Kiderült, hogy miért szenvedünk az időeltolódástól

Egy kutatócsoport azt állítja, rájöttek, miért tart olyan sokáig, amíg a szervezet egy hosszabb utazás után alkalmazkodik az új időzónához.

Az Oxford Egyetem kutatói megtalálták azokat a molekuláris fékeket, amik megakadályozzák, hogy a test belső órája átállhasson egy hosszabb repülőút után. Az eddigi kísérleteknél használt egerekben a fékek szétkapcsolása után az állatok már gyorsabban alkalmazkodtak az új körülményekhez. A kutatók remélik, hogy az eredmények segíthetnek a jetlag, a gyors időzóna-átlépés hatásait semlegesítő új gyógyszerek fejlesztésében.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a belső óra miért nem alkalmazkodik rögtön az új időzónához, és miért jár a váltás kellemetlen tünetekkel, fáradtsággal és levertséggel. A vizsgálathoz egereket használtak; az emlősök biológiai órája az emberéhez hasonlóan míködik. Ennek a központi része az agyban található szuprakiazmatikus mag.
A kutatók azt vizsgálták, hogy az állatok DNS-ének egyes szakaszai hogy változnak meg a fény hatására. Megállapították, hogy a fény számos gént aktivál, de egy fehérje, az SIK1 ezután megint inaktiválta őket és semlegesítette a fény hatásait. Az egereken több kísérletet is végeztek, hogy visszafogják az SIK1 míködését, hogy az állatok akár hat időzónával arrébb is gyorsan tudjanak alkalmazkodni az új körülményekhez.
Az SIK1 míködésének aktivitását 50-60 százalékkal tudták csökkenteni, ami elég ahhoz, hogy számottevő hatást érjenek el. A kezeletlen egereknek néha hat napig is eltartott, mire hozzászoktak az új időzónához, de a kísérleti állatoknak ez hat óra alatt sikerült.
A felfedezés nemcsak egy az időeltolódást megkönnyítő gyógyszer fejlesztésében nyújthat segítséget. a szakértők szerint egyes mentális zavaroknak, például a skizofréniának gyakori kísérő jelensége a belső óra rendszertelen míködése, így elképzelhető, hogy a friss kutatási eredményeket új pszichiátriai gyógyszerek gyártásánál is felhasználhatják.