Mikrobák a plasztikszigeteken

Egy kutatócsoport az Atlanti-óceánban úszó szemétszigeteken élő mikrobákat talált.

A plasztiszféraként is emlegetett környezet az emberi környezetszennyezés eredménye. A vizsgálatok alapján most kiderült, hogy számos különböző baktérium is megtelepszik a felszín közelében lebegő míanyagdarabkákon, ami rengeteg kérdést vet fel. Hogy befolyásolják ezek az óceánok eddigi mikróba-egyensúlyát? Megváltoztathatja-e az ökoszisztémát, és milyen hatással lehet a nagyobb élőlényekre?
„Nemcsak azt szeretnénk megtudni, hogy pontosan milyen mikrobák élnek a szemétszigeteken, arra is szeretnénk rájönni, mi a funkciójuk az ökoszisztéma míködésében, illetve azt is kutatjuk, hogy mi a míanyagrészecskék sorsa” – mondta Linda Amaral-Zettler, az amerikai Tengerbiológiai Labor szakértője. „Lesüllyednek az óceán fenekére? Elfogyasztják őket az élőlények? És ha igen, milyen következményei vannak?”
A vizsgálatok során a tudósok ezernél is több baktériumfajtát találtak, azonban ezek egy részét még nem sikerült azonosítani. A minták között növények, algák, autotróf, vagyis a tápanyagukat szervetlen anyagok oxidálásával nyerő, illetve heterotróf, vagyis tápanyagként szerves anyagokat, például más élőlényeket fogyasztó baktériumok is akadtak. 
A kolóniák az elmúlt hatvan évben megsokasodó míanyaghulladék gombostífejnyi darabkáin telepednek meg, és teljesen eltérnek a környező vízben megszokott mikrobáktól. Tracy Mincer, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa szerint olyan ez, mintha a míanyag a korallzátonyokhoz hasonló, kifejezetten jó környezetet biztosítana az idegen mikrobáknak az élethez és a szaporodáshoz.
Ugyanakkor a tudósok arra is bizonyítékot találtak, hogy az élőlények a míanyaghulladék lebontásában is szerepet játszanak. A míanyagfelületen talált mikroszkopikus repedések és törések a szakemberek szerint a mikrobák tevékenységének köszönhetők. Azonban a tengerben úszó plasztikszigetek egyúttal hozzájárulnak ahhoz, hogy káros, fertőzéseket is terjesztő algafajok és kórokozók terjedhetnek a világon.
A tudósok szerint a jelenség a mikrobák változó világhoz való alkalmazkodását jelzik, és rámutat arra is, hogy bár a plasztikszigetek merőben eltérnek bármely természetes felülettől, a nyílt óceánon a baktériumok mégis képesek természetes módon megélni rajtuk.