A dollár rejtélye

Ma már széles körben ismert – talán jobban, mint ezelőtt bármikor –, hogy az Amerikai Egyesült &Aacutellamokat többségében olyan emberek alapították, akik okkult eszmékben gyökerező filozófiát követtek, vagyis a szabadkőmívesség és egyéb titkos társaságok tagjai… s úgy képzelték el az Egyesült &Aacutellamok jövőjét, hogy ez lesz a jelzőtíz a világ többi része előtt, ami a béke, a demokrácia és a felvilágosultság új világrendjének kialakítása felé vezeti majd a nemzeteket. Ma sokan egyetértenének azzal, hogy az Egyesült &Aacutellamok már most több tekintetben maradéktalanul betölti ezt a szerepet. Ha másra nem is, arra biztosan a legtöbben rábólintanának, hogy pénzügyileg Amerika uralja a világot, és hogy a világ valutái közt az amerikai dollár a király. (Ha a napi hírektől épp eltekintünk – a szerk.)Azt viszont kevesen látják át, mi a kapcsolat az Egyesült &Aacutellamok alapját képező szabadkőmíves ezoterikus tanok és az amerikai gazdaságot alátámasztó gazdasági alapelvek közt.

Kevesen tudják, hogy a dollár maga is egy mágikus energiaegység, a dollárbankjegy pedig önmagában is mágikus talizmán.

Noha az összeesküvés-elméletek szerzői sok szót vesztegettek már az egydolláros bankjegyen látható szabadkőmíves szimbólumok elemzésére, azt eddig senki sem tudta kielégítően megmagyarázni, hogy miért vannak ott ezek a szimbólumok, vagy, hogy mit is jelentenek valójában. Eddig egyetlen kutatónak sem sikerült helytállóan összekapcsolni az amerikai pénzt az amerikai monetáris rendszer rejtett titkaival.

Az amerikai dollárbankjegy szimbolikája már azóta kiemelt témája a szabadkőmívességgel kapcsolatos különböző összeesküvés-elméleteknek, mióta 1935-ben – a Roosevelt-adminisztráció  idején – az első verzió kipattant. Miszerint az amerikai bankjegyeken jelen van már kezdet kezdetétől a szabadkőmíves és misztikus szimbolika, mert így akarták megkülönböztetni az amerikai pénzt az Óvilág pénzeitől, amelyeken mindig az épp hatalmon lévő uralkodó mellképe szerepelt. Az amerikai alapítóatyák megegyeztek, hogy az amerikai pénzt annak a monarchiaellenes, demokratapárti felvilágosult filozófia jelképeinek kell díszíteniük, amelyek a köztársaság alapkövéül szolgáltak, és aminek eszményei közt szép számmal akadtak szabadkőmíves eredetíek. Az első amerikai bankjegyeken már felbukkant a Nagy Piramis és a mindenlátó szem, illetve olyan csípős kifejezések, mint például „Törődj a dolgoddal!”.

Az egykori elnökök és egyéb államférfiak képmásai csak a XX. században jelentek meg az amerikai pénzen,
amikor már kevésbé látták tabunak. Abban viszont a téma minden kutatója egyetért, hogy misztikus szimbolikájának tökéletes pontosságát és összetettségét tekintve a modern amerikai egydollárost semmi sem múlja felül. A szimbolika jelentése oly mély, a metaforák oly sokrétegíek, és minden elem olyan pontosan van elhelyezve, hogy bár az amerikai bankjegyek külleme a hamisítást megnehezítendő több változáson is átesett (a fejeket középről a szélek felé tolták, és a hagyományostól eltérő szivárványos színekkel egészítették ki), az egydolláros bankjegy tökéletessége érintetlen maradt.

A tizenhármas
Az egydolláros bankjegy szimbolikájának elemzésénél a legtöbb tudós hajlamos a 13-as szám ismétlődésére összpontosítani, mivel meggyőződésük, hogy ez „a szabadkőmívesség egy fontos szent száma”, viszont nem mutatnak fel semmiféle bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miért is vonzódna a szabadkőmívesség éppen ehhez a számhoz. Eredetileg ennyi gyarmat alkotta az Amerikai Egyesült &Aacutellamokat, így az unió megalakulása óta a 13-as szám mindig is jelen volt az amerikai heraldikában, és nemcsak a nemzeti zászlón jelent meg, hanem több korai érmén is. Tekintve, hogy Amerika számos intézményét a szabadkőmívesek alapították, és nemzeti jelképeik többségét is ők tervezték, hajlamosak vagyunk e szám felbukkanásának szabadkőmíves jelentőséget tulajdonítani, és talán joggal. A 13-as számról azonban egyetlen ismert szabadkőmíves rituálé sem tesz külön említést, kivéve talán a Szentély Nemes Rendjének rítusai, ahol ez a szám látszólag gyakran előfordul, de semmilyen konkrét jelentés nem kapcsolódik hozzá… Ha mégis van bármiféle szabadkőmíves tanítás e szám jelentőségére vonatkozóan, akkor azon kevés szabadkőmíves tanítás közt kell lennie, amelyek az évszázadok során titokban maradtak.

