A biológusok sokáig úgy vélték és az iskolában is úgy tanultuk, hogy a virágok táplálékot – nektárt és virágport – kínálnak az őket megporzó rovaroknak. Kiderült azonban, hogy ez nem minden esetben igaz, a rovarok számos esetben hiába fáradoznak, kizárólag a növények élvezik a kapcsolat előnyeit: megtévesztéssel csalogatják magukhoz a rovarokat, de semmi hasznosat nem kínálnak nekik szolgálataikért cserébe.A rovarvilág változatosságához alkalmazkodva a növények között a csalás széles palettája alakult ki: a virágok utánozhatják a rovarok kedvenc táplálékát adó más növények virágait, éjszakai pihenőhelyet, rivális rovarhímeket vagy a keresett szexuális partnert és lárváik fejlődéséhez szükséges körülményeket egyaránt.
A virágok szemet gyönyörködtető megjelenése, változatos színei és jellegzetes illatuk egyaránt egyetlen célt szolgálnak: magukhoz vonzani a megporzókat. Bármi áron.
A rovarok egyes csoportjai (főként bizonyos bogarak és legyek) megtermékenyített petéiket bízös tetemekre és ürülékre rakják. Lárváik ezen a táplálékon élnek, melynek rendkívül kellemetlen szagát elsősorban a fehérjék bomlásakor keletkező anyagok okozzák.
Ezek az anyagok ugyanakkor igen vonzóak például a petéiket lerakni kívánó jó szaglású és röpképességí döglegyeknek, melyek fáradhatatlanul keresik leendő utódaik bölcsőjét.
Rothadó hús
A rothadó húst képesek akár kilométerekről érzékelni. E rovarok tehát a növények szemszögéből virágporuk számára rendkívül hatékony szállítóeszköznek tínnek, kivált ha nincs szükségük csalogató nektár vagy virágpor előállítására, amely energetikailag igen költséges.
Ennek köszönhetően a növényvilágban egymástól függetlenül legalább öt rokonságban alakultak ki a döglegyeket megtévesztő, rothadó húst utánzó virágok. Az állati tetemeket utánzó dögvirágok általában vöröses-barnás színíek, sötét árnyalatúak és nagyméretíek. Többségüknek szőrszerí bőrszöveti nyúlványaik vannak.
Az ember számára orrfacsaró bízükért olyan kémiai anyagok felelősek, mint a dimetil-oligoszulfidok vagy az ornitin és a lizin neví aminosavak bomlásakor keletkező putreszcin (1,4-butándiamin) és kadaverin (1,5-pentándiamin).
A kontyvirágfélék családjába tartozó, Szardínia, Korzika és a Baleárok szigetein megtalálható lódög-kontyvirágot (Helicodiceros muscivorus) az elmúlt években behatóan tanulmányozták. Virágzatának megjelenése és szaga is emlékezteti az embert a rothadó állati tetemekre, de az általa termelt és a hús bomlásakor képződő szaganyagok analitikai vizsgálata is rendkívül nagyfokú hasonlóságot mutatott ki.
Úgy tínik, hogy a legyek becsapásának kulcsmolekulái bizonyos kéntartalmú vegyületek: a dimetil-oligoszulfidok. A növény virágait megporzó két döglégyfaj nőstényei a kísérletek tanúságai szerint gyakorlatilag nem képesek a kontyvirág és a tetemek megkülönböztetésére, amiben a megtévesztő szag mellett valószíníleg a látható és az érintési ingereknek is szerepük van.
Ráadásul a kontyvirág környezeténél magasabb hőmérsékletével is a bomló tetemekre emlékeztet. Az utánzás olyan tökéletes, hogy a döglegyek petéiket gyakran le is rakják a növény virágzatának belsejébe, de ott a kikelő lárvák megfelelő táplálék híján elpusztulnak.
A mediterráneumban sokkal szélesebb körben elterjedt sárkánykontyvirág (Dracunculus vulgaris) hasonló módszert fejlesztett ki a megporzó rovarok vonzására. Ez a faj elég gyakori, a Földközi-tenger partvidékeinek turisták által gyakran látogatott vidékein is, legeltetett cserjésekben, gyomos erdőkben, áprilistól júniusig láthatjuk.
