Földön kívüli üzenetek

A szovjet–orosz írtevékenység nem terjedt ki a Marson túli világ, az óriásboly-gók és a kisbolygók (aszteroidák) írszondás kutatására. Az amerikaiak a Naprendszer külső részének tanulmányozására eddig összesen hét írszondát indítottak. Szenzációs és meglepő felfedezésekre számítva, no meg türelmes várakozással…A szovjet-oroszok csak egyetlen nagy és látványos jelenséget használtak ki írkutatási célokra. A Halley-üstökös közeli tanulmányozását végezték el széles nemzetközi együttmíködésben készített míszerekkel ellátott VEGA írszondákkal 1986-ban. Meglepő, de akkor az amerikaiak kihagyták ezt a lehetőséget. Igaz, az 1985-ben a Giacobini–Zinner-üstököst vizsgáló írszondájuk – pályáját megváltoztatva – mintegy 30 millió kilométerről a Halley-üstökösről is készített távoli méréseket. A Halley-üstökös részletes kutatására két messzebb elrepülő japán, valamint az európai Giotto írszonda is vállalkozott 1986-ban. Utóbbi írszondával rendkívül részletesen tanulmányozták és fotózták a nevezetes, 76 évente visszatérő periodikus üstökös magját.

A Giotto és a két VEGA szonda néhány meglepetéssel is szolgált. Kiderült, hogy a Halley-üstökös magjának felszíne igen fekete, a hőmérséklete pedig csaknem száz Celsius-fok. Az elnyúlt, óriási amerikai mogyoróra emlékeztető üstökösmagból kiáramló anyag vízgőzt és egyszerí szerves anyagokat is tartalmazott. A Giotto szonda olyan közel merészkedett a mag poros környezetéhez (alig 600 km-re), hogy kamerájának optikája „megvakult”, és a legnagyobb megközelítés után visszanézve már nem lehetett vele képeket készíteni.Az amerikaiak Naprendszerünk külső részének kutatására eddig összesen hét írszondát indítottak. A hetvenes évek elején startolt a Pioneer–10 és a Pioneer–11, melyek fő célpontja a Jupiter és holdrendszere volt. A két szonda az óriásbolygó közelében való elrepülésekor vizsgálta a Naprendszer legnagyobb gázbolygóját és kőzetholdjait.

A Jupiter további tanulmányozását a Voyager szondák folytatták a hetvenes évek végén. Speciálisan csak a Jupitert és igen kiterjedt holdrendszerét kutatta a kilencvenes évek közepétől a Galileo írszonda, mely a Jupiter első míholdja volt. A Szaturnuszhoz startolt Cassini írszonda és a Plutó törpebolygó felé indított New Horizons írszonda már a XXI. század elején kutatta a Jupiter rendszerét, amikor keresztülhaladt rajta. A szakembereknek, de a nagyközönségnek is sok meglepetést hoztak a Marson túli írszondás vizsgálatok. A Mars és Jupiter közötti belső kisbolygó-övezet nem bizonyult annyira „szemetesnek, mint azt korábban gondolták. Az apró égitestek, amelyek becsapódásukkal veszélyeztették volna a szondákat, igen ritkák voltak. Az útközben közelről lefényképezett kisbolygók, a Gaspra és az Ida elnyúltnak, becsapódásos kráterekkel, sőt barázdált területekkel tarkítottnak bizonyultak. (Egyébként hasonló eredményre vezetett az első kisbolygó-kutató írszonda, a NEAR 2000-ben, mely egy éven át tanulmányozta az Eros neví óriás, krumplira emlékeztető kis égitestet.) Az Ida közelében, körülötte keringve két apró természetes holdacskát is találtak.

Jupiter meglepetései
A Jupiter erős mágneses tere, fantasztikusan örvénylő sávos-zónás szerkezetí légköre, Föld méretí vörös foltja és vékonyka, de furcsa gyírírendszere is sok érdekes következtetésre vezetett. A legizgalmasabb eredményeket azonban a bolygó négy, felfedezőjükről elnevezett Galilei-holdja adta. A Föld holdjánál kissé nagyobb Io Jupiter-hold igen aktív égitestnek bizonyult, felszínén nagyszámú míködő kénvulkánt, illetve gejzírt találtak. A legnagyobbakból több száz kilométer magasságig lökődött, illetve dobódik ki napjainkban is a gáz- és porkeverék, mely visszahullva gyírís alakzatokat hozott létre a felszínen. A gejzírek közelében lávakifolyásokat is észleltek az írszondák képein.

