik. Minden harcmívészetnek megvan a saját stílusa és a saját ereje. A kung-fu ütés Bruce Lee által úgy híresült el, mint az „egyinches ütés”. 275 kilós erő, amely képes eltörni a csontot, de az ember esetleg talpon maradhat. A karate egyenes ütése is nagy, 367 kilós erő. Ez megrendítő, de nem kiütés. A tekwando ütés 413 kilós becsapódása nagyon hasonlít egy agyrázkódáshoz, a bábu is kileng tőle. Az összes ütés után, és a sok ropogás ellenére is csak egyetlen stílusban találta meg a tudomány a KO-t okozó ütést, a jó öreg bokszban: majdnem 500 kilós, egy nagykalapácséhoz hasonló erejí becsapódás egyenesen az arcba… Ez majdnem 25%-kal több mint a karatéban vagy a tekwandóban, és csaknem kétszerese a kung-fu ütésének.

A bábuból származó adatok és az ütés felvétele digitális mozgásrögzítővel, belülről mutatja a pusztító erőt. Mikor az ütés becsapódik, elmozdítja az áldozat agyát a koponyában, és láncreakciót indít el. A koponya mozgása gyorsul, lassul, majd megáll, de az agy – mivel folyadékban helyezkedik el – tovább mozog. Visszalökődik a fej hátsó része felé, és innen kiinduló traumát okoz. Majd előre lökődik a koponya első része felé, így fokozva a kárt. Az idegpályák izzanak, egy elektromos vihar rövidzárlatot okoz az idegekben. Az orvosok ezt súlyos agyrázkódásnak nevezik, az ökölvívók pedig KO-nak.

A boksz a „mozgás összekapcsolása”, az energia tökéletes átáramlása az egész testen. A digitális mozgásrögzítő megmutatja azt is, hogy az ütés nem az ökölből, hanem a lábból indul. A hátul lévő láb visszarúg a talajra, az energia felmegy a lábon, keresztülhullámzik a csípőn, a hát, a mellkas és a vállak hatalmas izmaiba. Ahogy egy ostor tekergése és csattanása során, az energia az áttételeken keresztül itt is megsokszorozódik, ahogy átáramlik a testen, majd eljut a karba és az ökölbe, és becsapódik az áldozatba…

Rúgás
A harcmívészetekben az ökölharc csak a küzdelem egyik fele. A hollywoodi filmek tele vannak villámgyorsan mozgó lábakkal és repülő rúgásokkal. A legendák olyan mesterekről beszélnek, akik úgy győzték le ellenfelüket, hogy a kezük hátra volt kötve. Ehhez nem elég a különleges lábtechnika, itt az egész test fegyverré válik. Van, aki a levegőbe emelkedik, mások ereje a puszta földön mutatkozik meg. Egy oldalsó karaterúgás több mint 450 kilós erővel csapódik be a bábu mellkasába, ez majdnem 25 százalékkal több, mint a karateütés ereje. Közvetlenül a csípőből indul és képes eltörni a bordákat, összezúzni a belső szerveket. A kung-fu repülő dupla rúgása olyan, mintha a filmekből származna. Ki lehet vele billenteni az ellenfelet az egyensúlyából, harcképtelenné lehet tenni. A tekwando körkörös hátsó rúgása majdnem 700 kilós erő, amely elég ahhoz, hogy csontokat törjön, és belső szerveket zúzzon szét. De ezek közül egyik sem végzetes. Ez a „megtisztelő” cím egy még egzotikusabb stílusnak jár, ez a májtáj.