Ha véletlenül virágzó töveinek közelében telepedünk le, kellemetlen szaguk miatt hamarosan felfigyelünk méteresnél is nagyobbra növő sötét, bíboros-barna színí virágzataira.
A Délkelet-Ázsiában honos raffléziák vagy óriásvirágok (Rafflesia) élősködő, gombafonalszerí teste szinte egész életét a gazdanövényen, egy szőlőféle lián hajtásain belül éli le, amelyből csupán bimbói, virágai és termései emelkednek ki. A raffléziák egyes fajainak virágai az egy métert is meghaladhatják, tömegük pedig elérheti a 9-12 kilogrammot!
Az egyes fajok illata meglehetősen eltérő, az igazán penetráns példányok virága emberek számára forró napokon már 10 méterről érezhető. Egy raffléziavirágot általában hét napig látogatnak a legyek intenzíven (ilyenkor naponta 25-45 látogató is érkezhet.)
Az óriásvirágok számára különösen fontos, hogy nagy egyedszámban jelenlévő, jó mozgásképességí és igen jó szaglású megporzó rovarokat vonzzanak, hiszen a mindössze négy–hat napig életképes pollennek csak így van esélye az egymástól távol fejlődő és csupán pár napig nyíló virágokra jutni.
A megporzást végző döglegyek kifejlett példányai (imágói) átlagosan hét hétig, kivételesen három hónapnál is tovább élhetnek és néhány nap alatt 22 kilométeres távolságot is megtehetnek.
Nektárutánzatok
A rovarok csalogatásának egyik legbeváltabb módja a nektártermelés. A nektár magas cukortartalma miatt igen tápláló és a rovarok számára ezért igen vonzó, de éppen emiatt előállítása a növény részéről igen komoly energiát igényel.
Több orchideafaj is csak látványos színeivel és illatával vonzza a rovarokat, tehát nektárt termelő virágokat utánoz.
A piros madársisak a vele sokszor együtt előforduló, nektárt bőségesen termelő baracklevelí harangvirágot utánozza. Célja a harangvirágon szívesen táplálkozó és azt megporzó hártyásszárnyú rovar megtévesztése.
Az emberi szem számára a harangvirág és a madársisak virágainak színe jelentősen különbözik, de igazolták, hogy a rovarok e növények virágait hasonló színínek látják, s így könnyen összetévesztik őket. A madársisak tehát két élőlényt is károsít, a harangvirágtól részben elvonja megporzóit, a rovart pedig ellenszolgáltatás nélkül ösztönzi idő- és energiaigényes tevékenységre.
Hasonló a helyzet a gömböskosborrral is. Ennek tömött, rózsaszíní virágzata olyan nektártermelő növények virágzataihoz hasonlít, mint egyes ördögszem-, varfí-, macskagyökér- és hagymafajok. A legtöbb ujjaskosbor és kosborfaj is „szélhámos”, a velük azonos élőhelyeken előforduló nektártermelő növényeket: tisztesfüveket, kakastaréjokat, bükkönyöket, lednekeket, pacsirtafüveket mímelnek.
Persze nemcsak a nektárt termelő virágokat, hanem magát a nektárt is lehet utánozni. Ezt teszi a tőzegboglár, más néven fehérmájvirág: úgy veszi igénybe a rovarok szolgáltatásait, hogy cserébe nem ad nekik semmit. Virágaiban tíz porzó található, de közülük csak öt visel portokokat: ezek állítják elő a virágport.
A másik öt porzó meddő, portokjuk hiányzik és 8–10 vékony szálra hasadnak, amelyek sárgás, fényes gömböcskében végződnek. Ezek a napfényben csillogó, apró nektárcsepphez hasonló gömböcskék vonzzák a virághoz az éhes megporzókat.
A Földközi-tenger partvidékein és szigetein elterjedt nyelvorchideák virágai evolúciós értelemben szintén nagy utat tettek meg a rovaroknak táplálékot kínáló virágú ősöktől. E fajok összehajló lepelleveleik igen kényelmes alvóhelyet és rossz idő esetére menedékhelyet kínálnak magányos hártyásszárnyúaknak. Kora reggel és rossz időben gyakran láthatunk különböző méheket virágaikban pihenni.
