„A nőknek egymáshoz való dörgölőzése a nemi aktus pozíciójában, tiltott! Ennek megfelelően korbáccsal kell büntetni őket.”A bibliai idézet a judaizmusban mostanában oly sokat tárgyalt homoszexualitás tiltására utal. A klasszikus zsidó hozzáállás az azonos nemíek közötti intim kapcsolathoz, felveti a kérdést, hogyan lehet valaki egyszerre homoszexuális és ortodox zsidó. A konfliktus egyik oka az ortodoxia elzárkózása az elől, hogy a zsidó törvényeket átültessék a modern korba, és újraértelmezzék őket. A Tóra évezredek óta a zsidóság alapját képezi. Ha egy törvényben engednek, azaz megváltoztatják, akkor azzal más törvények megváltoztatásához is alapul szolgálnak.Úgy vélem, a homoszexualitás elemzésénél nemcsak leírni kell a jelenséget, hanem vizsgálni kell annak kulturális hátterét és társadalmi konfliktusait.
A zsidó kultúra – de főleg az ortodox zsidó kultúra – és a meleg kultúra közötti konfliktus igen erőteljes. Az ortodoxiában oly meghatározó férfi és női szerepek alapelveivel áll szemben a homoszexualitás. Azonban az ortodoxián belül is jellemző, hogy a másfajta szexuális orientációról egymásnak ellentmondó véleményeket fogalmaznak meg. Attól függően, hogy milyen ortodoxiáról beszélünk – ultra-ortodox charedi vagy modern ortodox –, változik egy kicsit a hozzáállás abból a szempontból, hogyan ítélik meg a homoszexualitást. New Yorkban például már létezik ortodox meleg zsinagóga, de az ortodox közösségek legnagyobb része nem ismeri azt el. Az Egyesült Államokban már évtizedek óta tevékenykednek női rabbik – sőt 2006 decemberétől a homoszexuális diákok is jelentkezhetnek rabbiképző iskolákba, illetve rabbivá avathatják őket –, de természetesen csak a reform, illetve a konzervatív irányzatokban.
Az úgynevezett reformzsidóság szintén foglalkozott a homoszexualitás kérdésével. Úgy gondolják, hogy a történelmi körülmények egy különleges zsidó törvényt, bibliát hoztak létre, amelynek egyes részei szemben állnak a jelenkor valóságával és erkölcsével, a tudományos és társadalmi változásokkal.Szerintük a szexuális orientáció nem tudatos választás kérdése, így változtatásra sincs mód. A reform hívei nem tudják elfogadni, hogy az ortodoxok szerint a homoszexualitás tudatos választás. A reformok kijelentették, hogy a diszkriminatív viselkedés nem felel meg a judaizmus erkölcsi tanainak.Ezzel szemben az ortodoxia alapvetően nem fogad el semmiféle változtatást a zsidó törvényekben… Az ortodox zsidók úgy vélik, ha ők nem ragaszkodnának a tradíciók megőrzéséhez, akkor senki, és ezt csakis mind a 613 parancsolat teljes betartásával tudják elérni. Ahogy azt egy interjúalanyom kifejtette:
„Összeegyeztethető a vallás a homoszexualitással? Nem egyeztethető össze, ugyanúgy, ahogy nem egyeztethető össze a disznóhúsevés sem a vallással, tehát ugyanolyan szinten megvan ez a tilalom. A kérdést inkább másképp fogalmaznám, a kérdés inkább az, hogyan kezelhető, vagy mi a feladat egy ilyen esetben.”
A szakralitás szerepe a zsidó kultúrában nem választható külön a zsidóságtól, mint etnicitástól. Különösen igaz ez az ortodox zsidó kultúrában, ahol a szakralitás a hétköznapi élet minden aspektusában jelen van… Ezért, ha valami erőteljesen ellentmond a vallási értékeknek, a közösség reakciója az erős összetartásból a radikálisabb kirekesztő attitíd felé tolódik. Ez a folyamat figyelhető meg a homoszexualitás esetében is. A leszbikusságra nincsen kifejezett tilalom, azonban vannak következményei. Mivel a leszbikusságot családellenesnek tartják, ez ellentmond az ortodoxia tanításainak, hiszen a családot szentként jelenítik meg,az utódnemzés, a tradíciók továbbadásának színtereként annak, ami életben tartja a judaizmust. A kérdés, amely kutatásom során leginkább foglalkoztatott, az volt, hogyan lehet – ha egyáltalán lehet –,összeegyeztetni a zsidó vallást a homoszexualitással. Kíváncsi voltam, arra, hogy a homoszexuális ortodoxok kirekesztettsége milyen mértékí és milyen formában jelenik meg.Hogyan élik meg a nők másságukat egy olyan közösségben, ahol ez nem elfogadott.