Mindenesetre akár volt szabadkőmíves jelentése, akár nem, a 13-as szám tagadhatatlanul a legtöbbször felbukkanó, leggyakrabban ismétlődő jelkép az egydolláros bankjegyen, habár jelenléte nem mindig nyilvánvaló. A példák legtöbbje a bankjegy hátoldalán található.
* A bal oldalon látható piramisnak tizenhárom szintje van, amibe nem számít bele a mindent látó szem a csúcson.
* A jobb oldalon, a sas feje felett egy tizenhárom csillag alkotta konstelláció látható hatszög alakba rendezve.
* A madár tizenhárom levelí olajágat tart a jobb lábával, a ballal pedig tizenhárom úgynevezett „Jonatán-nyilat”.
* A sas pajzsa tizenhárom sávra van osztva, felettük pedig tizenhárom vízszintes csík figyelhető meg.
* Az „E Pluribus Unum” mottó – a csőrében tartott szalagon – tizenhárom betíből áll, akárcsak az „Annuit Coeptis” a bal oldalon a piramis felett.
* Továbbá, ha a piramis alatti „Novus Ordo Seclorum” és az alapjára írt „MDCCLXXVI” (azaz 1776) feliratok betíinek számát összeadjuk, akkor huszonhatot kapunk, ami a tizenhárom kétszerese.
* A bankjegy elülső oldalán George Washington portréjának alján mindkét oldalon nyolc-nyolc levél, és öt-öt termés szerepel, ami megint csak kétszer tizenhárom.
* Ugyancsak tizenhárom csillag szerepel az &Aacutellamkincstár pecsétjén szereplő pajzson, ami Washingtontól jobbra helyezkedik el, félig-meddig kitakarva a ONE [azaz egy] szót.

Ha visszatérünk a bankjegy hátoldalára, ott pontosan tizenhárom példát látunk a tizenhármas szám előfordulására. Ahhoz viszont, hogy ez igaz legyen, bele kell számítani az IN GOD WE TRUST [vagyis Istenben bízunk] feliratot. Ebben a feliratban természetesen csak tizenkét betí szerepel, de ugyanitt – a hátoldal közepén – ott van még a ONE szó, mintha csak azt akarná mondani, hogy ehhez az összeghez hozzá kell adnunk egyet, hogy kijöjjön a tizenhárom. A bankjegy elülső oldalán ráadásul van még négy 1-es egy belső téglalap négy sarkában, aminek a hosszabbik éle pontosan tizenhárom centiméter hosszú.

Az egyes
Ezek az 1-esek egy átfogóbb mintának a részei, hiszen a 13-as szám ismétlődése mellett az 1-es szám is bőven
előfordul, sokkal többször, mint amenynyiszer a bankjegy névértékének azonosításához szükségeltetne.

Az egydolláros bankjegy valódi mögöttes témája voltaképpen az egység eszméje.

És joggal, hiszen végeredményben ez képezi az alapegységét a pénznemnek, amin az amerikai gazdasági rendszer alapul. Ezt a vázlatot követi az összes dollárbankjegy, és ha felidézzük az amerikai dollárt, az első kép, ami beugrik, nem más, mint az egydolláros bankjegy. Ez az egység – mint a gazdaság alapját képző egység hivatalos megjelenési formája – nyilvánul meg az 1-es szám többszörözésében, a ONE szó központi elhelyezésében a hátoldalon, és az E Pluribus Unum (A sok közül egy) feliratban a tizenhárom csillag konstellációja alatt, ami az Egyesült &Aacutellamok létrejöttével „egységbe tömörített” tizenhárom eredeti gyarmatot képviseli. Az „egy” témája a bankjegy elülső oldalán, az első amerikai elnökkel, George Washingtonnal folytatódik, illetve a mellette látható ONE szóval. A hátoldalon szereplő piramist is ide számítanám. A jelkép megalkotóinak szándéka szerint az ideális államot volt hivatva szimbolizálni: az egyének (vagyis a kőtömbök), amint egyetlen építményben (a piramisban) egyesülnek az isteni egyesítő erő (a Gondviselés mindent látó szeme) tekintete alatt.

