A szó az élet tükre. Minden szó annak a kornak a lenyomata, amelyben megszületett. Minden hatalom a szavakon keresztül manipulálja alattvalóit, aktuális terveire, intézkedéseire új címkét akaszt. Ez fokozottan jellemző – és igen jól nyomon követhető – történelmünk második világháború utáni évtizedeire is. Békekölcsön, békeharc, tanács, termelőszövetkezet, gmk. Mindemellett a hatalom által vezérelve a kulturális és életmódbeli változás újszeríségei is megnevezésre kerülnek. Ezzel egyidejíleg a régi szavak gyakran feleslegessé válnak. Kikopnak a nyelvből, például a fiatalabb nemzedék ma már csak olvasmányaiból ismeri, ha ismeri az eltínt paraszti világnak olyan szavait, mint: szakajtó, járom, mángorló, ösztöke. A hatalom számára is gyakran „szitokszóvá”, kerülendővé válik jó néhány addig köznapi szó. Anyaország, jótékonykodik, polgár, csendőr, ludovikás. Csoóri Sándor szavaival élve: mindegyik szóban ott van a történelem.::: Benzintyúk
Az ötvenes években és az után, amikor a motorkerékpár tömegesen divatba jött, és a piacot a Csepel gyártmányai uralták, akkor született ez a kifejezés. Azokat a hölgyeket nevezték így, akik a motorkerékpár pótülésén utaztak, és akik – a kabarétréfa szerint – Lepsénynél még megvoltak.
::: Bundabugyi
Meleg női alsónemí, mely pamutból készült, kívül selymes, belül enyhén bolyhos. A hideg elleni védelemre alakították ki, színe rendszerint rózsaszín. Eredetije Üzbegisztánban volt található, ahol a nők bugyiját belül prémmel bélelték a fagy ellen. Ezt 2005-ben az ottani kormány betiltotta. A bundabugyi férfiváltozata a tundrabugyi, ami lényegében a hagyományos jéger első melegebb változata.
::: Csajkarendszer
Csajka: olyan hordozható, füllel ellátott, étkezésre szolgáló fémedény, amelyet elsősorban a katonaságnál rendszeresítenek. Csajka volt ugyanakkor az a szovjet gyártmányú reprezentációs luxus személyautó, amely a kelet-európai országokban a párt- és állami vezetőket szállította, legtöbbször lefüggönyözött ablakokkal.
Csajkarendszer: az orosz front közeledtekor a magyar propaganda rémhírek sokaságával riogatta a lakosságot. Ezek között szerepelt az, hogy mindenkit kopaszra nyírnak, a templomokból nyilvánosházakat alakítanak, megszüntetik a családi szervezetet, intézetbe kényszerítik a gyermekeket, közös lesz a feleség, közös konyhákban csajkába kap mindenki fejadagot. Csajkarendszernek nevezték a megalakítandó mezőgazdasági szövetkezeteket is, ahol a közös tulajdon mellett a közös étkezés a jellemző. A szó túlélte a kort, a tömegesítés kísérőszava lett.
::: Éberség
Az értelmező szótár szerint a szó egyik, ma már kiveszőben lévő jelentése:
„a káros vagy ellenséges tevékenység elhárítására irányuló készenlét”. Ez a népi demokrácia idején azt jelentette, hogy a kor jellemzője az ellenség folyamatos keresése. És az ellenséget többnyire meg is találják, elítélik, deportálják. Rákosi beszédét idézve:
„Az éberségről egyelőre inkább csak beszélünk, de kevésbé gyakoroljuk. A Rajk-per egyik tanulsága az volt, hogy az eddiginél hasonlíthatatlanabbul éberebbeknek kell lennünk. Néhány hétig valóban úgy látszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden néven nevezendő nehézségnél, hibánál vagy bajnál az okok közt keresse az ellenség kezét is.” Az ellenségtől való félelem olyan mértéket öltött, hogy a hivatalokban munka után azt is ellenőrizték, bezárták-e a fiókokat. Volt olyan eset, amikor még a Szabad Nép fotósának se engedték meg, hogy egy tenyészbikát lefényképezzen, nehogy az ellenség megtudhassa, milyen. Akkor született a mondás, hogy az ellenség keze mindenhová beteszi a lábát.
::: Gebines
A ma már legendás „gebines” kifejezés nem is túl régen, 1959 táján került be a magyar nyelvbe. A német, pontosabban bajor eredetí Gewinn „nyereség, haszon” szóból származik. A gebin a lassan átalakuló magyar második gazdaság bérleti konstrukciója, amely a magánkezdeményezésnek is teret adott. A gebin olyan állami tulajdonban lévő vendéglátóipari egység volt, ahol az üzletvezetőt nem terhelte szorosabb elszámolási kötelezettség, lényegében azt a sajátjaként igazgathatta. Kevesen tudják, de a főváros legelső gebines presszója a Bárczy István utcai Quint lett. Ez az egykori legendás kardvívó, Kovács Pál jutalma volt, amit dicsőséges sportpályafutása alkonyán kapott a hálás hazától. Kovácsot a védhetetlen „quint”-vágása miatt félte a kardozók világa, innen kapta a presszó a nevét.