Törvények és magyarázatok
A Tórában nincsen kifejezett tilalom a leszbikusságra, csak nem tisztázott utalások vannak. A Talmudban megemlítik, megjelenik egyfajta elutasítás, illetve elképzelhető a kiközösítés is. A nem egyértelmí utalásokat megnehezíti még az a fogalomzavar, amely a homoszexualitás definiálásakor gyakran megjelenik. A lexikonokban eltérő fogalmakat találhatunk a homoszexualitás meghatározását illetően. A homoszexualitás szó legelterjedtebb meghatározása a nemi vonzalom azonos nemí személyek iránt. Ha ez a vonzalom beteljesedik, azaz szexuális kapcsolat során a felek kielégüléshez jutnak, akkor nyílt homoszexualitásról van szó. Ezzel szemben áll a rejtett vagy más néven latens homoszexualitás, amelyben a vonzódás egy azonos nemí személy iránt létezik ugyan, de maga a szerelmi aktus nem következik be. Ez utóbbi esetben – általában a társadalmi nyomás hatására – az egyén nem valósíthatja meg szexuális vágyait. Tehát az a kérdés, hogy a tórai tilalom melyik típusú homoszexualitásra vonatkozik.
Az azonos nemíek szexuális orientációjának tiltásáról nem tesz említést a Tóra, csak a homoszexuális aktivitásról, ezen belül is csak az anális szex bínéről. Az erről szóló viták inkább a férfi homoszexualitás esetében érdekesek, hiszen a női intim együttlét alatt nem történik meg a behatolás.A homoszexualitás határozott elutasítása legfőképpen a férfi homoszexualitás irányában jelenik meg. A férfiak közötti homoszexualitás bibliai tilalom: „Férfiúval ne hálj amint hálnak nővel utálat az.” (Lev. 18:22)Rabbi Dorff, egy konzervatív rabbi szerint a Vajikrában lévő utalás a férfiak közötti szexuális kapcsolatra újraértelmezhető olyan módon, hogy inkább egy specifikus tettről beszél, mint magáról a homoszexualitásról annak általánosságában. Erről a már Magyarországra is ellátogatott Steven Greenberg rabbi is azonosképpen vélekedik. A Wrestling with God and Men; Homosexuality and the Jewish Tradition címen megjelent könyvében részletesen elemzi a homoszexualitásnak csak egy bizonyos aktusára vonatkozó tórai tilalmat.
„Amint cselekednek Egyiptom országában, amelyben laktatok, úgy ti ne cselekedjetek, és amint cselekednek Kánaán országában, ahova beviszlek benneteket, úgy ti ne cselekedjetek, és törvényeik szerint ne járjatok.” (Lev. 18:3)
A tórai tilalom nem kifejezetten a leszbikusságra vonatkozik, ám sokan mégis úgy magyarázzák. A Tóra harmadik könyvéből származó idézet szerint, a nők közti leszbikus kapcsolat tilos, mert az Egyiptom lakóinak és a kánaánitáknak szokása volt. Igaz, egy tiltásról van szó, de – a férfi homoszexualitással ellentétben, ahol halálbüntetés járt érte – nem tisztázott, nem egyértelmí bínként definiálva. A leszbikusság enyhébb megítélésének oka a közösülési aktus hiányában kereshető. Kétféle szexuális közösülési módot ír le a Talmud. Az egyik a bi’ah k’darkah, azaz a természetes közösülés, a másik pedig a bi’ah she’lo k’darkah, a természetellenes közösülés. Az előbbi a vaginális, az utóbbi pedig az anális közösülésre utal. Mivel két nő intim együttléte alatt egyik típusú bi’ah, azaz közösülés sem történik meg, ezért ez a fajta intim együttlét nem ruházható fel az úgynevezett znut fogalmával. Ezért nem válnak tilalmassá ezek a nők sem a kohének, sem férjük számára, mert ez nem tartozik a znut kategóriájába.
