A közmondás nem vész el, csak átalakul

A közmondások és szólások elferdítése nem új, és nem is ismeretlen jelenség. Az olyan szövegek, mint Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet; Aki másnak vermet ás, az a sírásó már-már klasszikusoknak nevezhetők. Az utóbbi néhány évtizedben olyan elterjedtté vált a közmondások és szólások (proverbiumok) ferdítése és parodizálása, hogy egyes szövegekkel gyakrabban találkozunk torzított, mint eredeti formában. Ebben nagy szerepet játszik a média és az internet is. A közmondások és szólások elferdítése mint mífaj persze nem napjaink találmánya, hosszú múltja van. A proverbiumokat soha nem tekintették szentnek és sérthetetlennek, éppen ellenkezőleg, gyakran alkalmazták őket egy adott szituáció szatirikus, ironikus vagy humoros kommentálására. Évszázadok óta keretet nyújtanak az átalakításra. Ahogy a közmondás univerzális jelenség, a ferdítése is az: a legkülönbözőbb korokban, kultúrákban és helyzetekben találni ferdített közmondást. Tulajdonképpen a közmondásokkal egykorú azok ferdítése: virágkorukat élték az antikvitásban és a rákövetkező korszakokban is. A közmondásferdítések – mint jelenség és mífaj – nemzetközi kutatása összefonódik Wolfgang Mieder nevével, aki nemzetközi hírí, német származású, ám Amerikában élő közmondáskutató. Wolfgang Mieder nyomán nevezzük antiproverbiumoknak az általunk vizsgált szövegeket, ez az ő meghatározásában általános megjelölése azoknak a szövegeknek, amelyek innovatív módon alakítják át vagy kommentálják a hagyományos proverbiumokat.

A ferdítések oka
A ferdítés lehet egyfelől eszköz, amely által az alkalomhoz pontosabban illő, ugyanakkor a proverbium legitimitását megőrző szöveghez jutunk, és amely gyakran egyúttal humoros is. Sokszor a ferdítő úgy érzi, hogy az eredeti megfogalmazás elavult, ezért cseréli azt a mai életből vett képekkel, fogalmakkal, kifejezésekkel, pl.: Szegény embert az APEH is húzza; Közös számítógépnek tele van a gyökérkönyvtára; A 2004-es athéni olimpia jelmondata: Nem a győzelem, hanem a vérvétel a fontos. Azonban lehet öncél is az eredeti szöveg eltorzítása: amennyiben nem kontextusba illeszkedik, hanem egyedül humoros hatás elérésére szolgál: A baj nem jár, hegedül;

A harang nem jó tanácsadó.

A közmondásferdítés gyakorlata egy napjainkban zajló általánosabb, szélesebb nyelvi folyamatba is illeszkedik, amelyet Esterházy Péter így ír le: „Kétirányú a mozgás. Egyrészt egyre kevesebbet bízunk a nyelvre, egyre egyszeríbb (ha tetszik: primitívebb) kifejezési formákkal élünk. […] Másrészt közelebb kerültünk a nyelvhez, aktívabb lett a viszonyunk, játékosabb.” Ez a reflexszerí szójáték, ferdítés érinti az állandósult szókapcsolatok (frazémák) minden fajtáját, így a közmondásokat is.Azt is meg kell jegyeznünk, hogy bár az antiproverbium elnevezés az eredeti közmondás „igazságának” teljes megtagadását sugallja, ez csak egyes szövegek esetében történik – Mindenki a maga szerencséjének az elrontója; Sírva szenved a magyar; Aki a virágot szereti, jó ember nem lehet. Többségük csak részben kérdőjelezi meg a proverbiális bölcsességet, elsősorban azáltal, hogy olyan konkrét gondolati vagy szövegkörnyezetbe helyezi, amihez az eredeti megfogalmazás nem illeszkedik. Az elnevezést ennek megfelelően tágabb értelemben használjuk, a nemzetközi kutatásban és tudományos köztudatban már elterjedt Antisprichwort, antiproverb, sőt anmiposlovica megfelelőjeként.

