A NASA Aqua neví míholdja készítette azt a felvételt, amelyen a csendes-óceáni Socorro-sziget mögött Kármán-féle örvénysor alakul ki. De mi is ez pontosan?
Kármán Tódor a Budapesti Míszaki Egyetem elvégzése után 1906-ban Németországba utazott, hogy a Göttingeni Egyetemen folytathassa elsősorban aerodinamikával és hidrodinamikával kapcsolatos tanulmányait. Miután megszerezte doktori diplomáját, bekapcsolódott az egyetem egyik kutatási programjába, amelyben a Zeppelin léghajógyár megbízásából készítettek egy aerodinamikai vizsgálatokra alkalmas szélcsatornát 1911-ben. Kármán a szélcsatornában folytatott kísérletekben figyelt fel először arra a jelenségre, hogy súrlódó közegbe helyezett nem kifejezetten áramvonalas testek mögött forgó örvények alakulnak ki. A test szélein ugyanis egymással ellentétesen forgó örvények jönnek létre, amelyek egy bizonyos áramlási sebesség meghaladása esetén leválnak, és a mozgó közeggel haladnak tovább. Kármán megvizsgálta és matematikailag leírta a jelenséget, megállapította, hogy az örvények a perdületmegmaradás alapján jönnek létre és követik egymást felváltva. A leváló örvények a közeg belső súrlódása miatt fokozatosan elenyésznek, így idővel eltínik a jellegzetes mintázat. Az örvények leválása az örvényt keltő testre is hatással van, a nyomáseloszlás megváltozása oldalirányú erőket ébreszt, amelyek rezgésbe hozhatják a testet. Ez az oka, hogy a kifeszített huzalok bizonyos szélsebesség esetén egy adott frekvencián hallható hangot adnak, vagy annak, hogy láthatóan rezgésbe jönnek. Ilyenkor a rezgés frekvenciája egybeesik a test saját frekvenciájával, aminek káros hatásai is lehetnek. Egy épület vagy tartóelem berezgése odáig is fajulhat, hogy az adott esetben összeomlik vagy eltörik. Ez történt 1940-ben az amerikai Washington állambeli Tacoma híddal. Az 1940 júliusában átadott híd már a kezdetektől fogva a szokásosnál nagyobb kilengéseket mutatott, végül egy szeles novemberi napon a híd tengelyére merőlegesen fújó szélben a híd által keltett örvénysor leváló áramlásai annyira rezgésbe hozták az egész szerkezetet, hogy az összeomlott. Az esetről fennmaradt egy filmfelvétel is, amelyet egy helyi fotósbolt tulajdonosa készített. A híd tervezői nem számoltak a jelenséggel, azóta viszont – nagyrészt Kármán munkásságának köszönhetően – az áramló közegekkel érintkező tárgyak és építmények tervezésekor figyelembe veszik a hatást, és olyan formákat alkalmaznak, amelyek mögött nem jön létre káros, rezonanciát okozó örvénysor.
