Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka

A közismert brit természetbúvár, Gerald Durrell saját állatkertjének alapításáról írott könyve először 1976-ban látott napvilágot The Stationary Ark címen, magyarul pedig 2003-ban. A Gabo Kiadó most ismét kiadta, s bár utánnyomásról van szó, aktualitásából semmit sem vesztett.

A napokban a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban időztem a hópárducok kifutója előtt. Az utóbbi években jelentősen fejlődött az állatkert, területe ma majdnem háromszorosa a Fővárosi &Aacutellat- és Növénykertének, de ez mellékes is, hiszen az állatkerteket nem hektárra vagy mázsára mérik. A hópárducokból a világon mindössze néhány ezer példány maradt elszigetelt csoportokban a Pakisztántól Mongóliáig húzódó hegyvidéken. A kutatók szerint az állományokat a beltenyésztettség és az orvvadászat fenyegeti, fennmaradásukban lényeges szerephez jutnak az állatkertek is. A természetvédő, kutató és ismeretterjesztő állatkert új dolog, a 20. század végén jelent meg. Korábban szík ketrecekbe zárt állatok mutogatásával termeltek profitot, az állatkert egyfajta látványosság volt, ahol a gyerekek elefántháton utazhattak, és elronthatták a gyomrukat fagylalttal. Mára a szemléletváltás gyökeres. Veszprémben a nagymacskák hatalmas kifutókba költöztek, az oroszlánok egykori ketrecében ma tengerimalacok laknak. A hópárducoknál kisebb tó, patak és vízesés is van, hogy a hely valamelyest hasonlítson természetes környezetükre. A változást Durrell indította el. Mikor azt mondta, állatkertet akar nyitni, mindenki szörnyülködött, hogyan vetemedhet ilyesmire! Amikor kifejtette, hogy nem egy viktoriánus mutatványos állatkertre gondol, hanem egy nonprofit, tudományos-természetvédelmi célú parkot akar, akkor már csak a könyvelők és a bankárok fogták a fejüket. Hitel nélkül persze semmilyen nagyobb vállalkozást nem lehet beindítani, még egy nonprofit parkot sem. Durrell egy darabig hiába kilincselt pénzért, a bankárok biztosítékot kértek. Végül a kiadója nyújtott 25 ezer fontnyi fedezetet azzal, ha életbiztosítást köt a kiadó javára. Az üzlet megköttetett, már csak a telek hiányzott. Dél-angliai önkormányzatok bürokratikus apparátusai rendre elbuktatták a kezdeményezést, így esett a választás a Csatorna-szigetekre. Jersey-n három nap alatt meglett a telek. Durrell tervei az évek során valósággá váltak, megépült az állatkórház és a biológiai laboratórium, a nemzetközi oktatási központ is. Szaporító munkájuknak köszönhetően néhány fajt – például a mauritiusi rózsaszín galambot – sikerült az eredeti élőhelyére visszatelepíteni. Az elképzelés míködőképesnek bizonyult, és más állatkertek is kezdték átvenni. Persze ma is vannak nyereségcentrikus állatgyíjtemények, van orvvadászat, és virágzik a prém-, tigrisbajusz-, orrszarvútülök- és gorillamancs-kereskedelem is. Durrell szavai ma is aktuálisak.