A májtáj 700 évvel ezelőtt született Thaiföldön, ma sportként, szorítóban ízik világszerte. A nyugati boksszal ellentétben, a májtájban bármely testrésszel lehet ütni, rúgni. Ez tette az emberi lábat halálos fegyverré. Thaiföldön a harcosok naponta ezerszer rúgják meg a banánfákat, hogy eltompítsák idegeiket és erősítsék csontjaikat. A bábu szegycsontjába épített érzékelő kétféle adatot mér. Az erőt, az ütés becsapódásának erejét, és azt, hogy a rúgás nyomán mennyire nyomódik be a bordaív a létfontosságú szervek, a tüdő és a szív felé. Olyan értékeket kaptak a májtáj rúgás nyomán, mint egy 60 kilométeres autós ütközésnél. Majdnem öt centiméterre benyomta a mellkast a rúgás. A májtáj talán nem tínik olyan villámgyorsnak, mint a rúgások a filmekben, de ez az igazi.

&Uumltés
A rúgásoknak és ütéseknek megvan a maguk szerepe, de egy igazi mester úgy is tud győzni, hogy egyetlen rúgást vagy ütést sem visz be. Ez a technika a dzsiudzsicu vagy grappling. A ember mechanikáját használja elsöprő hatékonysággal. A stílus titka az anatómia… Az ősi dzsiudzsicumesterek alaposan tanulmányozták az emberi testet, hogy megtalálják elpusztításának módját. Legfőbb eszközük nem az összeütközés vagy az erő, hanem a hajlítás. A hajlatokban lévő ízületek csak egy irányba hajlanak szívesen. A dzsiudzsicu harcosok megtalálják a módját, hogyan fordítsák az izületet a másik irányba. Ez tiszta fizika, amely a test leggyengébb láncszemére hat. A bábu nyakában és gerincében olyan érzékelők vannak, amelyek nem, hanem  négy dimenzióban mérnek: feszítés, nyomás, hajlítás és nyújtás. Ha bármelyik irányban túl nagy erő hat, az ellenfél akár meg is bénulhat. A kritikus pont a koponya és a gerincoszlop találkozásánál helyezkedik el, a fej ezen az egyetlen ponton kapcsolódik a testhez. Ha túl nagy erő hat ide, eltörhet a gerinc, megbénítva és megölve az áldozatot. A tudomány ismét igazolta a legendát, egy mester ki tudja iktatni az ellenfelet egy tökéletes ütéssel, egyetlen rúgással, vagy egy bénító szorítással. De a trükk az, hogy mindig elsőnek kell lenni…

Gondolatolvasás
A legenda szerint egy igazi mester előre tudja, mit fog tenni az ellenfele, még mielőtt az ellenfél megmozdulna.
A koreai tekwando az egyik legnépszeríbb harcmívészet Észak-Amerikában, 2000-ben bemutatkozott az olimpián is. A harcosok mindenek előtt egy képességüket fejlesztik: a gyorsaságukat. A legendás harcosokhoz hasonlóan egy tekwandobajnok is le tudja győzni ellenfelét egyetlen ütéssel. A titok nem az ütő kéz sebessége, hanem az agy sebessége, a reakcióidő. A reakcióidő azt jelenti, hogy egy inger észlelésétől számítva mennyi idő múlva reagálunk rá, a láthatatlan ír a gondolat és a tett között. Ezt mérik a digitális mozgásrögzítővel, nagysebességí kamerákkal és csúcstechnológiát képviselő mérőmíszerekkel. Látják a fényt, és az agyuk reagálni fog erre a fényre. Ebből a reakcióból látják majd a kutatók, hogyan indítják a mozdulatot a tekwandósok. Abban a pillanatban, amikor a fény felvillan, a ruhájukba beépített lézerek és érzékelők másodpercenként több mint kétezer mérést végeznek el. Amint a szem meglátja a célt, az agy válaszol, és a test előrelendül. Az értékelők pedig kiszámítják a reakcióidőt. Hogy szimulálják a harc kiszámíthatatlanságát, nem egy lámpa van, hanem 4,
és mindegyik véletlenszeríen villan fel.
 