A nők szexuális kapcsolatát tehát nem tiltja a zsidó törvény. Az ortodoxia mindig határozottan ragaszkodik ahhoz, ami a Szentírásban meg van írva, vajon ebben az esetben miért nem teszi ugyanezt? Érthető az ortodoxia szempontja, hiszen a homoszexualitás bármely formája a család és az utódnemzés fogalmának mond ellent, s emellett erkölcstelennek is tartják az ortodoxok. A Halacha azonban, amelynek a törvényeihez szigorúan ragaszkodnak, sehol nem tiltja a leszbikusságot.A nők homoszexualitásával több Talmud-tudós is foglalkozott, különböző vélemények alakultak ki a leszbikusság tiltásáról. A Talmudban Rabbi Huná tesz említést a leszbikus nőkről – amire a Tórában csak egyszer van utalás. Rabbi Huná a következőt állítja: „az a nő, aki bujaságot követ el egy másikkal, ki van zárva egy kohénnal kötött házasság lehetőségéből” (Sifra 9:8, Shab. 65a, Y 76a), hiszen a törvények szerint a kohén csakis szíz nőt vehet nőül.
A nőkre vonatkozó tilalom az iszur vallásos áthágását jelenti. Az arayot pedig kifejezetten szexuális jellegí áthágást, s ez utóbbi sokkal szigorúbb, mint az iszur. Rabbi Eliezer szerint a női homoszexualitás egy egyszerí áthágásnak, azaz iszurnak felel meg, nem pedig arayotnak. Hozzá kell tennem, hogy ezzel a gondolattal nem sokan értenek egyet a tudós rabbik körében. Rabbi Eliezer mégis úgy véli, hogy a leszbikusságnak nem kellene akadálynak lennie egy kohénnal kötendő házasságban, hiszen ez a fajta aktus kevésbé obszcén – mivel nem történik nemi közösülés –, mint a férfi homoszexualitás esetében. Nem először találkozunk azzal a gondolattal, hogy a judaizmusban a férfi homoszexualitást nagyobb véteknek tekintik, mint a leszbikusságot.
A Tóra szerint „özvegyet, elváltat, nem méltót, paráznát, ezeket el ne vegye, hanem hajadont az ő népéből vegyen nőül”. (Lev. 21:7).
A női homoszexualitás kifejezésére a Tóra a héber szót, a zonah-ot használja, ami a mai héber nyelvben prostituáltat jelent. Különböző rabbinikus hozzáállások vannak a zonah szó értelmezésében. Rabbi Akiva prostituáltnak értelmezte a szót, ezzel szemben Rabbi Eliezer úgy vélte, hogy egy olyan nőről van szó, akinek házasság előtt már volt szexuális kapcsolata.Rási szerint a nők nemi szerveinek összedörzsölése hasonló a heteroszexuális kapcsolatokban levő közösülési módhoz. Az ilyen nők – Rási szerint a znut miatt – nem alkalmasak a kohénnal kötött házasságra. Rabbi Eliezer erre azt a példát hozza fel, hogy egy egyedülálló férfi, aki egy szintén egyedülálló nővel létesít szexuális kapcsolatot – de nem házasság céljából –, szintén a znut vétkét követi el csakúgy, mint a leszbikus kapcsolatok esetében. Tehát ez is a „nemi helytelenkedés” kategóriájába tartozik. Ezek szerint azt a nőt, akinek már volt szexuális kapcsolata egy nőtlen férfival, ki kell zárni a kohénnal való házasság lehetőségéből. Rabbi Eliezer véleménye szerint – melyet nem sokan osztottak a Tóra-értelmezők között –, ha egy nőtlen férfi és egy hajadon nő közösül egymással, a lány csak zonah lesz, így nem köthet házasságot egy kohénnal, de ha egy nővel teszi ugyanezt, az csupán illetlenség. Igaz – tette hozzá Rabbi Eliezer – nem „dicséretes” ilyet tenni két nőnek, de ettől még nincsenek kizárva a kohénnal kötendő házasság lehetőségéből.
