Ki találta fel a vonalkódot?

A vonalkód forradalmasította a logisztikát és a kiskereskedelmi áruazonosítást, valamint alapjául szolgált a mai többdimenziós grafikus kódoknak.

Az alapötlet Norman Joseph Woodland fejében született meg, amikor 1948-ban barátja arról mesélt neki, hogy megbízást kapott egy kiskereskedelmi áruházlánctól, hogy találjon ki valamilyen megoldást az áruk egyszeríbb azonosítására. Woodland arra gondolt, hogy a morzekód mintájára kellene az új jelölést létrehozni, de a könnyebb gépi leolvashatóság miatt nem pontokat és vonalakat, hanem azokat meghosszabbítva, egymás mellett sorakozó vékonyabb és vastagabb vonalakat lehetne használni. Először Miamiban, a strandon vázolta fel ötletét a homokba rajzolva, majd kidolgozta és 1951-ben szabadalmaztatta az eljárást. A gyakorlati használathoz azonban még sok évnek kellett eltelnie. Hiányoztak a könnyen kezelhető elektronikus leolvasók, és furcsa módon a korabeli nyomdatechnikának is gondjai akadtak a megfelelően precíz vonalak előállításával. Az első teszteket 1972-ben, Cincinattiben hajtották végre a Kroger neví áruházban. A tapasztalatok szerint a vonalkódos rendszer 1-2%-os míködésiköltség-megtakarítást hozott az üzletnek, de a viszonylag magas beruházási költség még jó ideig visszatartotta a kis üzletek tömegeit az új megoldás bevezetésétől. Az előnyök azonban világosan megmutatkoztak, így az 1980-as években már évi 8000 amerikai üzlet állt át vonalkódos rendszerre, az 1990-es évek elejére pedig már elképzelhetetlenné vált, hogy egy közepesnél nagyobb kiskereskedelmi bolt ne alkalmazza a még ma is egyeduralkodó eljárást.