Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)

Szöllőskei Gábor filmkritikája

Rendezte: Woody Allen
Szereplők: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Kathy Bates, Adrien Brody
Forgalmazó: Budapest Film
Sztahanovista zseni, avagy mondanivaló nélküli, mára kissé megfáradt filmes? Legújabb dolgozatában az idén 76 éves Woody Allen mindkét énjét megvillantja.
A munkamániás Woody már több évtizede minden egyes esztendőben új filmmel jelentkezik. Nem is csoda, hogy a 2000-es évekre némileg kifogyott belőle a szusz (pl. Holly Woody történet, Csak az a szex, Melinda és Melinda, Füles stb.).
2011 májusában aztán újfent egy Woody-film nyithatta meg a cannes-i filmfesztivált, mely után rögvest szárnyra kapott a hír, miszerint az Éjfélkor Párizsban ismét a régi Woodyt idézi. Nos, ez csak részben igaz.
Rendezőnk ugyanis már 2006-ban leforgatta volna a filmet, akkor azonban túl drága volt, így még öt évig érlelte magában a témát. A francia főváros nagy hatással volt az értelmiségi szerzőre, hiszen előcsalta belőle az idealizmust és a nosztalgiát. Woody idős korára szentimentalista lett. &Uacutej filmje ezért minden bizonnyal erősen megfekszi majd azok gyomrát, akik nem túl fogékonyak a múlt eseményein való elmerengésre, és akiknek még nincs elegük a jelenből. A nosztalgiázásra hajlamos közönség ezzel szemben megtalálhatja számítását Gil Pender, az amerikai író történetében, aki nem éppen hozzá illő menyasszonyával Párizsban tartózkodik, majd egyszer csak rádöbben, hogy amint éjfélt üt az óra, kedvenc korszakában, az 1920-as években találja magát. Gil ezt természetesen ki is használja, és olyan nagyszerí mívészekkel és írókkal múlatja az időt, mint Ernest Hemingway, Salvador Dalí, Luis Buńuel vagy Pablo Picasso.
Darius Khondji operatőr éles, nappali fényei és kirívó színei tovább idealizálják Párizst, a túlzott szépelgősség viszont veszélyes játék, hiszen könnyen visszájára fordíthatja a szerzői szándékot. Szerencsére a rövid játékidő nem hagy alkalmat arra, hogy csordultig teljünk a fényekben pompázó, hangulatos párizsi utcácskákkal, sőt szívesen el is mélázunk rajtuk, hiszen míködő giccsről van itt szó. &Aacutem a lassan már megszokott Woody-lufi néhány órával a film után sajnos most is kipukkad, így nem sokat viszünk majd belőle magunkkal.
Az idős mester nosztalgiázik, ám nem mindenki tart majd vele szívesen. Az Éjfélkor Párizsban-ból sajnos hiányzik a Match Point rafináltsága és a Vicky Cristina Barcelona érzékisége.
További filmkritikákat olvashat az oldal Kritika rovatában.