Rabbi Huna szerint, ha „két nő összedörgölőzik egymással”, ki kell zárni őket a kohénnal kötendő házasság lehetőségéből. Rási is szigorúan elveti a női homoszexualitást. Véleménye szerint a kohanitának sem szabad nőül vennie egy ilyen „erkölcstelen magatartást tanúsító nőt”. A Halacha azonban elveti Huna Rabbi és Rási szemléletét. Ily módon a Halacha nem zárja ki a leszbikus nőket, a főpapokkal kötendő házasság lehetőségéből; ám büntetést rónak ki a meleg nőkre, például a megvesszőzést, és a továbbiakban megpróbálják megakadályozni a nő vágyát az efféle cselekedetekre. A férj ilyenkor például nem engedi, hogy a felesége barátkozzon vagy együtt legyen egy leszbikus nővel. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a rabbik alapvetően nem látnak súlyos veszélyt a leszbikusságban, hiszen a férjezett nők ettől függetlenül szülhetnek gyermeket, és a család, mint olyan fennmaradhat. Ám – a következményeket ismerve – láthatjuk, hogy ez a tolerancia csak addig míködhet, míg az illető asszony titokban tartja leszbikus vágyait.
A szexualitás a judaizmusban
A szexualitás szerepe a zsidóságban nem csak az utódnemzésre korlátozódik. A hagyományos keresztény kultúrkörtől eltérően a judaizmusban egyfajta pozitív hozzáállás jellemzi a szexualitás megítélését. A judaizmus megszületésének idején, a pogány világban a szexualitás szabadsága volt jellemző. A kereszténység néhány kifejezésében a szexualitás, mint az eredendő bínnek a továbbadása tínik fel. A judaizmusban, mint több forrás is bizonyítja, egyfajta „megengedő” viszony jelenik meg a szexualitásban.
Így például a férjnek kötelessége megfelelőnek tartott szexuális életet élni a feleségével, és a feleségnek felkelteni a férj vágyát. Ezt mutatja az is, hogy különösen sabbathkor – a szent estén – való intim együttlét, mint egy szent cselekedet, micva jelenik meg a judaizmusban. Kifejezetten pozitív jelentőséget tulajdonítanak neki. A Talmud megerősíti és értékeli a spontán szenvedély helyét a férj-feleség kapcsolatában. Bizonyosságot ad efelől az a hit – ahogy ez költeményekben is megjelenik –, hogy egy különlegesen áldott gyermek fogantatása annak az eredménye, ha a feleség spontán szenvedélyből kelti fel férje vágyait. (Freundel 2004)
„Azt kell tudni, hogy a zsidóságban a szexualitás – szemben a keresztény vallásokkal – nem elsősorban és nem csak a gyermeknemzés célját szolgálja. Hanem a szexualitás önmagában is egy fontos tartópillére a családi életnek. Mert ha a gyermeknemzés lenne az egyedüli cél, akkor teljesen tilos lenne a fogamzásgátlás, még a természetes fogamzásgátlás is: például terhesség alatt tilos lenne szexuális kapcsolatot létesíteni. A valóságban pedig ez nem így van, mert lehet terhesség alatt is szexuális életet élni. Sőt, bizonyos esetekben lehet nem terhességgel is fogamzásgátlást alkalmazni. Persze ennek is megvannak a maga szabályai, hogy hogyan, és milyen módon. De, ha mondjuk veszélyes az anyára nézve a teherbeesés, akkor nem mondjuk, hogy többet ne éljen nemi életet – hiszen így semmi értelme nincsen, mert az egyedüli cél csak a családnemzés…”
A zsidóság pozitív hozzáállását a szexualitás felé jelentős mértékben korlátozza azonban az, hogy a zsidó törvény határokat szab arra vonatkozólag, hogy mi megengedhető és mi nem. Az ily módon kialakuló egyensúly megengedi az egészséges vágy megnyilvánulását, azonban meggátolja az általuk vélt destruktív túlzást, mint a homoszexualitást.Ha az ortodox zsidó heteroszexuális kapcsolatokat akarjuk elemezni, akkor be kell látnunk, hogy a szerelem nem alapvető feltétele a kapcsolat létrejöttének. Az ortodoxiában a házasság – legalábbis kezdetben – sok esetben funkcionális célt szolgál és nem érzelmi alapra épül. A házasodni készülő felek, gyakran nem is ismerik egymást, házasságkötésük előtt csupán néhányszor találkoznak. Természetesen szerelem kialakulhat így is, de az esetek többségében szimpátiáról van szó.