A Jupiter legtitokzatosabb kísérőjének az Europa hold mutatkozott. Felszínét szilikátok és vízjég borítja, hatalmas mennyiségí régi és fiatalabb repedés keresztezi. Kezdetben külső jégburkát több száz kilométer vastagságúnak becsülték a szakemberek, de a felszín széttöredezett, viszonylag sima jégtáblái és a köztük lévő rücskösebb területek tanulmányozása más következtetésre vezetett. Ma úgy véljük, hogy az Europa hold jégtakarója helyenként igen vékony, alig néhány kilométer vastagságú. A jégfelszín alatt folyékony vízből álló óceán található, melyben több helyen melegebb foltok is előfordulnak. Van realitása annak a feltételezésnek, hogy ebben az óceánban esetleg szerves anyag és élet is kialakulhatott.

Az amerikaiak azt tervezik, hogy a következő évtizedekben egy olyan írszondát építenek, amely leszáll az Europára, befúrja magát a jégbe, eléri a folyékony vizet, és onnan küld majd mérési adatokat a Földre.

A Jupiter Ganymedes holdján hatalmas, sötétebb, valószíníleg igen régi becsapódásos alakzatokat, repedéseket, krátereket fedeztek fel. Ennek az óriási méretí holdnak a felszínén is jeleztek a színképelemző készülékek a nagy mennyiségí szilikáton kívül vízjeget is. A Callisto hold felszínét pedig elképesztő mennyiségí becsapódásos kráter borítja, de itt is találunk nagyobb, gyírís szerkezetí medencéket is. Ez valószíníleg a legrégibb felszíní hold, amelyen szintén kimutatták a vízjeget.

Szenzációs Szaturnusz
Kifelé repülve a bolygórendszerből, a Jupiter után a nagy gyírís bolygó, a Szaturnusz következik. Ezt az égitestet is először amerikai írszondák, a Pioneer–11, majd a Voyagerek közelítették meg. Végül az amerikai–európai fejlesztésí Cassini–Huygens-írszonda lett a Szaturnusz első míholdja. A Cassini szonda még most is míködik, és küldi méréseit a második legnagyobb gázbolygóról, óriási holdjáról, a Titánról és a mintegy 60 holdat tartalmazó, igen kiterjedt rendszerről. A Szaturnuszt vizsgáló írszondák eredményei közül néhány szenzációsat sorolunk fel.A Szaturnusz rendszerének talán legérdekesebb égiteste a hatalmas Titán hold, mely sírí nitrogén légkörrel rendelkezik, felszíni nyomása a másfél atmoszférát is meghaladja. A vöröses tónusú légkör átlátszatlan, ezért a Cassini a hold közeli repülésein folyamatosan radarozza a felszínt az alakzatok vizsgálata és feltérképezése végett. E radarképeken sok, határozott, sötét szélí, kisebb-nagyobb foltot, dínemezőket és néhány becsapódásos alakzatot fedeztek fel.

A szakemberek évek óta vitáznak, hogy van-e folyékony anyag a Titán felszínén, és hogy a sötét foltok vajon tavak és tengerek-e. A vitát sajnos az európai fejlesztésí Huygens-írszonda sem tudta eldönteni, mely sikeres ejtőernyős leszállást végzett 2005-ben a hold felszínére, ahol még két órán át míködött. Az eredeti tervek szerint 20 percen át kellett volna közvetítenie a mérési adatokat. A Huygensről vett méréseket a Cassini írszonda rögzítette, mely közben a leszállt egység horizontja alá került, így a több mint másfél órás terven felüli adathalmazt már nem sikerült felvennie.A Huygens mérései nagy szeleket jeleztek több kilométer magasságban, a leszállás közben felvett képek pedig folyómedrekre, szigetekre, tengerpartra emlékeztető alakzatokat mutattak. Mind a Titán légkörében, mind a felszínén metánt találtak, de, hogy van-e folyékony állapotú anyag a talajon, azt a Huygens adatai alapján sem tudták eldönteni.