A megtévesztés legkifinomultabb módját a bangók fejlesztették ki. A növényvilág kétségkívül egyik legmegdöbbentőbb virágzásbiológiájú nemzetsége a bangóké (Ophrys), amelyeknek őshazája a mediterrán térségben van.
Bársonyosan szőrös és sötét alapszíní mézajkaik némileg rovarra emlékeztetik az embert. Virágaiknak az ízeltlábúakhoz való hasonlósága már az első rendszerezőknek is feltínt, de a nemzetség virágzásbiológiájáról még a XX. században is hamis nézetek keringtek.
Szexuális szolgáltatás…
Egyes régi kutatók szerint virágaik rovarszerísége csak látszólagos, a rovarokat valójában nem vonzzák. Légybangóval kísérleteket végeztek, és megállapították, hogy virágai elriasztják a házi méheket és a poszméheket. Mára kiderült, hogy e növény virágai kizárólag egy kaparódarázsfajra vannak hatással.
A bangók virágai bizonyos méh- és darázsfajok szíz hímjeit tévesztik meg, melyek szexuális partnert keresve látogatják virágaikat. Az utánzás olyan tökéletes, hogy a rovarok megpróbálnak párosodni a mézajakkal, miközben a testükre tapad az orchidea virágpora. A bangók virágai méretükben, színezetükben, szőrözöttségükben is utánozzák a rovarnőstényeket.
Kísérletek bizonyították, hogy az utánzott nőstény egyedei által kibocsátott kémiai szignálokhoz (feromonok) hasonló anyagokat termelnek. Analitikai módszerekkel vizsgálva megállapították, hogy a bangó virágok illatanyaga és a fajspecifikus megporzóik által kibocsátott anyagok, egyaránt több mint száz megegyező komponenst tartalmaznak nagyon hasonló arányban.
Társaskörben…
A rovarutánzás egy másik, sajátos esetével találkozunk a vadmurok esetében. Ez a növény a sárgarépa vadon élő alakja, amely legelőkön, kaszálókon, gyomtársulásokban nálunk is igen gyakori. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, ahol a növényeknek világos árnyalatú (zöldessárga vagy fehéres színí) virágai vannak, melyek általában többszörösen összetett, lapos virágzatokba rendeződve fejlődnek.
Több évszázaddal ezelőtt feltínt a kutatóknak, hogy vadmurok fehér virágzataiban középen rendszerint egy, a többi virágnál nagyobb méretí, sötét árnyalatú – vörösestől a sötét feketésibolyáig változó színí – virág található. E virágok szerepe, jelentősége hosszú idő óta vita tárgya a biológusok között.
Charles Darwin úgy vélte, hogy funkció nélküliek. A XX. század második felében néhány kutató azonban más következtetésre jutott. Van, aki szerint e virágok rovart utánoznak, az álrovar elősegíti a rovarok leszállását a fehér virágzatra.
Házilegyekkel végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy azok szívesebben telepedtek le olyan fehér körökre, amelyeken rovarméretí fekete pontok voltak láthatók, mint az ugyanolyan méretí folttalan körökre. A hipotézis szerint a rovarok nagyobb biztonságban érzik magukat és ezért szívesebben szálnak olyan virágzatra, amelyről azt hiszik, hogy azon már egy vagy több társuk lakmározik.
(Az elv ugyanaz, mint amit a vadkacsa- és vadlúdvadászok alkalmaztak régen: a les környékén kirakott, fa vagy míanyag csalimadarak vagy a már lelőtt, de viszonylag természetes testtartásban elhelyezett példányok vonzóan hatottak e vízimadarakra.)
- Az orchidea illata?
A rendkívül sokszíní és különleges megporzásbiológiájáról is ismert kosborfélék vagy más néven orchideák (Orchidaceae) között is találunk dögutánzókat. A Délkelet-Ázsiában több száz fajjal képviselt, igen változatos Bulbophyllum nemzetség fajainak némelyikéről bebizonyosodott, hogy megporzóit e megtévesztő módszerrel csalogatja.
Az orchideáknak eddig mintegy 25 000 faját ismerik, és közöttük kiemelkedően magas a megporzókat megtévesztő fajok aránya. Az európai fajoknak számítások szerint több mint 80 százalékuk megtéveszti megporzóit.