„…szerintem nagyon nagy probléma, hogy kimarad a kommunikáció. Egyszeríen egy ortodox fiatal srác mondjuk 19–20 éves koráig, azt sem tudja, milyen egy átlagos nő. Azt, hogy hogyan gondolkodik a világról, miben mások az érzései, hogyan reagál bizonyos gondolatokra. Nincs kommunikáció, nem tanulnak meg kommunikálni. Egy félénkebb fiú nem biztos, hogy azon az egy-két találkozón – amit mondjuk 20 éves korában először egy nővel, négyszemközt megejt egy séta keretében – el tudja dönteni helyesen, tud dönteni arról, hogy tényleg ő lesz élete párja. Mert valakik éppen azt mondták, hogy ebből a nőből jó feleség lenne neked. Egy ilyen felvezetéssel – lehet, hogy ő lesz a feleséged, ismerjétek meg egymást, és van három napotok, hogy háromszor találkozzatok – én nem hiszem, hogy egy félénkebb fiú elkezd beszélgetni nyíltan egy lánnyal, egy nővel arról, hogy mit és hogyan ér meg az életben valami. Amit mondjuk, egy másik fiúval, lehet, hogy a Jesivában átbeszélget és ez által olyan bizalmi szál alakul ki kettőjük között, ami messze túlmutat egy barátságon.”
A homoszexuális kapcsolatok kialakulására vagy az azonos nemíek iránt érzett vonzalom megfogalmazódására a Jesiva és a Beit Jakov (vallási oktatási közösség) kiváló helyszín lehet. Gyakori, hogy a fiatal nők között szerelmi szálak fíződnek ezeken a helyeken, amelyeknek véget vethet a közösségből, családból való kirekesztéstől való félelem vagy akár a házasság.Ahogy az egyik leszbikus interjúalanyom kifejtette, mivel a fiatal ortodox lányok semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a szexualitással kapcsolatban, előfordulhat, hogy a házasság előtt, ily módon jutnak szexuális ismeretekhez:
„Ismerkedni akartak a testi kapcsolattal, és ugye férfival nem lehetett. Egyébként rettentő sok vallásos lánynak lehet leszbikus kalandja. Még az is lehet, hogy leszbikusok, csak soha az életben nem fog kiderülni, mert egyszeríen úgy vannak nevelve, hogy nem ismerik fel, vagy nem vállalják."
Orthodykes
A magukat Orthodykes-oknak nevező leszbikus ortodox nők közösségéből álló jeruzsálemi és New York-i szervezet tagjai szeretik hangsúlyozni, hogy ők ortodoxok, de ugyanakkor szívesen látják azokat a nőket is, akik ortodox múlttal rendelkeznek, de eltávolodtak a vallástól. Az Orthodykes egy szervezet neve tehát, de egyre divatosabbá vált az ortodox leszbikus nők csoportjának megnevezésére is használni ezt a terminust. Ehhez a csoporthoz azok a homoszexuális zsidó nők csatlakoznak, akik nem merik felfedni szexuális másságukat a közösségük előtt, vagy olyan nők, akik ezt már megtették, ezért a közösségük kirekesztette őket; mindkét esetben hasonló identitásproblémákkal küzdenek a nők, csak különböző stációkban. Ezeknek a nőknek, nemcsak hogy szembe kell nézniük másságukkal, de ugyanakkor az ortodox élet és a leszbikus lét megférhetetlenségével is konfrontálódniuk kell.
