Polgári retró

„Az én nagymamámat Náncsinak hívták” – olvassuk, meseautós hangulat a harmincas évek sörhabos, fekete-fehér világválságából napjaink színes válságvilágba plántálva. Magasra nőtt, százesztendős máriaremetei tölgyek és gesztenyék, a fák alatti murván álló piros-fehér kockás terítővel fedett asztalok. Az IPM étteremkritikája.

Amúgy, a „Nantschi” az Anna beceneve, és még a hatvanas-hetvenes években is gyakran volt hallható a fehérre meszelt vályogházak előtt üldögélő kék kötényes, töpörödött sváb öregasszonyok beszélgetéseiben. Náncsi néni mára az ország legismertebb nagymamája lett. A vendéglőnek nevet adó unokák, a Schädler család tette azzá. Ebbe a II. kerületi zöldvendéglőbe kutyával, bicajjal, gyerekkel is bátran be lehet térni, még pelenkázó és játszótér is akad. Tágas és minden szempontból szellős. A konyhai stílusról világos vízióval bírnak, amit kevés szóval, mégis túlragozva így foglalnak össze: „Legjobban a mama főz. Mi megpróbáljuk utána csinálni. Magyar módra, háziasan.” Ennek jegyében olyan vendéglőt nyitottak, ahol a koncepció az volt, hogy mindennek az ellenkezőjét szándékoztak készíteni: „ha máshol az étel sokba kerül, itt olcsóbb, ha a túrógombóc amott kicsi, akkor nálunk nagy, vagy inkább óriási”. A Topfenknödel-hadmívelet bejött, és a hely a túrógombócáról lett híres. Ott jártunkkor a kapros változat került elénk.
A kiszolgálás szimpatikus, pedáns, jó stílusú. Érkezik a „keletnémet” sör, lélektelenül csapolva, pedig a zöldvendéglők nosztalgikus szelleme éppen ezekben a korsónyi hideg sörökben reinkarnálódhatna legteljesebben. A zsenge tavaszi borsóból készült leves hallatán egy fél ország képes izgalomba jönni. Rendelünk is nyomban. Padlizsánkrémet is. Az „Anyukám zöldborsólevese” zsenge sárgarépával és vajas galuskával hirdeti magát. A leves a cukortól enyhén édeskés, a lé, a puha zöldségek és a galuska aránya jó. Házias ízí, de a májusi levesek frissességével nem vetekedhet, fáradt. A padlizsánkrémet Obelix olyannak mondja, amilyennek lenni kell, de az apróra kockázott paprika bátran elmaradhatna belőle. Megérdemelné azt is, hogy jobb kenyérre kenjük.
Ma kapornapunk van. A kímélő töltött tök valóban zsenge (túlpárolt) tökből készült, csirkehúsos, tojásos, zsemlés, petrezselymes töltelékkel, tejszínes kapormártással és rizzsel. Egyszerí étel, méretes adag a házias fogások stílusában. Megjelenésében is nagymamás. A galántai sült csirkecomb a már ismert kapormártással és túrógombóccal érkezik. A gombóc friss, elfogadhatóan könnyí, levegős, és naná, hogy ez is kapros, de tudtuk. 
A desszert a leggyengébb láncszem. Jól jönne egy cukrász – gondoljuk. A madártej, mint mindig, két részből áll: habból, ami rendben volt, és angolkrémből, aminek viszont sürgősen elő kellene keresni a receptjét. A málnás „tiramisu” leginkább azzal érdemelte ki az idézőjelet, hogy nincs benne kávé. Édes, málnás, a gyerekek biztos imádják.
A Náncsi néni a házias polgári retró erős bástyája, ahol joggal számíthatunk a 30-as évek elveszettnek hitt Kabos Gyulá-s éttermi világának spontán felbukkanására. A konyha helyenként bájosan bumfordi és közepes, de nem lehet rá szívből haragudni, ahogy a nagyira sem, ha odakozmált kicsit a bableves. 
Pont: 6/10
Az étkezés költsége két főre: 11 800 Ft 
Náncsi néni vendéglője
1029 Budapest
&Oumlrdögárok u. 80.
www.nancsineni.hu