A Durham és a Lancaster Egyetem kutatói szerint a magzat az anyaméhben gyakorolja a fájdalom és a sírás jellegzetes arckifejezéseit.
A szakértők úgy vélik, hogy a magzat ekkor azt tanulja, hogy hogyan kell majd kommunikálnia a születés után, ezért grimaszol az anyaméhben. Az ultrahang-felvételek elemzése azt sugallja, hogy a várandósság során az egyszerí mosolytól az összetettebb szemöldök-ráncolásig és orrfelhúzásig fejlődnek a mozdulatok.
Dr. Nadja Reissland szerint a normális fejlődés megértése abban segíti az orvosokat, hogy kiszírjék az esetleges rendellenességeket. „Az még nem világos, hogy a magzat valóban érez-e fájdalmat odabent, illetve, hogy az arckifejezések azt tükrözik-e, ahogy érzik magukat” – mondta a szakértő.
A kutatás szerint a vizsgálatok kimutatták, hogy az arc mozgása ebben a fejlődési szakaszban inkább az agy állapotát tükrözi, mintsem valódi érzelmeket. A tanulmányhoz 4D ultrahang segítségével 8 lány- és 7 fiúmagzatot vizsgáltak. A 24. hétben megfigyelt magzatok még ritkán mutattak olyan mozdulategyüttest, amely fájdalmat fejezett volna ki, azonban a 36. hétben gyakori volt, hogy négy mozdulat kombinációjával fájdalmas arcot tudtak produkálni. Ez arra enged következtetni, hogy minél érettebb a baba, annál inkább képes a szenvedő arckifejezésre. Dr. Reissland, a Durham Egyetem adjunktusa szerint nagyon fontos, hogy a csecsemők képesek legyenek kimutatni a fájdalmat már születésükkor, hiszen ezzel kommunikálnak a külvilág felé.
