Opel Insignia

Napjaink autódesignjában ritkán fordul elő, hogy belülről kifelé építsenek fel egy karosszériát. A gyakorlat az, hogy a zseniális „kulcstervező”, a vezető designer felskiccel egy dinamikus, soha nem látott karosszériakaraktert, melybe aztán hozzá illő belsőt terveznek. A formatervezés célja itt a meghökkentés, a megkülönböztetés, a vevők formával való elcsábítása.Az Opel designstúdiójában (a Frankfurt melletti Rüsselsheimben) szakítottak ezzel a gyakorlattal, s merészen belülről kifelé tervezték meg új konstrukciójukat, az Insigniát. Abból az egyszerí tényből indultak ki, hogy ha az ember az autóba beül, s magára zárja az ajtót, zárt tér veszi körül. Ezt a teret kívánták úgy kialakítani, humanizálni, az emberi testhez és lélekhez idomítani a tervezők, hogy a vezetőt „ölelje körül” a szó szoros és átvitt értelmében is. S ha rápillantunk a míszerfal és az első két ülés kialakítására, a formákban látjuk visszaköszönni a tervezői koncepciót.

A nagy, befoglaló-ölelő mozdulatot azzal érték el, hogy a míszerfal ívét átvezették az oldalajtókra, ahol a forma az ajtókilincs mögött visszafordul, s egy lendületes, szép ívvel a középkonzolt kirajzolva a sebességváltó karnál végződik. Az így kirajzolt térbe alul pozitív formaként ívelnek az ülések, illetve a mi testünk, ha az autóban ülünk. Az elrendezés ergonómiailag kitínő, a míszerfal remekül belátható, s minden kezelőelem „magától értetődően” kézre esik. Mint általában az organikus alakzatok, úgy ez a széttárt karú, ölelést felidéző míszerfalforma is szép, mert természetes. S a részletek ezt a hatást erősítik. &Aacutem érdemes itt egy kicsit elidőzni a formatervezői gondolkodásnál!

Egy autó míszerfalának, a vezetőhely kialakításának elsősorban funkcionálisnak kell lennie – ez amolyan alapállás, amit a normális kezelhetőséghez teljesíteni illik. De hogy a míszerek elrendezése, kiosztása milyen formában valósul meg, az már elsősorban formatervezői feladat. Ezt a rendezést úgy oldották meg a tervezők, hogy motívumot kerestek és találtak az ölelés gesztusának elvont képét elemezve. A kiterjesztett karokra emlékeztető míszerfalkontúr elvonatkoztatható egy szétnyíló szárnyú, nagy U betít kirajzoló formára, mely a kormánykeréken világos fémszínnel kiemelve megjelenik, ám most az ellenkező irányból, alulról felfelé tárulnak szét a karok. A vékonyan és kontrasztosan kirajzolódó motívumon „ülnek” a kormánykerékre helyezett kapcsolók, természetesen a kezünk ügyébe esve. Tovább vizsgálódva látszik, hogy a sebességváltó szerkezete körüli fémkeret is ezt az U betít formázza. Még feljebb, a középkonzol kezelőelemeit befoglaló forma is ugyanezt az alakzatot mutatja, aztán, ha oldalra pillantunk, az ajtó kapaszkodója is lendületesen másolja ezt a motívumot. Mindez a formai játék nem öncélú, a funkciók határozzák meg, de a forma minden részletében felidéző is egyben, s az ölelés gesztusát ismétli mindenhol, ahol erre mód nyílik. &Iacutegy jön létre az autó designjában az „emberre vonatkoztatás”, hozzáadott mívészi értékként a technikai és ergonómiai tartalomhoz.

Az Insignia külső formáját nagymértékben meghatározza a már bevezetett és milliók által ismert Opel-arculat, melyet többé-kevésbé minden típuson felfedezhetünk. (Astra, Corsa, Vectra stb.) Az élesre „vasalt”lemezfelületek lendületes íveikkel dinamikát tükröznek, az autók frontján egységesen jelenik meg a kör alakú Opel-embléma, oldalt hosszú fémszárnyakkal, vagy hátul a krómozott díszléc –, a szimmetriavonal kihangsúlyozása szintén jellegzetes arculati elem. Az Insignia tervezésénél ezeket az arculati jegyeket mind felhasználták, ám sajátos értelmezésben, ami csak erre a jármíre jellemző. Ugyanis ügyesen transzponálták a belsőben megtalált motívumot a karosszéria alakításában –, elöl a hítőrács krómozott formája egy felfelé, az ablakok irányába nyúló nagy U betít formál, középen a finoman kidomborított szimmetriatengellyel. Jobban megnézve ez a forma alul, a ködlámpák irányába, mindkét oldalon szimmetrikusan megismétlődik. Az autó oldalnézetén az ajtóknál szintén ismétlődik a motívum, egy lemezbenyomás formájában, ami szép és ráadásul merevíti a felületet. Hátul a helyzetjelző lámpák szintén az ölelés széttárt karú gesztusát idézik fel –, így elmondható, hogy az Insignia formai koncepciójának antropomorf „ölelő” motívuma kívül-belül szervesen meghatározza az autó kellemes, barátságos légkörét.

