A tudós-géniuszok természetrajza

A Nobel-díjat el nem nyert nagy magyar tudósokról írt könyvem* amolyan kétpetéjû ikre kívánt lenni a korábban, a magyar származású Nobel-díjasokról közzétett munkámnak**. &Iacutegy végül is lehetőségem nyílt 26 kivételes talentumú tudós természettudományos értékelésére. A genetikus számára a betegségek vagy a kivételes tehetségek családi halmozódása a „családi közös gének”, vagyis az öröklődés hatására hívhatja fel a figyelmet. Természetesen sohasem szabad feledni a „családi közös környezet” szerepét, meg a szülői magatartás bevésődését (inprintingjét) a gyermek tudatába és főleg a nevelés hatását.
 A genetikai és külső hatások e bonyolult interakciójának vizsgálatára az epidemiológiai módszerek a legalkalmasabbak. Éppen ezért az epidemiológia, vagyis járványtan megnevezés eredeti értelme ma már idejét múlta, még leginkább a betegek vagy különböző szempontok alapján kiválasztott más minták jellegzetességei leírásának, „természetrajzának” nevezhetnénk.

A vizsgált tudósok mintája
Most már a magyar születésû tudósok közé sorolható Herskó Ferenc is, aki 2004-ben kapott Nobel-díjat. &Iacutegy ez a tudós csapat 14 tagból áll. A magyar állampolgárságú Nobel-díjasok közé tartozik természetesen az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre, valamint magyar származású a Nobel-békedíjas Elie Wiesel. Ôk nem tudósok, velük együtt azonban 16 Nobel-díjassal büszkélkedhetünk.A tudósok bemutatott listájából látszik, hogy a két minta nem felel meg egymásnak. A Nobel-díjasok közül nem hagyhattam ki a magyar származásúakat, mivel közülük többet „magyarnak” szokás tekinteni. Szerintem helytelenül. Igaz, hogy Zsigmondynak, Friedmannak és J. Polanyinak mindkét szülője Magyarországon látta meg a napvilágot, Báránynak pedig az apja, Gajduseknek meg az anyja magyar volt, de egyikük sem született e hazában, nem tudtak/tudnak magyarul, nem kötődnek a magyar kultúrához, éppen ezért nem is tartják magukat magyarnak. Természetes, a nem Nobel-díjas tudósok közé a magyar származásúakat nem kívántam besorolni.

Más a helyzet a magyar születésûekkel, mivel ők Magyarországon születtek, a német nemzetiségû Lénárd kivételével magyar volt az anyanyelvük, magyar iskolákba jártak (éppen ezért Lénárd is tudott magyarul) és ezért  kötődtek a magyar kultúrához. Tény azonban, hogy a korlátozott kutatási lehetőségek, meg a politikai helyzet alakulása miatt elhagyták szülőhazájukat és a Nobel-díjat már más nemzet állampolgáraként vették át, illetve a nem Nobel-díjasok is (Bay Zoltán kivételével) új hazájukban érték el jelentős tudományos eredményeiket. Ugyanakkor az is tény, hogy nem tagadták meg magyar gyökereiket.A két magyar állampolgárságú Nobel-díjas kapcsán meg kell jegyezni, hogy Hevesy Györgyöt 1919-ben elûzték Magyarországról, de ő külföldi tartózkodása alatt megtartotta magyar állampolgárságát, és a csak a Nobel-díj átvétele után vette fel a svéd állampolgárságot. Szent-Györgyi Albert is az USA állampolgáraként hunyt el.

A 26 tudós jellegzetességei
Mindannyian férfiak. E jelenség elsődleges magyarázata a korábbi társadalmi munkamegosztás, aminek értelmében a nők fajunk reprodukciójáért voltak felelősek, és átlagosan 11 gyermeket hoztak a világra. Ilyen mérvû leterheltség mellett „házon kívüli” talentumuk igazolására csak ritkán nyílt mód. Másodsorban bizonyos genetikai tényezők is szóba jöhetnek. Az értelmi fogyatékosok között mintegy 30 százalékkal több a férfi, a fajok pedig csakis a biológiai egyensúlyi helyzetben maradhatnak fenn. Ebből a szabályból következően a géniuszok között is férfitöbblet várható, és ezt az X nemi kromoszóma génjeivel kapcsolatos újabb kutatások alá is támasztják. Az X nemi kromoszómában a gének mintegy 4 százaléka található, ezzel szemben az általános értelmi adottságot meghatározó mintegy 1000 génnek a 20 százaléka e kromoszómában van – és ez az arány 5-ször több a vártnál! E különleges gén „szortírozódásának” az okát még nem ismerjük, de ebből következően a férfiak az értelmi fogyatékosságukért vagy éppen géniuszságukért felelős génjeik sokkal nagyobb hányadát örökölhetik édesanyjuktól, mint édesapjuktól.

