Mikor szabad kimondani a halál beálltát?

A szakértők szerint pontosabb iránymutatásra lenne szükség, hogy megakadályozzák azokat a ritka eseteket, amikor halottnak nyilvánítanak valakit, pedig még életben van. Az Egészségügyi Világszervezet globális konszenzus kidolgozásába kezdett.

Az esetek többségében a kórházakban csak akkor neveznek
valakit halottnak, ha az orvos megvizsgálta a szív és a tüdő aktivitását,
illetve azt, hogy reagál-e a beteg külső ingerekre. Ha ezek nincsenek meg, a
pácienst halottnak tekintik. Dr. Alex Manara aneszteziológiai tanácsadó azt
mondta, hogy legalább harminc olyan ismert eset létezik, amikor halottnak
minősített emberekről derült ki, hogy élnek. Az ilyen esetek kapcsán szokott
fölmerülni a kérdés, hogy hogyan pontosítható a halál diagnózisa.

A konferencián kiderült, hogy egyes esetekben az orvosok nem
tartják be elég alaposan a halottnak nyilvánítás szabályait, vagy nem várják ki
a megfelelő időt, míg biztosan kimondható a halál beállta.

Dr. Manara szerint azért lenne szükség nemzetközileg
elfogadott irányelvekre, hogy az orvosok legalább öt percig biztosan vizsgálják
a testet, felkészülve az olyan esetekre, amikor a szív vagy a tüdő spontán
újraindul.

Az USA és Ausztrália sok intézményében 2 perc a megfigyelési
időszak, míg az Egyesült Királyságban és Kanadában 5 perc. Németországban és
Olaszországban a javaslat szerint az orvosoknak 20 percet kell várniuk, míg
kijelenthetik a halál beálltát, különösen akkor, ha szervadományozásra is sor
kerülhet.

Dr. Jerry Nolan, a Bath-i Királyi Kórház szakértője szerint
is megfelelő lenne az 5 perces megfigyelés egységesítése, ami csak azután
vehetné kezdetét, hogy alaposan megfigyelték a beteget, és megpróbálták
újraéleszteni. Ha ezután 5 percig nem mutat életjeleket, halottnak mondható. A
keringési rendszer leállása és az agy oxigénhiányos állapota 5 perc után már
maradandó károsodást okoz az agysejtekben.

Ricardo Valero professzor, a University of Barcelona
szakembere szerint ritkább forgatókönyv, hogy a betegek szíve és tüdeje még
míködik, de a páciens mégis halottnak mondható. Ebben az esetben, az úgy
nevezett agyhalál beállta után is neurológiai vizsgálatokkal kell figyelemmel
kísérni a beteg agyi aktivitását.

Az agyhalál beálltának megállapítása is eltérő kritériumokkal
míködik szerte a világon. Kanadában például egy orvos is kijelentheti az
agyhalál beálltát, míg az Egyesült Királyság terültén kettő, Spanyolországban
pedig három orvos szükséges ennek a megállapításához. Valero professzor szerint
ebben az esetben is nagyon fontos lenne egy globális konszenzus megállapítása.