Triádok éjszakája

Délkelet-&Aacutezsiában sok évtizede ismerik azokat a hatalmas, jól szervezett, nagy hagyományú bandákat, amelyekhez képest az amerikai–olasz maffia holmi míkedvelő gyülekezet. Kábítószer, szerencsejáték, bérgyilkosság, prostitúció, mulatóhelyek és üzletek pénzért való „védelmezése”, közönséges rablás, ezek a távol-keleti titkos szervezetek tevékenységének fő ágazatai. Tagjaik száma a Távol-Keleten több százezer, sőt talán egymillió, bázisuk Hongkong, de világszerte vannak kapcsolataik, kémeik, támaszpontjaik.Hihetetlennek tínik, de manapság, amikor a 2000. év felé ballagunk, ezekben a titkos társaságokban változatlanul élnek az ősi kínai szertartások, véres beavatási ceremóniák, titkos jelrendszerek. A maffia tagjai ezek segítségével nemcsak fölismerik egymást, hanem pontosan megállapíthatják társuk rangját, szerepét, még azt is, hogy eddig milyen cselekményekben vett részt. Véres versengés dúl közöttük, elsősorban a nyugat-európai piacok meghódításáért.

Jelvényünk a háromszög
De voltaképpen mi ez a titkos társaság? Mi a Triád, a Triádok? Hogyan születtek? Ahhoz, hogy ezt megértsük, először el kell magyaráznunk, mi volt az első Triád, az anyatársaság, a titkos szervezet, amelyből a mai bínbandák keletkeztek. A Triád (kínai nevén Hung) a XVII. században jött létre, amikor Kína-szerte virultak a titkos vallási és hazafias társaságok, céljuk az volt, hogy felszabadítsák az országot a mandzsu uralom alól. A Fehér Lótusz társaság lázadásokat szervezett a vámszedők ellen, a Mennyei Igazság Társaság állt az 1813-as honani és santungi felkelések mögött, sőt a császári udvar eunuchjainak csoportjával öszszeesküvést szőtt a Tiltott Város elfoglalása végett. A sok hasonló titkos társaság közül hatékonyságával, fegyelmével és nemzetközi jellegével kiemelkedett a Triád. A Triádnak ugyanis, a többi társaságtól eltérően, külföldi szervezetei voltak, eljutott minden délkelet-ázsiai országba, ahol kínai közösség él. Még valami megkülönböztette a Triádot a többi titkos szervezettől: pontosan kidolgozta, szabályokba foglalta és bizonyos módon monopolizálta az úgynevezett harci mívészeteket (cselgáncs, kung-fu, karate), a párharc vagy a védekezés hagyományos, fegyvertelen módszereit, amelyek azért fejlődtek ilyen tökéletessé, mert akik évszázadokon át gyakorolták azokat, vallási okokból nem vettek a kezükbe fegyvert. A Triád alapítói buddhista szerzetesek voltak Sao Lin vidékén, ahol a banditák rendszeresen fosztogatták a lakosságot és az utasokat.

A szerzetesek fegyvertelenül mentek a zarándoklatokra, vagy utaztak egyik kolostorból a másikba, de valahogyan védekezniük kellett a rablók ellen. Ezért sajátították el és fejlesztették tökélyre a harci mívészeteket, amelyekben az emberi kar lándzsadöfésre képes, a tenyér élével mért ütés kardcsapással ér fel.

A híres, látványos tenyéréli ütést, amellyel egy vastag deszkát is ketté lehet törni, szintén ezeknek a harcias szerzeteseknek köszönhetjük. Mivel vallásuk tiltotta a kés vagy fírész használatát, megtanulták, hogyan lehet kézzel eltörni a deszkát.Nos, ezek a szerzetesek titkos társaságot szerveztek a mandzsu uralkodók ellen. Elnevezték Triádnak, mert jelvényükül a háromszöget választották, amelynek oldalai az eget, a földet és az embert jelképezik, maga a háromszög pedig ezek elválaszthatatlan egységét és harmóniáját. A Triád minden tagjának számot adtak, és mindannyian megtanulták a titkos jelrendszert. Kéztartásokból, tetoválásokból, különféle tárgyak, például az evőpálcikák kezelésének módjából hallatlanul gazdag, színes, logikus és világos jelrendszert építettek ki.

A titkos szervezet egyre hatékonyabbá vált. Beszivárgott a hadseregbe, a rendőrségbe, az igazságszolgáltatásba, nagy nehézségeket okozott az uralkodó császári ház közigazgatásának. A Triád és a többi titkos társaság által szervezett felkelések lassacskán megingatták a mandzsu uralmat. A Triád vezető szerepet játszott az 1911. évi forradalomban is, amelynek nyomán a császárság összeomlott és megszületett a kínai köztársaság. De a császárság bukásakor a Triádnak már jóformán semmi köze sem volt azokhoz a célokhoz, amelyek érdekében egykor létrehozták. A titkos szervezet idővel elfajult, és ebben jórészt éppen Anglia a hibás. 1825 körül angol kereskedők kezdték meg a nagyarányú titkos ópiumkereskedelmet. A vásárlók kínai kereskedők voltak. Az ópiumszállítmányok Indiából egyenesen a kínai kikötőkbe futottak be, de mivel az ópiumkereskedelmet a törvény szigorúan büntette, a kereskedők a kalózokhoz, a hivatásos csempészekhez és főként a titkos társaságokhoz fordultak segítségért.