Egy átlagembernek a másodperc egyötöd részére van szüksége, hogy észlelje az első felvillanást. Ekkorra egy edzett harcos már mozgásba lendült, és amennyi idő alatt a legtöbb ember csak észleli a villanást, egy tekwandomester már meg is ütötte az ellen-felet. Ez az alapja a telepatikus mesterről szóló legendáknak. &Uacutegy tínik, mintha olvasna a gondolatokban, de igazából a testet olvassa. Értelmezi az érzékelt dolgokat, és elsőnek reagál. Az ellenfél úgy látja, a mester előre megjósolja az ő lépéseit, pedig csak az ellenfél mozog lassított felvételként a mester számára.

&Aacutelnokság
A legendás harcos híres az egyensú-lyáról, és a rejtőzködés mestere. Egy árnyékba húzódó harcos, aki falakon kapaszkodik fel, tetőkre mászik, és teljesíti a küldetését, méghozzá észrevétlenül: ő a nindzsa. Az első nindzsák 900 éve bukkantak fel. Amolyan antiszamurájok voltak, akiket nem kötött a szamurájok becsületkódexe. A nindzsák végezték el a piszkos munkát, amit a szamurájoknak nem volt szabad, rablást, kémkedést, gyilkosságot. A legenda úgy tartja, hogy a nindzsa úgy mozog, mint a macska, fürgén, hajlékonyan és halkan. A nindzsicu az egyetlen harcmívészeti stílus, amelyben egyensúlyban van az összes harcmívészeti képesség: az erő, a gyorsaság és az időzítés. Ez a stílus arra törekszik, hogy minél kisebb erőkifejtéssel a lehető legnagyobb pusztítást okozza. Az ízületek manipulálásával bénítják meg a kart, törik ki a nyakat, törik el a lábat és a vállat. Az első számú célpont a bolygóideg, ez befolyásolja a szívverést. A garat mentén fut az agytól a szívig és a mellkasi, hasi szervekig. Egy ide irányzott ütés vészjelzést küld az agyba, hogy a szív túlterhelt. Az agy válaszol, utasítja a szívet, hogy lassítson vagy álljon is le…

Az egyszerínek látszó ütés nagyobb erejí, mint egy rendőrségi fegyverből kilőtt tömör gumilövedék. Az adatok hatalmas mellkasbenyomódást mutatnak, mintha egy nagykalapács találta volna el a szívet. A halálos ütés a tökéletes ütésnek és a test tökéletes ismeretének kombinációja. A digitális mozgásérzékelő több mint 5 centis benyomódást mutat, egy szemvillanásnyi idő alatt. Ha lassan végzik – mint az újraélesztésnél – életet menthet, ha villámgyorsan, ölhet. A tökéletes harcos kombinálja a brutális erőt, a bénító ütéseket, a rendkívüli gyorsaságot és a tökéletes egyensúlyt. És mindezt kiegészíti a test gyengeségeinek nagyon pontos ismerete. A harcmívészek nemcsak harcosok voltak, hanem ősi orvosok is. Gyógynövényszakértők és csontkovácsok, akik tudtak gyógyítani és ártani…

Testen túli fegyverek
A test fegyverré válhat, de nem a tökéletes fegyverré. Egy fegyver eggyé válva azzal, aki forgatja, a végsőkig fokozhatja a harcos erejét. Még egy egyszerí bot is veszélyessé tehet egy harcost. A Fülöp-szigetek őslakosai évszázadokon keresztül a Kali-botokkal harcoltak a spanyol katonák, az amerikai felfedezők és a japán megszállók ellen, és állták a sarat a kardokkal és szuronyokkal szemben. Mint minden rövid fegyver, a Kali-bot is eggyé válik a mesterrel, tulajdonképpen a csontvázának meghosszabbítása. A digitális mozgásrögzítés úgy érzékeli, mintha egy újabb végtag lenne, amely minden irányban csaknem egy méterrel megnöveli a harcos hatótávolságát. A megnövekedett erőkar miatt ostorszerí hatás hat a célpontra. Az erőhatás csontokat törhet el, de egyetlen ütés ritkán halálos, és a hatótávolsága is behatárolt. Ha egy erősebb ellenféllel kell harcolni biztonságosabb távolságból, akkor sokkal hosszabb botra van szükség. A japán Bo-rudat lehet használni döfésre is, védekezésre körben mozgatva, és a végével ütni is lehet. A digitális mozgásrögzítés felfedi a rúd titkát. Bár a fegyver egyenes, harci technikája a körön alapul. Nagy sebességgel forgatva egy gömb alakú védőmező alakul ki, amely egyszerre szolgálja a támadást és a védekezést. Az ősi időkben volt, aki olyan gyorsan tudta pörgetni a Bo-t, hogy nem tudták nyíllal eltalálni. Hogy az egész testet védje, a harci rúd gyakran néhány centivel hosszabb, mint a harcos magassága.

