A Yuka névre keresztelt, nagyjából 10.000 évvel ezelőtt élt mamut tetemére idén márciusban bukkantak rá vadászok. A tetem kivételes jelentőségét az adja, hogy a jég konzerváló szerepének köszönhetően ezúttal az állat lágyszövetei – izmok, bőr, belső szervek – is épek maradtak.Tudósok már elvégezték az előzetes vizsgálatokat, amelyek alapján feltételezhető, hogy mind oroszlánok, mind őskori emberek szerepet játszhattak az állat halálában.
„Már most drámai bizonyítékát találtunk annak, hogy Yuka élet-halál küzdelmet folytatott valamely csúcsragadozóval, feltehetőleg egy oroszlánnal. Még ennél is érdekesebb, hogy az állatra a végső csapást emberek mérhették” – mondta professzor Daniel Fisher, a Michigani Egyetem mamut szakértője.
Amennyiben a kutatóknak sikerül bebizonyítani igazukat, akkor Yuka teteme lesz az első, amely igazolja az őskori emberek és mamutok között meglévő interaktivitást földünk e részén.
A gyapjas mamut az elefántfélék családjának egy kihalt faja, amely a pleisztocénben, mintegy 135.000 évvel ezelőtt jelent meg, és a legutóbbi jégkorszak végéig élt Eurázsia és Észak-Amerika akkoriban jéggel borított tájain.
Magasságuk akár a 4 métert is elérhette, tömegük 6-8 tonna között mozgott. Hosszú, bozontos szőrzetük alatt kb. 10 centiméteres zsírréteg húzódott meg, amely biztos védelmet nyújtott a kihílés ellen. Rövid fülük és farkuk szintén a hőveszteség elkerülését szolgálták, erősen görbült agyaruk elérhette az 5 métert. Egyes tudósok szerint az állatok kb. 3700 évvel ezelőtti kihalását őseink túlzott vadászata okozhatta. Mások a jégkorszakot követő felmelegedést okolják, és vannak, akik egy hiperjárvány megjelenésével magyarázzák a történteket.
Annyi bizonyos, hogy Yuka fogainak és agyarainak vizsgálata alapján az állat 2-2,5 éves lehetett halálakor. A mamut lágyszövetei – izmok, bőr, belső szervek – is épek maradtak. Szintén érdekességre ad okot, hogy Yuka szőrzete eperszőke színí volt, ami bizonyíték lehet arra, hogy a világosabb bundájú gyapjas mamutok valóban léteztek. Az állat szőrzetéből és csontjából kinyert DNS minták segítségével a kutatók további következtetéseket vonhatnak majd le az őskori mamut populációk fizikai jellemzőiről.
„Olyan ez az egész, mint egy napló, vagy egy újság, amit épp csak kézbe kapott az ember, és még nem volt ideje elolvasni”– mutatott rá a lelet különlegességére Fisher professzor.