A nagypecsét
Akad még más különös elem is, például az Annuit Coeptis (Kegyébe fogadja vállalkozásunkban – ti. Isten), és a Novus Ordo Seclorum (Korszakok új rendje) feliratok. Mindkettő a római költőtől, Vergiliustól vett – noha némiképp módosított – idézeteken alapszik, amelyek eredeti szövegkörnyezetükben Juppiter Omnipotensre (vagyis Mindenható Jupiterre) vonatkoztak, ami lényegében a zsidó-keresztény Mindenható Isten római megfelelője volt. (Érdekes, hogy az E Pluribus Unum  is egy kissé módosított vergiliusi idézet, és akadnak, akik ezekben a módosításokban numerológiai jelentőséget vélnek felfedezni.) Az eredeti Vergilius-költeményben, a „Iuppiter Omnipotens, Audacibus Annue Coeptis” egy könyörgés volt az istenhez, hogy „fogadja kegyébe merész vállalkozásomat”. A dollárbankjegy hátoldalán azonban e szavak már nem könyörgésként, hanem magabiztos kijelentésként szerepelnek, miszerint Isten kegyébe fogadta az általa képviselt „merész vállalkozást”, vagyis a „korszakok új rendjének”, más szóval az Egyesült &Aacutellamok újonnan létrejött köztársasága által vezetett új világhatalmi struktúrának a megteremtését. Hiszen ezek a jelképek és szavak nem csak a dollárbankjegyen szerepelnek. Az Egyesült &Aacutellamok nagypecsétjén is felbukkannak, ami 1776-ban – a nemzet alapításával egy időben – készült. A dollárbankjegy hátoldalán a nagypecsét elülső és hátsó oldala látható.
 
A nagypecsét tervét nem egyvalaki készítette, és az évek során mutatott némi fejlődést. A küllemének lényegi elemei azonban már a kezdetekkor megszilárdultak, 1776-ban, a függetlenségi háború évében, amit a pecsét hátoldalán látható piramis alapjába véstek római számokkal. &Iacutegy van: a piramist és felette a szemet ábrázoló felségjel voltaképpen a nagypecsét hátoldala, a sast ábrázoló felségjel pedig az elülső oldala. Az Egyesült &Aacutellamok hivatalos iratait a pecsét elülső oldalával pecsételik le, nem a hátoldalával.Tudva levő, hogy a pecsét két oldalának megtervezéséhez többen is hozzájárultak, köztük Benjamin Franklin, William Barton, Charles Thomson és Pierre Eugene de Simietiere. Egy kivételével mind szabadkőmívesek voltak. A pecséthez az első dombornyomót Robert Scot metszette 1782-ban, aki szintén szabadkőmíves volt. Noha a megbízás szerint a pecsét elülső és hátulsó oldalához is kellett nyomókat készítenie, csak az elülső oldalhoz metszette ki. A hátoldalhoz csak sokkal később készült dombornyomó szerszám, és

a legtöbb ember nem is tudta, hogy nemzeti pecsétjüknek hátoldala is van,

amíg 1935-ben meg nem jelent a dollárbankjegy hátoldalán. Manly P. Hall, harmincharmadik fokozatú szabadkőmíves leírása szerint a pecsét hátoldalát azért nem használták, „mert egy titkos társaság jelképének tekintették, nem pedig egy uralkodó államhatalom illő eszközének”. Akárcsak a nagypecsétet, az egydolláros bankjegyet is szabadkőmívesek egy kormánynak dolgozó csoportja tervezte, ez esetben Franklin Roosevelt elnök, Henry A. Wallace mezőgazdasági miniszter és Henry Morgenthau pénzügyminiszter, a terv kivitelezését pedig a Vésetek és Nyomatok Hivatala végezte (ami pontosan tizenhárom rézmetszőt alkalmazott). Wallace volt az, aki javasolta, hogy a dollár hátoldalára a nagypecsét elülső és hátsó oldala kerüljön, habár eredetileg azt akarta, hogy a pecsét elülső oldala kerüljön a bal oldalra, a hátoldala pedig a jobb oldalra, ahogy a logika diktálná. Roosevelt elnök azonban javasolta, hogy cseréljék fel, és a pecsét érdekesebb hátoldala kerüljön balra, aminek intuitív szempontból több értelme van, hiszen a nyugati szemnek az a természetes, hogy balról jobbra haladva veszi sorra a képeket.

