Richard Panek: 4% univerzum

1610 márciusát írták. A padovai tavaszban még félénken búgtak a Szent Antal-templom galambjai, amikor az egyetem professzora, Galileo mester kiadta Sidereus Nucius címí rövidke értekezését.

Az ötszáz példányt pillanatok alatt elkapkodták. Amikor egy Firenzébe érkezett csomagból előkerült egy, kisebb csődület támadt, a tömeg körbevette a címzettet, és követelte, hogy az hangosan olvassa fel a szöveget. Galilei értett a PR-hoz. Távcsövét már előző év augusztusában bemutatta a Velencei Köztársaság törvényhozóinak, így aztán nagy volt a várakozás az új eszközzel elért felfedezései iránt. Galileinek más oka is lehetett a távcsöve hivatalos bejelentésére. Alighanem sejtette, olyasmiket fog látni benne, melyek miatt összeakaszthatja a bajszát az egyházzal. Látott is! Addig ismeretlen csillagok százait-ezreit, holdakat a Jupiter körül, hegyeket a Holdon. Kiderült, hogy a világegyetem túlnyomó részéről addig nem tudott senki. A távcső a következő négyszáz évre ellátta munkával a csillagászokat, akik bolygókat, holdakat, milliárdnyi csillagot és távoli galaxisokat fedeztek fel vele. Ma a Hubble képeiből készített poszterek éppen olyan népszeríek, mint annak idején Galilei vázlatai a Sidereusban. &Aacutem az utóbbi években a csillagászok arra jutottak, hogy a világegyetemről alkotott képünk éppoly szegényes, mint az ötbolygós kozmosz volt Galilei felfedezése előtt. &Uacutegy tínik, az univerzum anyagának mindössze 4%-át teszi ki a barionikus anyag, vagyis mindaz, amiből a galaxisok, a csillagok, a Föld, az Interpress Magazin és &Oumln, kedves olvasó, áll. Már az 1930-as években sejtették, hogy a látható anyag gravitációja kevés, ötször-hatszor többnek kellene lennie, tehát van itt valami sötét anyag is. Aztán a 80-as években az elméleti fizikusok rávilágítottak, hogy a gravitációs erőt kifejtő világító és sötét anyag által együttesen hordozott energia is kevés, kell itt lennie sötét energiának is. Az univerzum 23%-ban valami sötét anyagnak nevezett dologból, 73%-ban pedig egy még ennél is rejtélyesebb, sötét energiának nevezett valamiből áll. A 21. század első negyedében a kutatások ezek körülhatárolására fókuszálnak. Richard Panek remek stílusú, lebilincselő könyve ebbe a kutatási versenybe kalauzolja olvasóját. Egy új világegyetem vár itt felfedezésre, és talán ez az emberiség minden eddiginél nagyobb távlatokat nyitó, porszemnyi földi létünket messze túlhaladó vállalkozása. Panek bepillantást ad abba a világba, ahol az új tudomány születik. A történetet 1965-ben kezdi, amikor Penzias és Wilson a Bell Laboratóriumban mérésekkel igazolta a kozmikus háttérsugárzás létezését, és ott fejezi be, amikor 2010-ben megérkeztek a WMAP (Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda) adatai. A könyvet az Amerikai Fizikusok Intézete a 2012. év legjobb tudományt népszerísítő könyvének választotta.
Scolar Kiadó, 2013
 
&Aacutera: 368 oldal, 3750 Ft.