A Titánon kívül még több különleges holdja van a Szaturnusznak, de a legnagyobb érdeklődést az Enceladus keltette. Felszíne vízjég, és a déli pólusa közelében talált párhuzamos repedésekben, melyeket tigriskarmolásoknak neveztek el, a hőmérséklet legalább tíz fokkal magasabb, mint a környékén. A legnagyobb izgalmat azonban az idézte elő a szakemberek körében, amikor a felvételeken meglátták, és a színképi mérésekből kiderült, hogy ezeken a területeken nagy magasságig vízgőzt kilövellő gejzírek vannak.

A Hyperion holdról pedig az derült ki, hogy szivacsos szerkezetí, azaz olyan kicsi a sírísége, hogy térfogatának csaknem a felében lyukak vannak. Egy másik Szaturnusz-hold, az Iapetus, egyik fele pedig teljesen sötét, míg a másik oldala világos, a hold felszínét pedig vékony karimában egy kidudorodás veszi körbe.

Miranda gyíríi
A Szaturnusz után az Uránusz és a Neptunusz bolygó következik. Mindkettőt csak egy írszonda, az úgynevezett Nagy utazást végrehajtó Voyager–2 közelítette meg és vizsgálta a nyolcvanas évek második felében. Mindkét égitest közepes méretí gázbolygó, és sok új holdat fedeztek fel a közelében. Az Uránusz forgástengelye a többi bolygóhoz képest merőlegesen helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a tengely igen közel fekszik a Nap körüli keringési síkhoz, és emiatt a gyíríje is merőlegesesen áll. Az Uránusz légkörében a dinamikai viszonyok egészen mások, mint a többi három óriásbolygóéban, mert 42 évenként a pólusokat, közöttük pedig az egyenlítő vidékét melegíti a Nap. Az Uránusz egyik kicsi holdján, a Mirandán furcsa, gyírís alakzatokat, ovoidokat fedeztek fel, melyek egy kicsit emlékeztetnek a Vénuszon talált koronaformációkra. A szakemberek számára nem érthető, hogy ilyen kisméretí holdon, mint a Miranda, hogyan jöhettek létre ezek az alakzatok.

A Neptunusz több nagy meglepetést is okozott: kiderült, hogy furcsa, vékony gyíríi nem egyenletesen oszlanak el
a pályájukon, olyanok, mintha szaggatottak lennének. Nagy holdján, a Tritonon pedig majdnem az egyenlítőjéig húzódó jégsapkát és sok gejzírkitörés nyomát fedezték fel.

Beszélő képek
A Naprendszer óriásbolygóit és a külső részeit vizsgáló Pioneer–10, –11 és a Voyager–1, –2 kifelé repülve több ezer év múlva elhagyja a Naprendszert, és évmilliókig fog passzívan repülni a csillagok közötti térben. Azt mondhatjuk, hogy akkor majd ez a négy íreszköz csillagközi szondává válik. Ezért Carl Sagan amerikai csillagász javaslatára mind a négy írszondán üzenetet helyeztek el az esetleg létező földön kívüli értelmes lények számára.A Pioneer szondák külső részére aranynyal bevont alumíniumlapot, plakettet erősítettek. A Pioneer üzenetére a mikrovilágtól a csillagok világáig terjedő földi ismereteket rajzolták. A rajz két főszereplőjének, egy üdvözlésre emelt kezí férfinek és egy nőnek az alakját Sagan felesége, Linda készítette. A mívész az emberi arcokon több földi faj jellegzetességét ábrázolta.

A Föld legfejlettebb értelmes lényét jelentő emberpár mögött valódi méretarányban láthatjuk a Pioneer írszondák vázlatrajzát. A férfialak mögötti körcikk az írszonda parabolaantennáját, a mellette lévő téglalap pedig az elektronikus dobozát jelzi. Az írszondák kisebb méretí ábráját, az alul látható Naprendszer rajza is feltünteti a 3. bolygótól az 5. bolygóig vezető pálya végén. Ez arra utal, hogy az írszondák a Földről indultak, és a Jupitert vizsgálták. Az alul, balra lévő nagy kör a Napot, a tőle jobbra levő négy kicsike pedig a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet és a Marsot jelöli. A négy nagyobb köröcske az óriásbolygókat: a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt mutatja, utánuk a jobb szélen ismét egy parányi kör látható, ez a Plútó, melyet azóta megfosztottak addigi státusától: ma már csak törpebolygónak nevezzük.