Az ortodox leszbikus nők általában egész fiatalon házasodnak, s házasságot csak az ortodox közösség férfi tagjaival köthetnek. Az ortodox lányok fő célja a házasság és a családalapítás, ez a hagyományos zsidó élet alappillére. A leszbikus vonzalom tehát nem fér bele az ortodoxia családcentrikus életfelfogásába.Az ortodox lányok között sokan vannak, akik a leszbikusság fogalmával nincsenek teljesen tisztában. Ennek oka, hogy a szekuláris, modern világtól elzárt életet élnek. Mivel az ortodox közösségben tilos a házasság előtt bármilyen érintkezés férfi és nő között, ekkor még nem feltétlen ébrednek rá szexuális orientációjukra és előfordulhat, hogy a leszbikus nők csak az esküvő után ismerik fel másságukat. Ekkor azonban már nehéz kilépni a házasságból, hiszen a válás a zsidó törvényeknek megfelelően a férfi beleegyezése nélkül nem mehet végbe, s emellett az asszonynak mérlegelnie kell, hogy akár gyermekeit is elvehetik tőle. Ha valaki már a házassága előtt tudja vagy sejti, hogy az azonos nemíekhez vonzódik, komoly választás elé kerül; ha nyíltan vállalja másságát, a családja és a közössége elvesztését is számításba kell vennie. Gyakori, hogy ezek az asszonyok továbbra is titkukat megőrizve folytatják megszokott életüket a közösségben. Sok házas leszbikus ortodox nő a nidda törvényét túlélési eszközként értelmezi házaséletében.
„De szerintem az ilyen ultraortodox, haszid közösségekben minden ilyen dolog így míködik. Tehát ha van egy nő meg egy férfi, és van nyolc gyerekük, és a nő azt mondja, hogy figyelj, én kicsit lazítani akarok, tehát szeretnék autót vezetni, meg intézni az ügyeimet, meg dolgozni, meg nem harisnyában járni, meg ez meg az… netalán nadrágban akar járni, meg moziba akar járni – akkor simán elveszik tőle a gyerekeit, és a férfinak ítélik. Tehát bárki, aki kilép abból a keretből, azt elítélik és kidobják onnan. Ez nemcsak a melegekre vonatkozik, hanem mindenkire, aki nem passzol bele abba a keretbe, azt kidobják és kész…”
A környezet reakciói többfélék lehetnek, legtöbb esetben a család határozottan elzárkózik a probléma elől vagy a témát tabuként kezeli. Durvább esetben kitagadják a homoszexuális orientációjú nőt a családból. Ennek oka, hogy a család jó hírét féltik, amely befolyásolhatja a család többi gyermekének esélyét a házasságra. Az ortodox közösségben élő leszbikus nők titkuk miatt nem érzik magukat az ortodox közösség egyenrangú tagjának, de a leszbikus közösséghez tartozónak sem, annak „antivallásossága” miatt. Kívülállók mindenütt.Vannak olyan leszbikus ortodox nők, akik kiválnak a közösségből és előfordulhat az is, hogy elhagyják a hívő életet, mert nem tudják összeegyeztetni azt szexuális másságukkal. Az őrlődés önmagukkal, félelmük környezetük elítélő reakciójától sokszor arra vezet, hogy inkább az elnyomás stratégiáját választják. Féltik az önbecsülésüket, félnek attól, hogy elveszítenek mindent, ami eddigi életüket jelentette, a család, a rabbi, a közösség támogatását. Megpróbálnak túllépni rajta, és egy múló, fellobbanó szenvedélyként értékelni leszbikusságukat.
Kezelések, elfogadások
Különböző szervezetek foglalkoznak a homoszexualitás „kezelésével”, vannak nemzetközi szervezetek és kifejezetten meleg zsidók számára alakult központok, amelyek hisznek abban, hogy a homoszexuális identitás megváltoztatható pszichoterápiával és különböző programok segítségével. Ezek azonban „átnevelő” terápiák, nem is olyan régen még az elektrosokk-terápia volt, napjainkban pedig a gyógyszeres kezelés, illetve a pszichoterápia, amelyeket ezek a központok a homoszexualitás „gyógyítására” alkalmaznak. Az ortodox leszbikus nők esetében a szégyen szexuális másságuk miatt, a félelem családjuk elvesztésétől és a közösség kizáró magatartásától, gyakran mentális betegségek kialakulásához, akár öngyilkossághoz is vezethet.Az ortodox zsidó közösségekben deviánsnak számító viselkedésformák megítélése annak függvénye, hogy mennyire térnek el ezek a Halacha előírásaitól, illetve, hogy az adott közösség milyen mértékben tolerálja a másságot. E tekintetben nagyon hasonlóak a magyar, az izraeli vagy az amerikai ortodox közösségek. Különbségek abban lehetnek, hogy a külvilág hatásai milyen mértékben érik az adott közösséget. Például, míg egy Izraelben (pl. a jeruzsálemi Mea She’arim-ban) felnőtt ultraortodox családból származó lány lehet, hogy nem is hallotta még a leszbikus kifejezést (vannak olyan közösségek, amelyeknek tagjai teljesen izoláltan élnek a szekuláris világtól, nem néznek televíziót, nem mennek moziba stb.), addig egy magyar ortodox lány nagy valószíníséggel hallott róla.
