&Uacutej megvilágításban a dinoszauruszok csontnövekedése

Az MTA-ELTE „Lendület” Dinoszaurusz Kutatócsoport tagjai a dinoszauruszok olyan csontszövettani jellegzetességeire figyeltek fel, amelyek ellentmondanak a paleohisztológiai munkák alapját képező, általánosan elfogadott elméleteknek.

A kiemelkedő kutatási eredmények új megvilágításba helyezik a dinoszauruszok és egyéb kihalt gerincesek csontnövekedését és annak paleobiológiai jelentőségét.
“A paleohisztológiai kutatások fő célja megérteni a rég kihalt fajok életét, egyedfejlődését és biológiai sajátosságait. A csontszövettani vizsgálatok ugyanis egyebek mellett az állatok anyagcseréjéről és növekedéséről is sokat elárulnak. Minél intenzívebb volt az anyagcseréjük, annál gyorsabban növekedtek a vizsgált faj egyedei” – magyarázta Prondvai Edina, az MTA-ELTE „Lendület” Dinoszaurusz Kutatócsoport tagja, aki Koen Steinnel, a berlini Természettudományi Múzeum Leibnitz Intézetének paleontológusával jegyzi a tanulmányt.
A dinoszauruszoknak, köztük a valaha élt legnagyobb testí szárazföldi állatoknak, a gigantikus termetí sauropodáknak igen gyors volt az anyagcseréjük, aminek következtében növekedésük, fejlődésük üteme vetekedett a ma élő madarakéval és emlősökével. Számtalan paleohisztológiai tanulmány született, amelynek szerzői a dinoszauruszok gyors csontnövekedését a gyorsan termelődő, rendezetlen, úgynevezett fibrózus csontszövet jelenlétével, magas arányával magyarázták. “Az eddigi elképzelések szerint minél rendezetlenebb volt a csontszövet, annál gyorsabban növekedett a csont”  – mondta a kutató.
Prondvai Edina és Koen Stein viszont kutatásaik során néhány olyan csontmetszettel találkoztak, amelyek mintázata a polarizációs mikroszkóppal történő kiértékelés során a várttól eltérő képet mutatott: ott, ahol rendezetlen, fibrózus csontot kellett volna találniuk, rendezett csontszövetet észleltek. Az eredmények megkérdőjelezték az eddig általánosan elfogadott nézetek helyességét. Hogy ellenőrizzék sejtésüket, többirányú vékonycsiszolatokat készítettek, és a hosszanti metszetek vizsgálatakor gyanújuk beigazolódott: a korábban rendezetlennek tartott csontszövet túlnyomó része a valóságban nagyon is rendezettnek bizonyult. “&Iacutegy kezdtük el vizsgálni és összevetni a paleontológiai munkákban és csontbiológiai tanulmányokban ismertetett csontszövettípusokat. Rá kellett döbbennünk, hogy a paleohisztológiai munkák többségében csak egy metszési síkból vizsgálták a mintákat, nem készültek többirányú metszetek, és ezért tévesen azonosították a csontszövettípusokat. Kutatásunk fényében rengeteg korábbi, akár olyan tekintélyes folyóiratokban, mint a Nature vagy a Science, megjelent tanulmányt kell újraértelmezni, hiszen téves eredményekből vontak le helytelen paleobiológiai következtetéseket” – mutatott rá Prondvai Edina.
A csontszövet magas fokú rendezettségének köszönhetően a váz még a legnagyobb testí élőlények esetében is szilárd támaszul szolgált, mely a rajta megtapadt izomzattal együttmíködve biztosította az állatok megfelelő mozgását. “A növekedési ütem megbízható indikátorának valójában a tömör csontszövet erezettségének a mértékét, semmint a rendezetlen csontszövet relatív mennyiségét kell tekinteni” – összegezte Prondvai Edina.