A Pioneer-tábla közepén, kissé baloldalt van a Nap és egy csillag alakú pulzártérkép. A pulzárok rádiósugárzásuk erősségét gyorsan változtató, azaz villogó rádiócsillagok. A pulzártérképet Frank Drake világhírí amerikai rádiócsillagász készítette a mi Tejútrendszerünkben található 14 jól ismert pulzár távolságának, irányának és rezgésszámának ábrázolására. A térképen ábrázolt pulzárokat, azaz a kozmikus rádió-világítótornyokat rezgésszámuk jellemzi. Azt is mondhatjuk, hogy ez a pulzárok „személyi száma”. Ez a rezgésszám a kettes számrendszerben a pulzár irányának vonalán vagy mellette van feltüntetve. A pulzároknak a Pioneer írszondát valamikor megtaláló idegen lények által megfigyelt és a rajzon ábrázolt rezgésszáma közötti eltérésből következtetni lehet arra, hogy mennyi idő telt el a rajz készítése óta.

A pulzártérkép segítségével tehát nemcsak az írszonda indítási helye, hanem a kora is kiszámítható.

A Pioneer-rajzon a pulzártérkép közepéből egy jobbra húzódó vízszintes vonal indul, és az emberpár mögött halad a tábla szélén levő kis függőleges vonalkáig. Ez a függőleges vonalka mutatja Tejútrendszerünk közepének a pulzárokhoz és a Naphoz viszonyított távolságát és irányát.Utoljára hagytuk a földönkívülieknek szóló Pioneer-tábla bal felső részén lévő súlyzó alakú rajz magyarázatát, mely a mikrovilágba vezet el bennünket. Itt a hidrogénatom két állapotát ábrázolták, természetesen nagyon vázlatosan. Amikor a hidrogén az egyik állapotból a másikba megy át, akkor kisugározza a 21 centiméteres hullámhosszúságú rádiósugárzást. Mivel a környező világegyetemben a leggyakrabban előforduló elem a hidrogén, annak 21 centiméteres rádiósugárzása az idegen csillagászok előtt is ismert kell, hogy legyen. Ezért választották az üzenetrajzon ennek a rádiósugárzásnak a rezgésszámát a pulzárrezgésszám, hosszát pedig a hosszúságmérték egységének.

A két hidrogénkört összekötő egyenes alatt levő vonalka jelenti az egységet.A női alaktól jobbra, a rajz szélén két magasságjelző vízszintes vonal van, és ezek között középen látható egy nő átlagos magassága kettes számrendszerben (I). (Ha a függőleges vonalat 1-gyel, a vízszinteseket pedig 0-val jelöljük, akkor a magasságadat 1000, és ez átszámolva a tízes számrendszerben 8-nak felel meg. Mivel az egységünk a 21, és ha ezt 8-cal megszorozzuk, akkor 168 centimétert kapunk egy átlagos földi nő magasságának kifejezésére.)

Arany hanglemez
A Voyager írszondákat másfél évtizeddel később indították, mint a Pioneerokat, ezért ezekre a rajzos kozmikus üzeneten kívül egy digitális hanglemezt is helyeztek, melyen lényegesen több információt: képeket, beszédet, zenét is küldhettek a világírbe. Mindkét Voyager írszonda központi míszeregységének külső oldalára tehát felkerült egy alumíniumtokba zárt, nagyméretí arany hanglemez.A lemez lejátszására vonatkozó használati utasítást rajzos formában a borítóba vésték bele. Az írszonda egy közeli részében pedig elhelyeztek egy hangszedőfejet és egy gramofontít. A lemez így készen áll arra, hogy lejátsszák, ha valaki megtalálja és megépíti hozzá a gramofont, azaz a lejátszóegységet. A borítórajzon felül a lemez felülnézetét ábrázolták: feltüntették rá a hangszedőfejet, és köré van írva a lejátszás sebessége, alatta pedig a lejátszás látható
oldalnézetben.