A 26 tudós közül 21 született Magyarországon, közülük pedig 16 (76%) Budapesten. E hazában tehát elsősorban a főváros gazdasági-kulturális környezete tudta biztosítani a kivételes tehetségek talentummá válását. A 26 tudós szülei közül 3 a felső, 22 a közép (ezen belül is a felső-közép dominált), 1 pedig az alsó társadalmi osztályba tartozott. A gyermekek kivételes tudósi géniuszságának kibontakozását tehát nagyban elősegítette családjuk átlagosnál jobb gazdasági-kulturális helyzete. A szegény szülők gyermekeiből csak amolyan szabályt erősítő kivételként lehettek nagy tudósok, szemben például a költőkkel. A 26 tudós közül 14 zsidó származású, ez a közel 54 százalékos arány csaknem 11-szerese a XX. század elején a magyar népességben 5 százalékos maximumát elérő zsidóság arányának. A 13 Nobel-díjas között pedig a 8 zsidó származású 62 százalékos arányt jelent! (A 16 magyar állampolgárságú, magyar születésû és származású Nobel-díjas közül 12, tehát 75 százalék zsidó származású.) A Nobel-díj első 100 évében díjazottak 18,5%-a volt zsidó származású, ez hozzávetőleg 100-szor több a világ népességén belüli arányuknál. Ugyanakkor a magyar származású Nobel-díjasok aránya ennél is 3,5-ször magasabb, ami azt jelentheti, hogy a történeti Magyarországon különlegesen jó feltételeket teremtettek kivételes adottságaik kibontakozására. Érdemes lenne jobban megérteni és hasznosítani az 5000 éves – az írás-olvasásra és tudás tiszteletére alapozott – zsidó kultúra tehetségeket hatékonyabban felvirágoztató hatását.

A tudós géniuszok közül sokan nem jártak elemi iskolába, hanem otthon magántanítók segítségével, egyénre szabottan tanulták meg a szükséges ismereteket. &Iacutegy a jobb módú családok gyermekei közül többen tizenéves korukra már 3-4 nyelven tudtak.A szülők nagy figyelmet szenteltek a legjobb középiskolák kiválasztására, akár jelentős anyagi áldozat árán is. Tehették, mivel a vizsgált időszakban, különösen a fővárosban, az elit középiskolák színvonala a legjobb európai tanintézményekével vetekedett.A Magyarországon született tudósgéniuszok nagy része külföldi egyetemekre is járt, mivel ezek nívója magasabb volt a hazaiaknál, ráadásul így rögtön személyes kapcsolatba kerülhettek koruk legnagyobb tudós talentumaival.A tudósgéniuszok életútjának elemzése világossá teszi, hogy teljesítményük szempontjából végzettségük nem nagyon számít. Elég arra utalni, hogy a 3 fizikai Nobel-díjas közül egyiknek sem volt fizikusi végzettsége. A postamérnök Békésy György orvosi, a gyógyszerész Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat kapott.

Beigazolódni látszik korábbi gyanúm, hogy a Nobel-díjat el nem nyerő tudósok kutatói talentuma semmivel sem marad el a Nobel-díjasokétól. Sőt, Neumann Jánoshoz hasonló nagyságrendû géniusz a Nobel-díjasok között nem található.
A 26 tudós közül 3 agglegény (Békésy György, Carleton Gajdusek, Kármán Tódor) maradt. A 23 nős közül azonban csak háromnak végződött a házassága válással, ezek közül is kettőben a feleségek untak rá férjük (így Neumann János és Bay Zoltán) munkamániájára. Szent-Györgyi Albert pedig felesége leszbikusságának felismerése után vált el. A 23 házas tudós közül háromnak (Gábor Dénesnek, Szilárd Leónak, Furka &Aacuterpádnak) nem lettek gyermekei, de a többiek átlagos gyermekszáma is csupán 2,3. Ez az érték alacsonyabb testvéreik, és főleg az akkori társadalom átlagánál. Szenvedéllyel végzett tudományos munkájukat valószínûleg nem akarták a gyerekvállalás gondjaival zavarni.
A magyar és a Magyarországon született Nobel-díjasok közül egyetlen egy sem halt meg szülőhazájában. A nem Nobel-díjas 13 tudós közül is 6 külföldre távozott. Sokakat lényegében elkergettek, illetve el kellett menekülniük Magyarországról. Mások álláspályázatait elutasították, és/vagy ők maguk ismerték fel korlátozott kutatási lehetőségeiket. Legtragikusabb Semmelweis Ignác és Bródy Imre sorsa. Ôk nagy reményû külföldi állásukat otthagyva tértek haza, majd külföldre hurcolva ölték meg őket kényszergyógykezelés kapcsán, illetve Auschwitzban. Elgondolkodtató a vizsgált tudósok élettartama is. A külföldön meghaltak 81,4 évet éltek, míg, akik itthon maradtak, azoknak csak 62,2 év adatott.

Az életkörülmények tehát 19,2 évvel rövidítették meg a szülőhazájukhoz ragaszkodók életét! A tehetség a legnagyobb természeti kincsünk, úgy kellene rá vigyáznunk, mint a szemünk világára. A XXI. században a tudomány és a technika válik a társadalmi fejlődést és az emberek életszínvonalát meghatározó egyik, de lehet, hogy a legfontosabb tényezővé. Éppen ezért lehet hogy igaza volt Marx Györgynek, amikor egyik beszélgetésünk során azt mondta nekem: „Tudod, ebben az országban akkor lesz jó élni, ha a fő útvonalakat nem a politikusokról, hanem a tudósokról nevezik el…” §