A becsapódás azonban a bot gyenge pontja, hiszen túl nagy erőhatásnál a fegyver nincs többé… Egy kínai legenda leírja a megoldást, egy egész új fegyvercsaládot. Egyszer harc közben a császár testőrének rúdja eltört, méghozzá három darabba. &Oumlsszekötötte őket lánccal és így megszületett a pusztító erejí és nagyobb hatótávolságú rugalmas fegyver, a nuncsaku, a háromrészes rúd. Az összes harcmívészetben ez az egyik legnépszeríbb fegyver. Bruce Lee tette híressé villámgyors mozdulataival. Ezzel lehet védeni, magasan és mélyen ütni, el lehet kapni, és vissza lehet rántani. Könnyen el lehet törni vele egy térdet vagy egy kart, vagy be lehet törni egy fejet. A digitális mozgásrögzítés és a bábu adatainak kombinációjával a mérnökök mérni tudják a hatótávolságot, az erőhatást és a kontrollt. A három rész miatt nagyobb a nuncsaku hatótávolsága, mint a Kali-botoké, és az ostorszerí míködés miatt nagyobb a sebessége. Az eredmény azonban meglepő, az erőhatás gyengébb, mint a botnál. A csuklós illesztések, amelyek a fegyver sebességét adják és megóvják a töréstől, elnyelik a visszarúgás erejét is. Hogy messziről is halálos legyen, az embernek szüksége volt egy nagy ugrásra: a lövedékekre. A lövedékes fegyverekre más dinamikai szabályok érvényesek. Nem az erő és a tömeg, hanem a repülés fizikai törvényei.

A suriken, vagy más néven dobócsillag a nindzsák titkos és rettegett fegyvere. A suriken legkevesebb három, legtöbb nyolc kiélesített fémággal rendelkezik, csendes és majdnem láthatatlan repülő pengék. A dobócsillag nem úgy viselkedik a levegőben, mint egy nyílvessző, inkább úgy, mint egy frizbi. &Uacutegy tervezték, hogy szinte bármilyen szögben dobják el, félelmetesen pörögjön, és a hegye csapódjon be először. A dobócsillag nagy távolságra és közelharcra is tökéletes fegyver, csak közepes távolságra használhatatlan. Ehhez találták ki a kardot, amelyek közül a leghatékonyabb a japán katana. Többrétegí acélból kovácsolták a szamurájok kardját, így szinte eltörhetetlen volt. &Aacutem az igazi újdonságot a sokoldalúsága jelentette. Hosszú, hajlított éle úgy vágta le a végtagokat, mintha vajat vágnánk, elvékonyodó borotvaéles hegye pedig a páncélt is átszúrta. A katana egy egyenes csapással fentről könnyen kettéhasíthatja a fejet, sőt nagy erővel az egész testet is. Legfontosabb a kétkezes nyomó-húzó csapás. A felső kéz a test teljes erejével nyomja a kardot, míg az alsó kéz a penge teljes hosszában húzza azt a vágás mentén. Maximális a hatás és az erő.