A magyar kutatásban az antiproverbium terminus korántsem általánosan elterjedt, számos más megnevezéssel is találkozhatunk különböző szerzőknél: szokásmondás-közhely, közmondás-paródia, közmondás tréfás ferdítése, (el)ferdített közmondás, közmondás-persziflázs, kvázi-közmondás. A fenti elnevezések mindegyike arra utal, hogy egy proverbiumot, egy létező hagyományos szöveget változtatnak meg. A probléma az, hogy nincs egy általánosan ismert és használt elnevezés, az egyes kutatók újra meg újra „felfedezik” a mífajt, egyes példáin keresztül, és ennek megfelelően elnevezik. Magunk szükségesnek tartanánk egy egységes terminus elterjedését, és bár vitatható, hogy pontosan fedi-e az antiproverbium terminus az általunk így jelölt szövegeket, azonban a fent felsoroltak egyike sem mondható megfelelőbbnek. A terminológia kérdésében még nincs végleges megoldás.

Hivatásos  ferdítések
Mintaértékí s a köztudatba beivódott antiproverbiumok sokasága hivatásos keretek között született: írók, újság- és reklámszövegírók, valamint humoristák tollából. Elsőként a szépirodalomból hozunk néhány példát:
A klasszikusok közül Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Nagy Lajos míveiben fordul elő sokszor a proverbiumok elferdítése, kigúnyolása. Utóbbi két szerzőre különösen jellemző, hogy egy közmondást idéznek, majd hozzáfíznek egy azt kigúnyoló, meghazudtoló megjegyzést. Nagy Lajos A ló címí írásában: „A lóról van egy közmondás, amely így szól: A lónak négy lába van, mégis botlik. Hát ez a közmondás, mint a közmondások általában, nagy marhaság, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis botlik, hiszen épp azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki, vagy valami a lábával botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van; a lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossz néven, ha botlik egyet.”

A mai szépírók közül Esterházy Péter írásaiban fedezhetünk fel gyakran közmondás-paródiákat. Ha rövid a regényed, told meg egy lépéssel – írja Esterházy, máskor német közmondást ferdít: Hände gut, alles gut.Timár György humorista is azt vallja, hogy „Nemcsak a technikai eszközök szorulnak időnként korszerísítésre, hanem a közmondások is. Utóvégre az élet nem áll meg, s a régi igazságok mellé újak is fölsorakoznak.” Különösen a közmondások összevonását kedveli: Ha rövid a karod, addig nyújtózkodjál, amíg el nem törik. Szövegei szinte kivétel nélkül megjelennek később más forrásokban is, a szerző említése nélkül – vagyis „folklorizálódtak”. Humoros rádió- és tévémísorokban is találkozhatunk közmondásferdítésekkel. Az abszurd humort képviselő L’art pour l’art társulat mísora néhány évvel ezelőtt Vastyúk is talál szeget címen futott. Repertoárjukban pedig a helyzetkomikum eszközeként gyakran szerepelt egy-egy szó szerint vett vagy oda nem illő közmondás, gyakran eltorzított formában. Néhány ezek közül széles körben elterjedt: Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, vagy

Tésztaság fél egészség.

Az újságírók is tudatosan alkalmazzák a közmondásferdítéseket, és közel sem csak az olyan humoros vagy szatirikus lapokban, mint az egykori Ludas Matyi. Szinte nincs olyan sajtótermék, amelyben esetenként ne fordulna elő egy-egy elferdített közmondás, leggyakrabban címként. Az ismert közmondás és az újszerí forma figyelemfelkeltő, akármilyen témáról is van szó. Különösen gyakran találkozhatunk közmondásokkal és más állandó szókapcsolatokkal, mind eredeti, mind módosított formában a Heti Világgazdaság címeiben és képaláírásaiban. Legtöbbször ezek kettős szerkezetíek: a témára utaló főcímet követi a helyzetet kommentáló antiproverbium – Devizaszámla-piac. Ahány bankház, annyi szokás.

A hirdetések is ugyanígy építenek a közmondásokra, azokat változatos módon elferdítve. Ajándék szósznak ne nézd a nyomát! (mosópor); Aki vesz, az nyer (míszaki áruház); Sok Libero kis helyen is elfér (pelenka). A hirdetők célja, hogy az üzenet és a hozzá kapcsolt áru minél inkább rögzüljön a köztudatban, ezért az egyik mosópor szlogenjével – Többet ésszel, mint pénzzel – a kampány idején tv-reklámban, plakáton, valamint a mosóporos dobozokon is lehetett találkozni. &Uacutegy tínik, hogy bizonyos közmondások különösen alkalmasak a hirdetési célokra való átalakításra, legalábbis több különböző variációban fordultak elő. Ilyen a Mindenütt [Mindenhol] jó, de legjobb otthon proverbium, melyet az alábbi variációkban használtak fel: Mindenhol jó, de legjobb a rántott csirke. (gyorsétterem); Mindenhol jó, de legjobb a Top Joy! (gyümölcslé); Mindenütt jó, de legjobb Sopron. (fesztivál). Saját magát hirdette egy tv-csatorna a Mozizni mindenhol jó, de a legjobb otthon szlogennel; egy másik pedig egy mísorának mottójául választotta a Mindenhol jó, de legjobb útközben? szöveget. Kedvelik a közmondások elferdített használatát a magyar filmforgalmazók is, legalábbis ez tükröződik az alábbi filmcímekből, amelyek inkább utalnak a filmek tartalmára, mint az eredeti címekre: A csaj nem jár egyedül (She’s All That); A szomszéd nője mindig zöldebb (Grumpy Old Men).

