Hitlerjugend – A tökéletes államifjúság

Az 1920-as évek közepén megalapított náci ifjúsági szervezetről, a Hitlerjugendről (HJ) a Weimari Köztársaság idején senki sem gondolta, hogy az 15 évvel később a történelem egyik legnagyobb s legjobban szervezett ifjúsági szövetsége lesz, amely nélkül a háborús Németország aligha míködött volna.

A Harmadik Birodalom grandiózus államifjúsági szervezetének története sem kezdődött másképpen, mint a többi hasonló ifjúsági szervezeté. A Hitlerjugend és elődei kis egyesületek voltak. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) müncheni alapítása után 1922-ben került sor Ifjúsági Szövetségének létrehozására, amelynek az volt a célja, hogy olyan fiatalokat tömörítsen, akik ugyan még nem érték el a párttagsághoz szükséges korhatárt, de a náci párt ideológiájával egyetértenek, és a nagykorúság után az NSDAP és főleg az SA tagjaivá akarnak válni. Az első két év jobbára szervezéssel telt, melynek következtében már Bajorországon kívül, sőt a határon túli németek lakta területeken is sikerült létrehozni néhány csoportot, de a taglétszám még 1923-ban is alig haladta meg az 5000 főt. Az 1923-ban a Nemzetiszocialista Ifjúsági Mozgalom nevet felvevő szervezet részt vett az anyapárt sikertelen müncheni puccsszervezkedésében is. A puccs után az NSDAP betiltása miatt az ifjúsági csoportok míködése is megrekedt, majd az újraindulást követően a szervezet 1926-ban felvette a Hitlerjugend elnevezést, ez az egyetlen olyan szervezet lett, amely a Führer, Adolf Hitler nevét viselhette. Tevékenysége 1932-ig azonban továbbra is csak szerény rezonanciát váltott ki. Az NSDAP megerősödésével és egyre feltínőbb utcai jelenlétével, néhány erőszakos akciójával azonban a Hitlerjugend is növekvő ismertségre tett szert.
A nemzetiszocialista ifjúsági szervezetekben folytatott nevelési tevékenység alapját azok a szervezeti keretek, formák, nevelési technikák képezték, amelyeket a Németországban nagyon jelentős ifjúsági mozgalom a 19. század végétől kezdve kialakított. A Hitlerjugendben folytatott munka tehát nem náci találmány volt, hanem a korszakban általánosan elfogadott elveken alapuló tevékenység, amelyet csak hozzá kellett igazítani a saját célokhoz, illetve elsősorban a nemzetiszocialista ideológiához. 
&Aacutellamifjúság munkában
1933. január 30-a után a Hitlerjugend számára is gyökeresen megváltozott a helyzet. Németország legnagyobb kormányzó pártjával a háta mögött a HJ egyre kedvezőbb feltételekkel rendelkezett ahhoz, hogy tovább növelje tagságát. Amint 1933 júliusában és decemberében a pártok újjáalakulásának tilalma, valamint a párt és az állam egységéről szóló törvények biztosították az NSDAP számára a korlátlan egyeduralmat, a Hitlerjugend is vezető szerepet követelt magának az ifjúsági szervezetek felett. Baldur von Schirach birodalmi ifjúságvezető ennek megfelelően akarta létrehozni a Német Birodalom számára az „izzó nemzetiszocialista tudattal”, tökéletes erőnléttel rendelkező, a legtöbb katonai fortéllyal felvértezett ifjúság sokmilliós hadát, amelynek mellesleg olyannak kellett lennie, „amilyet még nem látott a világ”. 
Az uniformizálási folyamat egyik jelentős mérföldkövét képezte az 1936. december 1-jén kiadott „Hitlerjugend-tövény”, amely elrendelte, hogy a birodalom határain belül a teljes német ifjúságot a Hitlerjugendben kell összefogni. Ezzel a szervezet a család és az iskola mellett hivatalosan is a szocializáció harmadik tényezőjévé lépett elő, amelyet továbbiak is követtek: a párt és tagozatai, valamint a Wehrmacht. A törvény nem tartalmazta azt a kitételt, hogy a tagság kötelező, s papíron nem is volt az, de a mindennapi nyomás oly mértékben lehetetlenné tette a kívülmaradást, hogy ennek kockázatát egyre kevesebben vállalták. Az önkéntesség hivatalos felszámolása 1939-ben következett be, s ennek nyomán a Hitlerjugend taglétszáma megközelítette a 9 millió főt, vagyis a 10–18 éves korosztály több mint 90 százalékát.