Az In God We Trust (vagyis Istenben bízunk) felirat csak 1957-ben került a bankjegyre, habár már 1863-ban megtették az Egyesült &Aacutellamok nemzeti jelmondatának Salmon P. Chase pénzügyminiszter javaslatára. Ô maga feltehetően egy protestáns miniszter buzdítására tette ezt a javaslatot, aki aggódott, hogy az amerikai népből kihuny a vallási tíz. Ez a férfi biztosítani kívánta, hogy az Egyesült &Aacutellamok hivatalos alapja mindig az isteni gondviselésbe vetett hit lesz, így ez a jelmondat azóta minden pénzérmén megjelent, habár a papíralapú bankjegyeken csak sokkal később bukkant fel. Az „Istenben bízunk” viszont egy szabadkőmíves jelmondat, ami szinte minden szabadkőmíves rituáléban használatos. A rituális szertartások során a résztvevőknek meg kell esküdniük, hogy mindig „Istenben bíznak”, és ez a kifejezés a szabadkőmíves szójegyzékekben is megtalálható. Az 1950-es években minden bizonnyal azért került fel a dollárbankjegyre, hogy az amerikai monetáris politikában beállt változások miatt egyre jobban a hittől függő pénznem erkölcsi támasza legyen. §

  • Tizenhárom a négyzeten
    Nyilvánvaló, hogy ezek az utalások a tizenhármas számra nem lehetnek véletlenek. Ennek igazsága a dollárbankjegy elülső oldalán szereplő állandó szavak betíiben foglaltatik (tehát azokban a szavakban, amelyeket minden változó elem – például az amerikai pénzügyminiszter neve – változatlanul hagy). A következő szavakról van szó: FEDERAL RESERVE NOTE [azaz a Szövetségi Tartalékalap bankjegye]; THE UNITED STATES OF AMERICA [azaz Amerikai Egyesült &Aacutellamok]; THIS NOTE IS LEGAL FOR ALL DEBTS PUBLIC AND PRIVATE [azaz Ez a bankjegy minden állami és magánadósság kiegyenlítésének legális eszköze.]; WASHINGTON D.C.; ONE [azaz egy]; TREASURER OF THE UNITED STATES [vagyis az Amerikai Egyesült &Aacutellamok kincstárnoka]; SECRETARY OF THE TREASURY [vagyis pénzügyminiszter]; ONE DOLLAR [azaz egy dollár]; WASHINGTON. A szavak betíinek száma százhatvankilenc, azaz tizenhárom a négyzeten.

  •  A penny szelleme…
    Amikor 1787-ben az Amerikai Egyesült &Aacutellamok kibocsátotta az első érméit, a pennyket, különös jelölések bukkantak fel rajtuk. Az elülső oldalukon a nap szerepelt egy napóra felett a Mind Your Business (Törődj a dolgoddal!) és a Fugio (latin szó, azt jelenti „repülök”) feliratokkal (lásd a 2. ábrát). Arra emlékeztetett, hogy legyünk szorgalmasak, használjuk ki jól az időt, mert az idő pénz, és ez az idő (amit a napóra jelképezett) bizony elrepül, ha nem dolgozunk folyton keményen. A másik oldalán tizenhárom kör szerepelt láncba fízve a We are one (Egyek vagyunk) szavak mentén. Manapság talán nem fogadnánk el efféle megrovást a saját pénzünktől, sőt lehet, hogy az emberek akkoriban sem igen kedvelték, de ezen az erkölcsileg oly álszent intelmen belül megpillanthatjuk azt, ami az Egyesült &Aacutellamok karakterének legfontosabb vonása lett. Calvin Coolidge elnök híres mondását idézve: „Az Egyesült &Aacutellamok dolga az üzlet”. Aligha lehet kétséges, hogy az Egyesült &Aacutellamok a sikerét nagyrészt magának a dollárnak – a puszta erejének és általános stabilitásának – köszönheti. A Greenback egyik fejezetében Jason Goodwin a következőket írja: „…úgy tínik, a dollár ugyanazt tette, mint a születési rang vagy a vallás Európában. Ez volt Amerika püspöke, királya, földesura. Amit Michael Chevalier 1839-ben a »pénz iránti szenvedélynek« nevezett, az legfőképpen nem pénzéhség volt, pusztán a dollár és a cent jelentőségét tükrözte egy olyan társadalomban, ahol semmilyen más norma nem létezett…”