Alvilági birodalmak
A Triád az elsők között szállt be az ópiumüzletbe. A kábítószer-kereskedelem akkora jövedelmet kínált, hogy a szervezet soha többé nem mondott le róla. Szun Jat-szen köztársaságában megkezdődött a Triád széttagolódása.
A több millió tagot számláló, óriási szervezet részekre oszlott, számtalan önálló titkos szervezet, csoport, páholy alakult belőle. Alapelvük, felépítésük egyforma volt ugyan, de nemsokára kitört közöttük a harc, mert az alvilági érdekszövevény így parancsolta. A kábítószer mellett hamarosan más jövedelmező üzletágakra is kiterjesztették tevékenységüket: szerencsejáték, prostitúció, rablás. Triádból Triádok lettek: a páholyok, csoportok, klánok, családok egymástól független alvilági birodalmakká alakultak át.

A hat legjobban szervezett, legkíméletlenebb és legtöbb tagot számláló maffia: a 14 K, a Vo, a Luen, a Tung, a Hoklo és a Csuen. A leghatalmasabb szervezet a 14 K. Nevében a 14-es szám egy kantoni utca 14-es számú házát jelenti, amelyben a központi páholy székhelye volt, a K betí pedig az arany tisztasági fokát jelentő karát szó első betíje.

Amióta az eredeti Triád számos titkos társasággá tagolódott, megváltozott a jelrendszer is. Napjainkban már mindegyik titkos szövetség más jelrendszert használ, s ebben a bábeli zírzavarban még a beavatottak is egyre nehezebben igazodnak el. Például: a 14 K és a Vo szervezet ismertetőjelzése meglehetősen hasonlít egymáshoz, mivel mindkettő az eredeti Triád ősi jelének változata. Ez gyakran okoz félreértéseket, és minden félreértés nyomán véres csaták robbannak ki a vetélytárs bandák között.Igaz, néha együttmíködnek, ha közös megbízót találnak. 1927-ben például Csang Kaj-sek a titkos társaságok segítségét kérte a sanghaji munkásfelkelések felszámolásához. A polgárháború idején Csang Kaj-sek újfent a Triádokhoz fordult segítségért a kommunisták ellen. A Triádok egyre jobban elfajultak. Immár hagyományos bíncselekményeikhez egyre gyakrabban csatlakozott a politikai gyilkosság. Csang Kaj-sek veresége véget vetett a titkos társaságok tevékenységének Kína területén. Az alvilági bandák vagy Csang Kaj-sek hadseregét követték Tajvan szigetére, vagy Hongkongba költöztek át. Itt aztán újjászerveződtek, és a brit koronagyarmatról kiindulva terjesztették ki tevékenységüket a nemzetközi piacra. Ezért alakították meg a hongkongi hatóságok a Triad Society Bureau-t, a Triádok tevékenységével foglalkozó rendőrségi ügyosztályt.

Nem sok sikerrel…Hongkongban az ópiumkereskedelem  jobban virágzik, mint valaha, sőt átterjedt a szomszéd országokra is, hiszen a Triádoknak megvannak a hagyományos kapcsolataik a külföldi kínai közösségekkel. Régi szervezetét és nemzetközi jellegét a társaság megőrizte, akármennyire felbomlott is.Hasonlóképpen virul a szerencsejáték, a prostitúció, a mulatóhelyek és üzletek tulajdonosainak zsarolása, a bérgyilkosság. A Triádok mindenhová beszivárognak, mindenkit megvesztegetnek, akit lehet, akit pedig nem lehet, azt meggyilkolják. (Két évtizede belemarkoltak Hollywoodba is, ma pedig kedvelt figurái a számítógépes szerepjátékoknak… – a szerk.)

Se szeri, se száma
Senki sem tudja, hány embert gyilkoltak meg, hány tínt el nyomtalanul, hányat csonkítottak meg. A megcsonkított áldozatok ritkán tesznek feljelentést, mert tartanak a Triádok bosszújától.Az áldozatokról tehát nincs számadat, csak a megrögzött kábítószer-fogyasztókról, de van egy megközelítő becslés a legfőbb titkos társaságok tagjainak számáról: a 14 K társaságnak 200 000, a Vo társaságnak 100 000 tagja van Hongkongban.A honkongi rendőrség Triád-ügyosztálya évekig tehetetlennek látszott a bínözőkkel szemben. Aztán egy szép napon kiderült, hogy nem tehetetlen, hanem cinkos. Az ügyosztály parancsnoka, Norman Temple főfelügyelő a 14 K szervezet emberének bizonyult. Az alatt a néhány év alatt, amíg az ügyosztály élén állt, több mint egymillió dollárt kapott a titkos szervezettől.

Egyéb tényekre is fény derült Hongkongban. A rendőrtisztek a Triád-ügyosztályt aranybányának tekintették, csúcspontnak a megvesztegethető rendőr pályafutásában. Tizenötezer dollár kenőpénzt sem sajnáltak attól a felettestől, aki a Triád-ügyosztályhoz osztotta be őket. Ezek után az ügyosztályt feloszlatták, majd újra megalakították, teljesen új emberekkel. A Triád-ügyosztály azzal próbálkozik, hogy a titkos szervezetek ellen saját eszközeiket használja fel: ügynököket épít be az alvilági bandákba, és igyekszik őket minél közelebbről megfigyelni. De a vállalkozás roppant nehéz. A titkos társaságok immár régóta beépültek a brit koronagyarmat életébe, állandóan megújuló táptalajuk a nyomor, a munkanélküliség. Biztonságot és védelmet nyújt nekik a lakosság némasága is: a hongkongiak inkább tétlenül tírik a Triádok gaztetteit, mintsem kitegyék magukat a bínözők bosszújának. Most Nyugat-Európában is megkezdődött a harc a Triádok ellen. A londoni és amszterdami események mögött a 14 K és a Vo szervezet hatalmi harca áll. A honi alvilágnak veszedelmes vetélytársakkal kell szembenéznie… §