„Sic Semper Tyrannis!” – állítólag ezt kiáltotta John Wilkes Booth, miután agyonlőtte az elnököt. Booth tehetséges és híres New York-i színész volt. Apja a neves brit Shakespeare-színész, Junius Brutus Booth, kinek hírneve minden bizonnyal rányomta bélyegét fia karrierjére. Az IPM könyvajánlója.
Az öreg Booth élete vége felé mindinkább menekült a valóság elől, részben szerepeibe, részben az alkoholizmusba. Úgy tínt, teljesen elvesztette saját identitását, így aztán senki nem vette komolyan, amikor egy levelében azzal fenyegetőzött, hogy megöli az elnököt. Fiai, Edwin és John gyakran léptek fel vele. John kedvenc szerepe Brutus volt, aki megöli a zsarnok és igazságtalan uralkodót. Színészként jól keresett, de a színház mellett üzleti ügyekkel is foglalkozott, főként földspekulációkban és olajban utazott. Az üzleti veszteségeiért a Dél romló helyzetét és a polgárháborút okolta. Javíthatatlan rasszista, az abolicionisták meggyőződéses ellensége volt. Részt vett John Brown kivégzésén is, Lincoln újraválasztása pedig a végletekig feldühítette. Összeesküvést tervezett az elnök elrablására, akit túszként kívánt felhasználni, majd később már az egész uniós kormány lefejezését, Lincoln és társai meggyilkolását tervezgette. Hogy Lincoln valóban az a Caesar volt-e, akinek Booth látta? Nos, Julius Caesar is nagy államférfi volt, Abraham Lincoln is. Mindkettőjük jó katonai stratéga volt, zseniális politikus és nagyszerí retorikai tehetség. Amerikában – talán éppen Boothnak köszönhetően – divat a két férfiút összehasonlítgatni, de ennek nem sok alapja van. Míg Caesar elévülhetetlen érdemeket szerzett a Római Köztársaság felszámolásában és a diktatúra megteremtésében, addig Lincoln éppen a köztársaság megszilárdításán munkálkodott. Igaz, a „favágó” nem rettent vissza a radikális eszközöktől sem. Emberséges, becsületes és empatikus alkat volt, aki sok tekintetben megelőzte korát. Nemcsak a rabszolgaságot tartotta erkölcstelennek, de az állatok megölését sem tartotta helyénvalónak, még élelem céljából sem. Sokan úgy hiszik, hogy vegetáriánus volt, de ez valószíníleg nem igaz, ám kétségtelenül humánusan viszonyult az állatokhoz. Közben egyáltalán nem rettent vissza attól, hogy fegyverrel verje le a lázadó déli államokat. A háborúban saját hatáskörét messze túllépte, a győzelem érdekében a személyes szabadságjogok egy részét is felfüggesztette. Félredobta az alkotmányt, és a politika morális fundamentumává a Függetlenségi Nyilatkozatot tette. Úgy vélte, a törvényességet is fel lehet áldozni, ha az – például a rabszolgaság jogszeríségének elismerésével – szembemegy a szabadság és az egyenlőség magasabb erkölcsi céljaival. Egy ilyen személyiség kihívja maga ellen a sorsot, Lincoln is az életével fizetett céljai elérésért. OReilly és Dugard politikai krimisorozatának első kötete a korabeli feljegyzések és dokumentumok alapján tárja fel a merénylet eddig ismeretlen körülményeit.
HVG Kiadó, 2013
Ára: 376 oldal, 3900 Ft Ft.
További könyvajánlókat olvashat az oldal Könyvek rovatában.