„Ha ő azt gondolja, hogy az ő ortodoxiája mellett megfér az, hogy ő meleg és ilyen életet él, akkor nyilván különbözik a gondolkodása az ortodoxiáról …nemcsak a melegekkel szemben van ilyen kitétel, hanem más dologgal szemben is. Ha ezt csinálsz, vagy azt csinálsz, akkor annak az a következménye, hogy… És ami le van írva, az egyszer úgy van… tehát nem lehet azt mondani, hogy az egész Tórát elfogadom, de ezt a pici részt – ez olyan középkori –, ezt inkább nem fogadom el. Lehet azt mondani, hogy én máshogyan fogom fel a Tórát, mert én reform- vagy neológ zsidó vagyok. De hogy azt mondja: azért, mert rájöttem, hogy én meleg vagyok, ezt megtehetem… ilyen nincs.”
Az ortodoxia egyes nézetei szerint a homoszexualitás olyan dolog, amin nem lehet változtatni. Az ilyen dolgokat a Szentírás oneis-nek nevezi, olyan belső emberi erőnek, amely ellen nem lehet harcolni, azaz ez nem választás kérdése. Előfordulhat, hogy az ortodoxia belátja, hogy a szexuális orientáció nem erkölcsi választás, hanem „természet adta dolog”, de ennek ellenére továbbra is elutasítja. A judaizmus nem fogadja el, hogy a meleg élet alternatív életstílus lehetne. Talán ez is az oka annak, hogy több interjúalanyom is úgy érezte, a küzdelem a homoszexualitással Istentől kapott kivételes feladat, ami a kiválasztottság jele:
„Mert az van írva, hogy az Isten egy olyan embernek nem ad egy olyan feladatot, amelyet nem tudna megoldani, amihez ne lenne kellő lelki ereje. Azt látom, hogy valaki nagyon nehéz helyzetben van, és tényleg ilyen szempontból megvan minden oka rá, hogy feladja az életre való vágyat, vagy magába zuhanjon – akkor valószíníleg azért adta Isten neki ezt a feladatot és nem nekem, mert neki megvan erre a lelki ereje és nekem meg nincsen. Ha valakinek ilyen hajlamai vannak – ami egy nagyon nagy feladat –, és nekem nincsenek ilyen hajlamaim, akkor abban az emberben sokkal több lelki potenciál van, mint bennem, és ezért tiszteletet érdemel. A kérdés az, hogy képes lesz-e, ezeket a lelki erőket magából kihozni, de mindenesetre mindenképpen megvannak benne, hiszen a Jóisten nem adná neki ezt a feladatot az én hitem szerint.”
Az ortodoxia elutasításával szemben a rekonstrukcionista mozgalom a legelfogadóbb a melegekkel. 1992-ben a Rekonstrukcionista Gyülekezet Szövetkezete kiadott egy nyilatkozatot, amely mindennemí megkülönböztetés tiltására hívta fel a figyelmet a homoszexuális és a heteroszexuális zsidókra vonatkozóan. A rekonstrukcionista álláspont szerint a homoszexualitás alapvető komponense a személy pszichológiai alkatának. Ezért nem lehet a változás tárgya, hiszen „természetes és elfogadható volt Isten számára”, amikor megalkotta őt. A rekonstrukcionisták ugyanúgy kezelik az azonos nemíek intim kapcsolatát, mint a különböző nemíekét. Az elfogadás ellenére is mégis sokan választják azt a megoldást, hogy egyfajta kettős életet élnek: feleségek, családanyák emellett titokban leszbikus szeretők. §
