A 27 hetes magzatok nemcsak hallják a méhen kívüli hangokat, de ezekből sok mindent meg is tanulnak, segítve ezzel a születés utáni fejlődésüket – állapították meg a Helsinki Egyetem kutatói.
A szakemberek azt vizsgálták, hogy a születés előtti ingerek hogyan hatnak a tanulásra, arra az eredményre jutottak, mi szerint a babák a hangokat már a születésük előtt képesek megkülönböztetni.
„A hangok elég jól hallhatóak az anyaméhben. Miután az agy fejlődése elérte a szükséges fokot, a magzat biztosan megtanulja a zenét vagy más hangokat” – magyarázza a jelenséget Alexandra Lamont fejlődéspszichológus. „Az újszülöttek ezért is részesítik előnyben az édesanyjuk hangját, mert már jól ismerték azt a születésük előttről.”
Eino Partanen idegtudományi szempontból akarta vizsgálni a kérdést, hogy vajon a magzatok tanulnak-e a zenéből, a beszédből, a hozzájuk eljutó történetekből, vagy sem. Kísérletsorozatában egy egyszerí „tatata” hangot játszott le a résztvevő családoknak ismételten, hetente többször is.
A születés utáni hetekben ugyanezt a hangot lejátszva elektroenkefalográfiás készülékkel vizsgálta a babák agyi aktivitását. A kísérletben résztvevő csecsemők nem csak élénken reagáltak a számukra már ismerős hangra, de még a hangmagasság kisebb változásait is észlelték.
Partanen szerint ez azt bizonyítja, hogy már magzati korban megtanuljuk a nyelv kis építőelemeit. Az eredmények később akár a terápiás alkalmazásban is hasznosak lehetnek, például diszlexiagyanú esetén, a rendellenességgel született gyerekek nagyon korai fejlesztése válhat lehetségessé.
