Milyen egy igazán nagy szmog?

Az 1952-es londoni szmog a legnagyobbak közé tartozik, amely valaha is kialakult.

1952. december 5-én szmogriadót rendeltek el Londonban. Az intézkedésen nem lepődtek meg a helybeliek, ugyanis a városban – speciális klimatikus viszonyai miatt – rendszeresen rekedt meg a füst. A közlekedési eszközök által kipöfögött szennyeződés akkoriban csak másodlagos szerepet játszott, leginkább a fítési céllal elégetett szén és fa füstje, valamint az ipari kibocsátás járult hozzá a különösen sírí szmog kialakulásához. A városban néhány tíz méterre csökkent a látótávolság, és a füst bekúszott a házakba, lakásokba is. Sokan eltévedtek az átláthatatlan füstben, leállt a vasúti és légi közlekedés, csak azok az autósok merészkedtek ki az utakra, akiknek halaszthatatlan dolguk volt. A csaknem 100%-os páratartalom miatt bekövetkező kondenzáció a füst- és porszemcsékből gyilkos, kénsavas ködöt alkotott. A nagy londoni szmog öt napja alatt összesen négyezren haltak meg különféle légzőszervi vagy azzal kapcsolatos betegségekben, és százezernél is többen betegedtek meg. 
A szél végül öt nap után, december 10-én támadt fel és pucolta ki a gyilkos füstöt Londonból. Közvetett módon az 1952-es nagy szmog is hozzájárult, hogy 1956-ban törvényt fogadtak el Nagy-Britanniában a légszennyezés csökkentése érdekében.