Hétköznapok hálójában
A hétköznapi beszédhelyzetek rengeteg alkalmat kínálnak az antiproverbiumok használatára, azonban a gyíjtést megnehezíti, hogy ezek csak adott szituációban, általában egymással bizalmas viszonyban álló emberek között hangzanak el. Sötétben minden golyó fekete – ez a mondat a szituáció, kontextus ismerete nélkül semmitmondó, ugyanakkor biliárdozás közben humoros lehet. A köznyelvben az ilyen ferdítések célja általában a humor, vagy a humoros aktualizálás. Egyes csoportokban, rétegekben az átlagnál gyakoribb, jellemzőbb lehet az antiproverbiumok alkalmazása a mindennapi nyelvhasználat során. Feltételezhetjük, hogy az ifjúság, a diákok nyelvhasználatában és a szlengben jellemzőbb, gyakoribb az antiproverbiumok előfordulása, mint általánosan a köznyelvben. &Oumlsszefügg ez a szleng „ellenkultúra” jellegével is. A diáknyelvi szövegek egy része konkrétan az iskolához kapcsolódik: Ki korán kel, iskolát lel; Ha megdobnak kővel, dobd vissza menzai kenyérrel; Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik – a tanár. Mások az általánosan elterjedt szövegek változatai. Rétegnyelvi használattal találkozhatunk még falfirkákon, amelyekre meglehetősen jellemző a tabuszavak használata, illetve a szexualitás mint téma: Nem szégyen a futás, de k…a anyját annak, aki kerget. Máskor viszont szélesebb körben elterjedt szövegek jelennek meg ilyen formában, pl. Amit ma megtehetsz, azt megteheted holnap is vagy:

A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.

Ha azt akarjuk vizsgálni, hogyan él és funkcionál az antiproverbium, érdemes alaposabban megvizsgálni az interneten található szövegcsoportokat is. A modern folklorisztika és társadalomtudomány számára nem csak forrásként lehet jelentős az internet, hanem az internetes közösségek is a vizsgálat tárgyát képezhetik. Akárcsak a nyomtatott forrásokban, az interneten is számos esetben lehet véletlenszeríen találni alkalomszeríen használt közmondás-paródiákat. Ugyanakkor vannak nagyobb összefüggő szövegcsoportok, és ezek elsősorban olyan fórumok, amelyek egyenesen erre a mífajra épülnek, ilyen a Kifacsart szólások, közmondások; Megreformált közmondások topicok.  

Az antiproverbiumok használata ezekben egyfajta kontextusban történik. Azokból alakul egy időleges közösség, akik az adott témához hozzá akarnak szólni. A hozzászólók egymással párbeszédet folytatnak, ez azt is jelenti, hogy egyes ferdítési módokban, illetve az alapanyag kiválasztásában egymást stimulálják. &Iacutegy jönnek elő például az Aki másnak vermet ás, maga esik bele újabb és újabb halandzsaváltozatai:  Aki másnak gergemerész, annak ficere hermetyütyü!; Aki másnak begerdélyes, az megbirgesi az unforgást. A névválasztással is lehet a témához illően játszani: a Sánta Kutya nicket választó hozzászóló például nevének megfelelően ferdít, majd kommentálja saját ferdítését: „A hazug embert hamarabb utolérik, mint engem. De ti ezt nem mondhatjátok utánam!”. A ferdítés célja itt mindössze a nyelvi játék – humoros hatás keltése a közmondás mífajának felhasználásával. Az antiproverbiumoknak ez a fajta használata öncélú, funkciója a szórakozás és szórakoztatás, párbeszédes formában.