A lemezrajztól jobbra a rögzítés módját és formáját ábrázolták. A borítórajzon alul már ismerős ábrák vannak, ilyenek voltak a Pioneer-táblán is: a pulzártérkép és a hidrogén két állapota.A Voyager-lemez olyan, mint egy nagyon jó tankönyv, amellyel a földönkívülieket meg szeretnénk tanítni arra, amit mi tudunk, amellyel hírt adhatunk róla, hogy milyenek vagyunk, milyen a mi világunk. Carl Sagan a két Voyager írszonda üzenetlemezén magyarázó rajzokat, fizikai és matematikai képleteket és különféle fotókat helyezett el. A lemezek ezenkívül az Egyesült &Aacutellamok akkori elnökének, az amerikai kongresszus némely tagjának, és az Egyesült Nemzetek Szervezete, azaz az ENSZ akkori főtitkárának üzenetét, illetve a föld 55 különféle nyelvén elhangzó üdvözletet is tartalmaznak. Külön érdekesség, hogy az írszondákon az 55 emberi nyelven, köztük a magyaron kívül az amerikai kutatók egy, a delfinektől felvett hangsorozatot is elhelyeztek.

A Voyager-lemezen a Föld hangjait, egyebek között a szél süvöltését, a traktor berregését, a hordozórakéták
bömbölését, az állatok nyüszítését, mi több, egy csók hangját is a világírbe küldték.

A képanyagot összeállítók a Földet a pozitív oldaláról szerették volna bemutatni, ezért a háborúkról, az atomrobbantásokról, a nyomorról, a bínözésről és a betegségekről nincsenek fotók a Voyager-lemezen. A helyszíke miatt nem volt lehetőség a különféle vallások bemutatására sem, ezért egyetlen templom fotója sem szerepel a képek között. Mivel a képek száma korlátozott volt, mívészeti alkotásokat sem vettek be az anyagba, bár a földi mívészet igen nagy mértékben képviselve van a Voyager-lemezen, hiszen mintegy 90 perc zenét tartalmaz. Az összeállítók úgy vélték, hogy a zene valószíníleg a földönkívüliek részére is érthető, ha rendelkeznek valamilyen hangfelfogó szervvel, mint amilyen a mi fülünk. A zeneszámok között Beethoven-, Mozart-, Sztravinszkij-mívek, népzenei és dzsesszalkotások részletei is megtalálhatóak.A legelső képnek egy nagyon egyszerí ábrát, egy kört tettek az alkotók a lemezre. Ez a külső borítón is szerepelt. Második képként, mely ugyancsak látható a borítón, megismételték a pulzártérkép egy részletét, de mellétették a hozzánk, azaz a Tejútrendszerhez legközelebbi szép csillagrendszer, az Androméda-köd, illetve a galaxis fotóját is. A lemez harmadik képétől kezdődik a földönkívüliek tanítása. A kép első részén pontcsoportokat látunk, melyek egy, kettő, három stb. pontból állnak, majd feltüntették a nekik megfelelő értéket mind kettes számrendszerben, mind pedig arab számokkal. Ezután következik az, hogy miként adunk össze, hogyan használjuk a törteket, és hogyan szorzunk, sőt az is, hogy mit jelent a hatvány.

A lemez negyedik képe a külső borítón bemutatott hidrogénrajzzal és egy hullámvonallal kezdődik. Majd jönnek
a fizikai mértékegységek (az idő, a tömeg, a hosszúság) jelzése és kiszámítása az előbbiekből.A Voyager-lemez ötödik és hatodik képén a Naprendszer adatait ábrázolták a már megtanított egységek felhasználásával. Ezután következnek a csillagászati fotók. Ezeken az égi objektumokat: a Napot és színképét, valamint a Merkúr, a Mars, a Jupiter és a Föld bolygót láthatják a csillagok világában írrepülő, idegen megtalálók. Persze mi is, akik a földi ismeretekről akarunk összefoglaló képet kapni. Egy közeli Föld-fotó Egyiptomot, illetve a Nílust mutatja, de ráírták a földi légkör fő összetevőit: a nitrogén, az oxigén, az argon, a vízgőz és a szén-dioxid mennyiségét is. Ezek azt jelzik, hogy most már részletesen következik a Földet és a rajta kialakult, magas szintí technikai civilizációig eljutott életet bemutató képanyag.Kezdetben az idegenek megismerhetik a földi élet örökítőanyagának, a DNS-nek az atomjait, igen bonyolult kémiai képletét és biológiai szerkezetét, valamint egy fotót is láthatnak az élő anyag – egy béka – felnagyított sejtjeiről. Ezután az emberi szervezet: a csontváz, az izmok, a szív, a tüdő és az erek, a bélrendszer, az agy és az idegek, valamint a nemek közötti legfőbb különbség bemutatása következik.

