Miért vonyítanak a kutyák?

A kutyák megértése – még ha sajátunkról is van szó – bonyolult feladat, a kutatók szerint például még ma is kész rejtély, hogy miért vonyítanak az ebek.

Egyes kutyák őrjöngésbe kezdenek, ha szirénák hangját vagy más kutyák ugatását hallják. Ennek nem az az oka, hogy sérti a fülüket az erős hang: a vonyítás a vérükben van, őseiktől – elsősorban a farkasoktól – örökölt tulajdonságuk. Hasonlóan az ugatáshoz és a morgáshoz, a vonyítás is egy mélyen rögzült, ösztönös viselkedési forma, amely segíti a farkasok egymás közötti kommunikációját.
A vadonban elhangzó üvöltés általában kétféle üzenetet hordozhat: vagy egy arra tévedő rivális falkát figyelmeztet, hogy tiltott területre tolakodtak, vagy irányító jelzés egy eltévedt társuknak. A kutatók szerint a kutyák vonyítása is hasonló jelentéssel bír: ha a négylábú egy hangos sziréna hangjára válaszol, az vagy figyelmeztetés, hogy a területére tévedtek, vagy jelzés leadása a kutya saját pozíciójáról.
Ha egy egyedül – akár otthon, akár máshol – hagyott kutya vonyít gazdája után, feltehetően jelzéseket akar adni a falkavezérnek, hogy hol hagyta őt, így akarja segíteni, hogy visszataláljon hozzá.