&Oumlnálló folklór mífaj
A proverbiumok korántsem teljesen megkövesedett szövegek, hanem idomulnak az egyes korok nyelvhasználatához, mentalitásához; valamint a kontextushoz, amelyben szerepelnek, s lehetnek nyelvföldrajzilag meghatározottak is. Ennek fényében az antiproverbiumokat is változatoknak tekinthetjük, amelyek a hagyományos közmondásoktól jól elkülönülő szövegcsoportot alkotnak. Közös jellemzőjük éppen az, hogy valamilyen tradicionális szöveget változtatnak meg, ferdítenek el.  Az antiproverbiumok olyan, erősen nyelv- és kultúra-függő szövegek, melyek beleivódtak a mindennapi nyelvhasználatba.

Ép testben épp hogy élek.

&Aacutethatják a hétköznapi kommunikációt, helyet kapnak a médiában és a szépirodalomban, továbbá olyan nagy számban fordulnak elő, ami alapján indokoltnak tínik, hogy önálló modern folklór mífajnak tekintsük. A szövegek egy része a köznyelvi, más részük a rétegnyelvi (például a diákok szlengjében élő) kultúra része. A névtelenség, a variálódás, a hagyományozódás módja a folklórhoz köti. A hagyományos szövegek innovatív felhasználásának hátterében természetesen ott van, és ott kell, hogy legyen az eredeti közmondáskincs ismerete. Nélkülözhetetlen ez mind az alkotó, mind a befogadó részéről. Az eredetire való utalás nélkül nem érthető, nem találó, nem humoros az antiproverbium.

A közmondásferdítések legnagyobb része persze tiszavirág-életí, alkalmi jellegük és specifikus jelentésük miatt alig válhatnak közmondásossá. Számos közmondás-paródia csupán szójátékon alapul, és szellemességük is vitatható némely esetben, ugyanakkor sokuk rendkívüli fontos társadalmi üzenetet tartalmaz. Ami vitathatatlan: a proverbiumok parodizálásának, gúnyolásának népszerísége, az ilyen szövegek nagy száma és a nyelvhasználat különböző rétegeiben való elterjedtsége azt mutatja, hogy Magyarországon ma is ismerik és használják a közmondásokat, még ha azokat szándékosan megváltoztatják, kifigurázzák vagy korunk valóságához és igényeihez igazítják is. Végül azt mondhatjuk, hogy a közmondás mífaja nem halott, és még csak nem is halódik, csak átalakul: amíg van antiproverbium, addig él a proverbium is. §

  • Globális gondolatlázadás
    Míg a közmondások között sok a nemzetközi elterjedésí szöveg, a paródiák esetében ez jóval ritkábban fordul elő: az egyik nyelvben jellemző szójáték, paródia nehezen adható vissza egy másik nyelven. Ugyanakkor esetenként egy nemzetközi elterjedéssel bíró közmondást hasonlóan ferdíthetnek egymással párhuzamosan két vagy akár több nyelven. „Amelyik kutya ugat, az nem harap. Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmeztetünk, hogy a kutyák nem tudják ezt a közmondást." (Karinthy Frigyes, Közmondás).
    Hasonló persziflázs az angol nyelvben: A barking dog never bites. But a lot of dogs don’t know this proverb. Egy másik példánk magyar, angol, német, francia és orosz nyelven is több változatban él:
    Magyar: Tévedni emberi dolog, de igazán összekutyulni valamit csak számítógéppel lehet. Angol: To err is human – to totally muck things up needs a computer.
    Német: Irren ist menschlich, aber für das totale Chaos braucht man einen Computer.
    Francia: L’erreur est humaine, mais un véritable désastre nécessite un ordinateur.
    Orosz: Heloveku svojstvenno oπibat´sä, no s pomow´ü komp´ütera qto emu udaetsä namnogo luhπe.

    Egy további példa, amely szintén megvan a fenti öt nyelvben:
    Magyar: Amit holnap is megtehetsz, ne tedd meg ma!; Amit ma megtehetsz, azt holnap is megteheted.
    Angol: Don’t do today what you can put off until tomorrow; Never do today what can be done tomorrow.
    Német: Was du heute kannst besorgen, das verschiebe nicht erst morgen.
    Francia: Pourquoi remettre à demain ce qu’on peut faire la semaine prochaine; Il faut savoir remettre à plus tard pour avoir le temps d’accomplir aujourd’hui ce qu’on aurait duˆ faire hier.
    Orosz: Ne delaj segodnä to, hto moΩno sdelat´ zavtra.