A világegyetem színpadán
A Voyager-lemez üdvözletei az emberi szellem első tudatos, képes-hangos fellépése a világegyetem színpadán. A megszólalókat kizárólag aszerint választották ki, hogy tudnak-e folyékonyan beszélni az adott nyelven. Mindössze annyi eligazítást kaptak a beszélők, hogy mondjanak röviden néhány üdvözlő szót az esetleges földönkívülieknek. Vannak a lemezen holt nyelvek is, mint amilyen például a sumer, az akkád vagy a hettita, melyet mai világunkban már sehol sem lehet hallani, vagy a latin, melyet ma az egyházi szertartások nyelveként használnak.Néhány példán bemutatjuk, hogy mennyire különböző stílusúak ezek az üzenetek. A csaknem bibliai szépségí latin nyelví üdvözlő szavak a következők: „&Uumldv néked, bárhol vagy is. Jó szándékkal vagyunk irántad, és békét hoztunk a tér távoli mélységéből.” A svéd üzenet személyesebb hangvételí: „&Uumldvözlet egy számítógép-programozótól, a Föld bolygó Ithaca neví egyetemi városából.” A kínai, mandarin nyelví üdvözlet már-már egy rokonnak küldött képeslapra emlékeztet: „Remélem, mindannyian jól vagytok. Sokat gondolunk rátok. Gyertek, látogassatok meg, ha van egy kis időtök.”

Végül a magyar: „&Uumldvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen".
Igen, sajnos ilyen hibás a szöveg: a szerető rövid ö-vel, és világegyetemen a világegyetemben helyett.

Amikor a Voyager írszondákat elküldtük a Föld üzenetével a Naprendszeren kívülre, akkor ezzel a lépéssel megpróbáltunk kilépni kozmikus elszigeteltségünkből, hogy csatlakozzunk a világmindenségben lévő civilizációkhoz, ha ugyan léteznek ilyenek. §


  • Szénhidrogéntavak
    Az Amerikai &#368rkutatási Hivatal 2008. július 31-i bejelentése szerint szénhidrogéntavak vannak a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon. A felfedezés azért szenzációs, mert Naprendszerünkben a Földön kívül eddig nem volt tudomásunk olyan égitestről, amelyen folyékony halmazállapotú anyag fordul elő. A Titán felszínén korábban is láttak sötét foltokat, de eddig nem tudták eldönteni, hogy azok folyékony vagy szilárd halmazállapotúak-e. Csak a Cassini írszonda felvételei alapján állapították meg, hogy a foltok szénhidrogén- és etántavak. A tudósok már régóta gyanították, hogy a Titánon etán- és metántavak, valamint tengerek vannak. Most a Cassini adatai alapján úgy gondolják, hogy az etántó párolog. A Cassini a Titán Ontario Lacusnak nevezett foltjáról állapította meg, hogy tó. Ez a hold déli pólusa közelében található, felülete nagyjából 20 ezer négyzetkilométer.
  • Radioktív félelem
    Érdekes, hogy az amerikai környezetvédők nagyon sokat tiltakoztak a NASA-nak a Naprendszerből kifelé repülő írszondákon elhelyezett mini atomerőmívei (radioizotópos termoelektromos generátorok) ellen. Attól féltek, hogy ha az elindult hordozórakéta felszállás közben hibásan míködik, és az írszonda visszazuhan, akkor ezek a kis energiaszolgáltató egységek sugárszennyeződést okoznak a Földön. A környezetvédők félelme egy korábbi eseményre épült: 1978-ban egy titkos szovjet katonai míhold maradványaiból radioaktív anyagok kerültek a légkörbe, majd zuhantak le Kanada területén. A NASA szakértői kitartottak eredeti terveik mellett, és szerencséjükre a csillagok felé indított írszondák hordozórakétái mindig jól míködtek, és nem okoztak semmiféle radioaktív szennyezést sem a Föld felszínen, sem pedig a légkörben.