Az Opel-marketing az Insigniát felfelé, a prémiumkategóriák felé pozicionálta, ennek egyik formai konzekvenciája a megnövelt méret. Az autó 22 centivel hosszabb az előd Vectránál. A majd öt méter hosszú Insignia tekintélyt sugall – szép, nagy, mutatós autó, melynek stílusa van. Az Opel-arculat megjelenítése mellett a tervezők átvették más prémiumkategóriás autók formai elemeit, például oldalnézetben a hátsó ablaknál visszaforduló, golfütőt formáló díszléc BMW-motívum, vagy a homlokfal tagolásának aránya a VW Passatra emlékeztet, a kupés tetővonal lejtése a Mercedes CLS-t idézi. Ez így van rendjén, ma az autógyárak tervezői átvesznek minden olyan megoldást, amely már máshol bevált. Ilyen például a krómozott felületek ügyes adagolása, melyben az Insignia tervezői a visszafogott elegancia és a hatásvadászat között jó arányt találtak el. Az autó homlokfalán és hátul is meglehetősen nagy felületen csillog a króm, kifejezve a prémiumszintet. &Aacutem itt is vigyáztak arra, hogy ne legyen öncélú a díszítés, a csomagtartó nyitásakor a középen levő csillogó Opel-emblémát kell alulról megnyomni, s a két oldalon szárnyként végighúzódó krómcsík is a „forma nyelvén” arra utal, hogy itt nyílik a csomagtér. Német autóról lévén szó, a forma és funkció sehol sem válik szét, s nincs semmiféle design „cukrászkodás”, „vevőetetés”, ami sok autógyárat a giccses megoldások felé csábítja. Az Insignia komoly, férfias karakterí, elegáns autó –, szerintem a legszebb Opel, amit valaha is gyártottak.

Különösen a belső térben érhető tetten az eleganciára való törekvés, hadd érezze a vezető, hogy prémiumkategóriát képvisel az autója. A gusztusos anyagok, az éjfekete zongoralakk felületek a míszerfal körül, a csillogó króm alkatrészek mind eleganciát sugallnak – a mércét magasra tették! Az Insigniát a szaksajtó még csak „statikus kiállításban” láthatta, az autót nem lehetett kipróbálni, erre később, 2008 júliusában, a Londonban tartandó bemutató után került sor. A marketingcél jelenleg a designértékek propagálása, ám a technikai tartalom is részben publikus már. Az Insignia kapható lesz front- és összkerékhajtással. Kezdetben hétféle erőforrással kínálják az autót, manuális, vagy automata sebességváltóval. Modelltől függően extra, vagy alapfelszerelés a Flex Ride rendszer, mely az elektronikus lengéscsillapításon kívül kormányrásegítésre, és a menetstabilizátorra van hatással. A benzinesek teljesítménye a négyhengeres 115 lóerejétől a V6-os 260-jáig terjed, a kétliteres dízeleké 110-160 lóerő. Később jönnek ki a nagyon csekély CO2-emissziójú EcoFLEX-változatok, és más, nagyobb teljesítményí verziók.

Az Insigniában debütál az Opel egyedülálló fényszóró rendszere, melynek kilenc különböző üzemmódja van. Például 30 km/órás tempó alatt az utca mindkét oldalát megvilágítja az autó a frontvilágítás kiegészítéseként, mert ilyen sebességnél általában családi házas övezetben autózunk, s jobban láthatóvá válnak a gyalogosok – városi tempónál jobbra világítanak a lámpák, így a ki nem világított biciklistákat időben észlelni tudjuk. De van külön üzemmód jó és rossz időre is, a tervezők a biztonsággal „láthatóan” sokat foglalkoztak… &Oumltcsillagos, maximális utasvédelmet ígérnek a gyáriak, ami ebben a kategóriában elvárható igény.Az Insigniának kemény ellenfelekkel kell megmérkőzni, figyelembe véve azt a tényt, hogy ebben a szegmensben nem volt piacot meghatározó jármíve – a „sofőrös” autónak szánt Signum típusból kevés fut az utakon. Friss, dinamikus karosszériájával az Insignia borítékolhatóan tetszeni fog, nálunk különösen, hiszen Magyarországon az Opel vevőköre igen széles. Ami a belső kialakítást illeti, az Insignia a konkurensek között szerintem a legszebb designnal dicsekedhet, a míszerfal új „ölelő” koncepciója az autó erőssége lesz. Most már csak az a kérdés, hogy az árak tekintetében hová pozicionálják az autót, ám erről Rüsselsheimben csak annyit voltak hajlandóak nyilatkozni a vezetők, hogy az „versenyképes lesz”. §