Csónak alakú bronzkori házakat, ősi sírokat és egy medvefogból készült amulettet is találtak azon a feltáráson, amelyet egy áruház építése előtt végeztek a Budapesti Történeti Múzeum régészei, a XI. kerületben.
A legkorábbi időszakot a kora bronzkori, ún. harangedényes kultúra népének falusias települése jelenti. A Budapest térségében Kr.e. 2500 körül megtelepedő közösségek a Dunához közel, a folyó mentén hozták létre lakóhelyeiket. Jellegzetes csónak alakú, oszlopszerkezetes, vesszőfonatból és tapasztott agyagból épített, 14-16 m hosszú házaik közül a Sopron úton is felszínre kerültek egynek a nyomai. A házak mellett az edényégetéshez és házépítéshez szükséges agyag kitermelésére, valamint az élelmiszer, gabona hívösen tárolására szolgáló gödrök kerültek elő.
Hasonló, földbe ásott, kerek és négyszögletes gödröket találtak a régészek a lelőhely későbbi periódusát jelentő, a késő bronzkorban élt ún. urnamezős kultúrához (Kr. e. 1200 k.) köthető település objektumai között is. A betemetődött gödrökből sokszíní és gazdag leletanyag, főként kerámia edények töredékei és az itt lakók által tartott, vadászott és fogyasztott állatok csontjai kerültek elő.
Különlegességet a szerencsés körülmények között máig épen maradt ivóedények, különféle kő- és csonteszközök, valamint egy személyes tárgy: átfúrt, medve szemfogából készített és tulajdonosa által egykor minden bizonnyal féltve őrzött amulett jelentenek.
A településekre jellemző gödrökön és oszlophelyeken túl a lelőhelyen még két szabályos késő bronzkori temetkezést: a túlvilágra szóló étel- és ital mellékletek tárolására szolgáló edények társaságában eltemetett emberek maradványait, valamint egy gödörbe dobott, minden jel szerint akkor már erősen oszlásnak indult halott csontjait is feltárták a múzeum régészei. A korszakra jellemző, elhunytnak szóló tiszteletadás és szigorúan szabályozott temetési rítus minden nyomát nélkülöző emberi maradványok gödörbe kerülésének okát és körülményeit egyelőre nem tudtuk megfejteni, ezek a válaszok további vizsgálódást igényelnek.