Történelmi hagyományok szerint, ha egy kardforgató tesztelni akarta kardjának erejét és élességét, azt egy elítélten vagy egy halotton próbálta ki. &Uacutegy 150–200 évvel ezelőtt ezt betiltották, úgyhogy más anyagot kellett keresni a kardok tesztelésére, amely ugyanúgy alkalmas a penge bevizsgálására. Olyat, mint amilyen a zöld bambusz sírí szövésí, rizszárakból készült szőnyegbe tekerve. A bambusz megfelel a csont tömörségének, a fonat pedig az emberi hús állagának. A kettő együtt, mint ennél is, különleges egységet alkot, olyat mint egy nagy kar. A bambusz helyett a kutatók a bábut használták, amely az emberi szöveteket utánozza, és a kard úgy vágta el, mint az igazi testet. Az egyenes szúrás mélységét fokozta a kardgombra nehezedő teljes testsúly. A penge több mint 45 centiméter mélyre hatolt. Egy kemény csapás képes könnyebb fegyvereket eltörni, és egyetlen vágással széthasítani akár az egész testet. Ez nem csak a tökéletes kard, de a tökéletes harcmívészeti fegyver is. A legendák tehát igazak, nem csak a kard legendája, de a dobócsillag pontosságáról, a rúd hajlékonyságáról, a nuncsaku gyorsaságáról, és az egyszerí bot pontos uralhatóságáról szóló is. De néhány dolgot még a tudomány sem tud mérni. A nagy harcmívészek többek, mint a testrészeik vagy az erejük összessége. Azt, ami kiemelkedő harcmívésszé tesz valakit a saját stílusában, az a harcos szelleme. A képességeken és a tudományon túl van egy szint, ahol az edzés, az erő, az elegancia eljut egy végső egyensúlyba. Ahol a harcos tudásából harcmívészet lesz. Az igazi harcos pedig tudja, hogy legfontosabb fegyver: a harcos szíve. §

  • Kemény Test és a Wolf-törvény
    A Kemény Test stílus mívelői kezükkel, fejükkel, vagy egész testükkel törnek össze betonlapokat, fadarabokat, falakat. A kemény edzések átalakítják a csontok szerkezetét. Ezt Wolf-törvénynek hívják, egy XIX. századi sebész, Julius Wolf úttörő felfedezései alapján. Az emberi csontban lévő szerkezeti elemek a trabekulák, nevük latinul azt jelenti, gerendák. Mikor a csontot ismétlődő trauma éri, egyre több kalciumot halmoz fel, egyre több csontgerenda jön létre. A csontállomány tömörebb, keményebb, ellenállóbb lesz. A harcmívészek ismerték Wolf törvényét, már jóval a modern tudomány előtt. Évszázadokon keresztül úgy edzettek, hogy deszkákat törtek, püfölték a homokot, a vasat, a követ.


  • Az egyensúly tanulása
    Sok nindzsicu edzés alapul azon, hogy megtalálják a lábon azokat a területeket, amelyeket különböző helyzetekben használni tudnak. A szilvafavirág póznáknál a súly legnagyobb része a talp elülső részén van, és így a lábujjak olyanok, mint egy rovar csápjai. A nindzsák időnként a lábfejben található mind a 26 csontot használják, egyszerre és egymástól függetlenül, és mind a 10 lábujjat, mint 10 apró lengéscsillapítót. Csak ugrálnak egyik póznáról a másikra. A kutatók a talpra szerelt érzékelőkkel egyszerre mérték a nyomást és a súlyelosztást, a milliméter törtrészének pontosságával. A súlypontot jelentő pont minél közelebb van a láb középpontjához, annál jobb a harcos egyensúlya. Ha a pont a lábon kívül kerül, a nindzsa elesik. A súlypontot jelző pontok azonban ritkán ingadoztak a nindzsáknál, a kilengés tulajdonképpen nulla volt.