Cézárnak meg kell halnia (Cesare deve morire)

Fifikás dokumentumfilm röppent ki a Taviani testvérek kezei közül, mely a felszínen egy nagyon is míködő és többrétí dráma, ám ha jobban belekukkantunk, a készítés hátterének ismerete újabb értelmezési rétegekről húzza le a fátylat.

Adott egy svájci impresszárió, bizonyos Fabio Cavalli, aki a római Rebibbia börtön falai között szeretné tető alá hozni Shakespeare Julius Caesar címí darabját a bent élő elítéltekkel. Az Apámuram (1977), a Szent Lőrinc éjszakája (1982) és más remek olasz filmek rendezői, Paolo és Vittorio Taviani ezt érdekesnek találták, és úgy döntöttek, lefilmezik a több hónapos színpadra állítási procedúrát. A csavar az egészben, hogy mégsem doksit készítettek, a Cézárnak meg kell halnia játékfilmes köntöst húzott magára keretes szerkezettel, rendes beállított jelenetekkel. Amit látunk, mégis valódi. Tavianiék az előadás fináléjával kezdik a filmet színesben, majd a vastaps után látjuk, ahogy az elítéltek lógó orral beslattyognak a celláikba. Eztán jön a váltás fekete-fehérre, „Hat hónappal korábban” kiírás, majd kezdődik az egész hercehurca a vicces castinggal, valamint a film nagy részét kitevő és a börtön különböző helyiségeiben (cellákban, közös termekben, könyvtárban, folyosókon, udvaron) történő próbákkal. Érdekes, hogy Cavalli rendezői instrukcióiból szinte semmit sem látunk, sőt a Shakespeare-szövegen kívüli dialógusokból is alig, maradnak tehát a rabok nagy beleéléssel előadott próbaszcénái, melyek teatralitásuk ellenére pofátlanul előpiszkálják belőlünk az érzelmi reakciókat. A Cézárnak meg kell halnia egy rendkívül humanista film, amely bemutatja, hogy a gyilkosságért, drogkereskedelemért és szervezett bínözésért tíz-húsz évre vagy akár életfogytiglanra lecsukott fegyencek (és ez esetben autentikus a szereplőgárda) továbbra is emberi lények maradnak. Érezhetően életcélt találtak maguknak erre a fél évre, minden szabad percükben ezzel foglalkoznak. Nem csak bemagolják a szöveget, próbálják megérteni és teljes mértékben magukévá tenni Shakespeare sorait, s több esetben a darab saját életük egyes történéseire is rávilágít, melyeket fel kell dolgozniuk magukban, hogy hitelesen alakíthassák szerepeiket. Majd végül eljutunk az előadásig (újból színesben), és ekkor már teljesen más szemmel nézzük végig, ahogy visszakerülnek a fegyintézet mókuskerekébe. „Amikor felfedeztem a mívészetet, akkor lett a cellámból igazi börtön.” – mondja egy gyilkosságért leültetett életfogytos, és bitang nehéz őt nem sajnálni.
Rendezte: Paolo Taviani, Vittorio Taviani
Szereplők: Cosimo Rega, Salvatore Striano, Giovanni Arcuri, Antonio Frasca, Fabio Cavalli