Hol található a legnagyobb föld alatti városrész?

A föld alá nem csak kényszerből települhetnek városok. A tudományos-fantasztikus könyvek zárt metropolisainak előfutárát az 1960-as években kezdték el építeni Montrealban.

A zsúfolt városok a hatalmas felhőkarcolókkal döntően fölfelé terjeszkednek, a felszín alatti részek azonban a metróvonalaktól és aluljáróktól eltekintve kihasználatlanok. Ez adta az ötletet Vincent Ponténak, a neves I. M. Pei építészcégnél dolgozó városépítésznek, aki egy montreali ingatlanfejlesztési projekt apropóján állt elő egy föld alatti városrész terveivel. A többszintes város neví koncepcióját eleinte sokan ellenezték, de végül mégis sikerült megépíteni a Place Ville Marie irodaházhoz kapcsolódó föld alatti bevásárlóközpontot. Az 1966-os metrófejlesztések, majd a ’67-es világkiállítás és a ’76-os olimpia apropóján Ponte folyamatosan fejlesztette és bővítette a föld alatti járatokat, megpróbálta meggyőzni az építtetőket, hogy épületeik alsó szintjeit kapcsolják hozzá az egyre nagyobbra duzzadó felszín alatti városrészhez. A fejlesztés az 1980-as, 90-es évek fordulóján haladt a leggyorsabban, a tervező koncepciójának megfelelően különválasztva a gyalogos útvonalakat, a tömegközlekedés által igénybe vett járatokat és a felszíni közlekedést. A La Ville Souterraine neví városrész mára 3,6 négyzetkilométeren terül el, ez csaknem egy négyzetkilométerrel nagyobb, mint a budapesti V. kerület. Kétezernél is több üzlet, ezernél is több iroda, 1600 lakás, 200 étterem, számos bank, mozi, szálloda, egyetem található odalenn. A felszínről több mint 120 ponton lehet lejutni, a lejáratok egy része közvetlenül csatlakozik a város föld fölötti közösségi és irodaépületeihez. Aki a belvárosban lakik és dolgozik, akár egy egész munkanapot is lebonyolíthat anélkül, hogy bármiért is a felszínre kellene emelkednie. A város lakói különösen a téli hónapokban kedvelik a meleg folyosókat és föld alatti tereket, ilyenkor akár napi félmillió ember is megfordul az összesen 32 kilométert kitevő járatokban.