A más részecskék tömegéért felelős Higgs-bozonhoz hasonló részecske okozhatja a szupernóva-robbanásokat, állítják brit kutatók, akik elméletüket a CERN-ben tesztelik majd.Galaxisonként átlagosan évente egy-egy csillag robban fel. Ez kétféle módon történhet: két távoli nap egybeolvadásával, amit nagy mennyiségí energia robbanásszerí felszabadulása kísér, illetve a Napnál nagyobb csillag összeesik, szupernóvává válik. Charles Wang, az Aberdeeni Egyetem asztrofizikusa szerint egy egészen újfajta részecske lehet felelős a második típusú csillagrobbanásért.
„A csillagok hatalmas nukleáris erőmívekként míködnek, folyamatosan átalakítva a hidrogénatomokat héliumatomokká. Az átalakulás során keletkező energia tartja fenn azt a nyomást, amely meggátolja, hogy a napok túlsúlyossá váljanak” – magyarázta Charles Wang. Idővel azonban a héliumatomok nehezebb atomokká, oxigénné, szénné és vassá alakulnak át, és a konvertálási folyamat során a csillag magjában óriási mennyiségí energia szabadul fel.
„Korábban azt feltételeztük, hogy a csillagok szívében képződő energia robbantja szét a nap külső burkát. Az elmúlt évtizedek során azonban bebizonyosodott, hogy ez az energia nem elegendő a robbanáshoz” – fogalmazott Charles Wang, hozzátéve, hogy elképzelései szerint a világegyetem legelementárisabb részecskéihez tartozó, a Higgs-bozonhoz hasonló részecske míködik a csillagokon belül, biztosítva a felrobbanásukhoz szükséges energiát.
Az Aberdeeni Egyetem asztrofizikusa szerint a szupernóva-robbanások gyakoriságából a globális felmelegedésre is lehet következtetni. Amikor egy csillag felrobban, iszonyatos mennyiségí kozmikus sugárzás képződik, ez befolyásolja az íridőjárást, „beárnyékolva” a kozmoszt.
