Aquincum “elveszett” városfala

Több mint 120 év kutatás után most nyáron sikerült megtalálni Aquincum római kori polgárvárosának keleti falát. A Budapest – Esztergom vasútvonal átépítése során gazdag leletanyag: pénzérmék, kerámiaedények és az erdők istenének apró szobra is előkerült.

Nagy várakozás előzte meg az idén tavasszal megindult régészeti munkálatokat az esztergomi vasút felújítási munkálatai kapcsán, hiszen a vasút kelet – nyugati irányban a római kori városon és közvetlen környezetén halad keresztül. A régészetileg védett területen a BTM Aquincumi Múzeumának csapata követi nyomon a földmunkákat és végzi el a szükséges feltárásokat Láng Orsolya és Lassányi Gábor ásatásvezető régész irányításával.
A jelenlegi munkálatok során eddig elsősorban a várostól nyugatra, a római kori villaövezet területén volt néhány kisebb beavatkozás. Itt római és középkori leleteket gyíjtöttek a múzeum munkatársai.
A kutatások eddigi legfontosabb állomása a római kori város keleti szélén most készülő vasúti hidak pilléralapjainak feltárása volt.
Itt az egyik pillér alapozási gödrében –  már a város határán kívül  – egy kút és egy nagyméretí szemétgödör került elő, az utóbbiból hatalmas mennyiségí, 2000 éves városi szemét: konyhai és asztali edények, ételmaradékok (állatcsontok), érmek, táblás játékok zsetonjai és a közeli fazekasmíhely hulladékai (rontott edények töredékei) kerültek elő. A leletek között több, mint 1800 éves, a mai Francia – és Németország területén készült díszedények (terra sigillata) és Hadrianus császár bronz érméje is megtalálható.
A nyugatabbi – már a római városon belül – kiásott pillér helyén sikerült pontosan azonosítani a település keleti szélét: előkerült a határt jelző, nagyméretí vizesárok, az egykori városfal már az ókorban lebontott maradványa, illetve egy, a város határával párhuzamosan futó kövezett út is. A vizesárokból ruhakapcsoló tík (fibulák), pénzérmék és edények darabjai származnak, amelyek szerint az árkot a Kr.u. 2. század első felében áshatták ki a rómaiak.
A most előkerült maradványoknak azért van különösen nagy jelentőségük, mert míg a négy oldalról fallal körülvett város másik három oldala már ismert volt,  a kutatók idestova 120 éve keresték a település ezen, keleti határát – mindeddig eredménytelenül. Néhány évvel korábban ugyan már sikerült azonosítani a városfal előtti egyik árok részletét, a keleti fal most volt megfigyelhető először.
A felsorolt igen gazdag leletanyagban fellelhető egy apró, Silvanust, a kertek, birtokok és erdők védőistenét ábrázoló ólom szobrocska is. Hasonló tárgyakat általában az isteneknek szánt ajándékként helyzetek el szentélyekben.
A város ezen északkeleti sarkában az aquincumi ásatások 120 évvel ezelőtti megindulása óta gyakorlatilag nem volt mód módszeres feltárásra, így az előkerült emlékek nagy jelentőséggel bírnak.
A feltárások és megfigyelések a vasútépítéshez kapcsolódó földmunkák idején még folytatódnak, de az már most egyértelmíen látszik, hogy a vasútvonal több mint 100 évvel ezelőtti megépítése során a régészeti emlékek jelentős része épen maradt a töltés és sínek alatt. A mostani felújításhoz kapcsolódó régészeti munkák egyedülálló – és az adott területen feltehetően hosszú időre az utolsó – lehetőséget nyújtanak Aquincum titkainak feltárásához.