::: Gumipitypang
(Taraxacum glucanthum)
A pitypang, más néven gyermekláncfí a fészkes virágzatúak családjába tartozik, évelő növény. Hazánkban 1940 óta történtek kísérletek e hasznos ipari növény termesztésére, azonban a kísérleteknél tovább nem jutottak, ragadós anyagából nem sikerült kaucsukot, illetve gumit készíteni. A külföldi alapanyagtól függetlenedés jegyében a Szovjetunióban Sztálin kezdeményezésére a háború után országszerte fiatalok kapták feladatul, hogy kutassák fel a ragadós anyagokat, kaucsukot tartalmazó növényeket, amelyekből esetleg gumit lehet készíteni. Az eredményről így számolt be 1950-ben a Természet és Technika 12. száma: „Az orosz pitypang felfedezése talán a legnagyobb vívmánya a szovjet mezőgazdaság-tudománynak. Ma már az egész világ objektív kutatói elismerik, hogy egyedül az orosz pitypang az a kaucsuktartalmú növény, amely gyakorlati termesztés szempontjából számításba jöhet.” A Szovjetunió „baráti gesztusának hála”, hogy 1949 januárjában 50 kg kitínő csírázású, tökéletes tisztaságú maghoz jutottunk, amely anyaggal végre komoly kísérleti termeléshez foghattak. A Magyar Dolgozók Pártja azonnal elrendelte a gumipitypang-termelést, az ország déli részén és Borsodban, Csincse-tanya környékén születtek meg az első pitypangföldek. A kísérletek nem vezettek sikerhez, a pitypangtermelést felszámolták.
::: Iskolaköpeny
Még a hetvenes években is viselet volt az iskolaköpeny. Általános és középiskolákban hordták, ki lelkesen, ki nem. Egy letínt kor névjegye: az iskolában kötelezően hordandó kék köpenynek volt a neve a Diolen Mobi. Nejlon alapanyagból készült, többnyire kék volt, végig gombos. Ellenzői amiatt kritizálták a viseletet, hogy uniformizálja a diákokat, elfojtva az öltözködésben kinyilvánítható egyéniséget. A köpeny támogatói pedig hangsúlyozták, védi az utcai ruházatot, ugyanakkor tanórán eltakarja a diákok közti anyagi különbségeket. Ma már fogalom, akik egykor nem szerették, gyermekeik esetében visszasírják.
::: Jampec
Jiddis jövevényszó. A szó a jiddisben „bolond” jelentésí volt, a „divatfi, divatbolond” jelentésfejlődés már a magyarban történt. Feszes nadrág, hegyes orrú cipő, hosszú oldalszakáll – vagyis minden kellék, ami a XIX. század eleji Edward kori Angliában divat volt. Ez az öltözködés a szigetországban az 1901 és 1910 közötti idő lázadását fejezte ki, a viselőket ekkor itt már jampecnek nevezték. Ez a divat tért vissza az ötvenes években (vö. csőnadrág), a névvel együtt. Magyarországon a hatalom rendkívüli módon nem kedvelte se az öltözködést, se a belőle fakadó lázadó szellemet, se a vele együtt jelentkező rock and roll mániát. Budapesten egy Villányi úti kultúrházban volt a találkozóhelyük.
::: Kacsatánc
Minden idők legidegesítőbb zenéjének nevezte a szakirodalom a Kacsatánc muzsikáját, melynek szerzője a Tweeds együttes volt. Magyarországi karrierjére jellemző, hogy a nyolcvanas évek első felében minden kívánságmísorban játszották, a legtöbbet kért dal volt. Az eredetitől eltérőn nálunk többféle szöveggel is előadták.
::: Kacsintós pénztárca
A meglehetősen ízléstelen míanyag termék 1969-től 1980-ig uralta a piacot, jóvoltunkból a szomszédos országokban is. Szép nők, a kor sztárjai, menő énekesnők és színésznők, dögös férfiak kacsintottak arra, aki kezében tartotta azt a csodapénztárcát, melyen a kép szeme huncutul, kihívóan, csábítóan villant. A korabeli tréfa szerint Mongóliában 10 darabért már rakétakilövőt is adtak, az viszont tény, a záhonyi határon minden más árut megelőzve vitték a látogatók, sofőrök, pártalkalmazottak, rokonok és ismerősök. A míanyagosok csodaterméke csicsás volt, és ami fő, a mozgó szem révén különlegességnek számított. Vetélytársa csak a vetkőzős toll és a szagos radír volt.
::: Miniszoknya
A hatvanas évek második felében a nők nadrágviselete a városok után lassan már a falvakban is általánosan elfogadottá vált. A szoknya határozottan megrövidült, sőt az alig combközépig érő miniszoknya divatja is ebben az időszakban kezdett hódítani. A világszerte kibontakozó szexuális forradalom terméke ez, amely a hatvanas években érkezett hozzánk. Mary Quant angol divattervezőnő ötlötte ki 1964-ben, és egy évre rá meghódította az igen rövid szoknyákkal a világot. A leghosszabb miniszoknya széle is legalább 10 centivel ért a térd fölé, feszes volt, különösen a latex megjelenését követően a combokat jól domborította. Ennek szép számmal voltak támogatói és ellenzői is. „A mini divattal megváltoztak a mozdulatok is. Semmiképpen sem a nőiesség beszélt belőlük. Férfias kiállás, merész terpeszek jellemezték a divatfotókat: és némely nő azt hitte, egy csapásra tinédzserré válhatott. […] A miniszoknya is túlzásnak bizonyult, a divat és az egészség vonatkozásában egyaránt.” – írta 1978-ban egy a Magyar Nők Országos Tanácsa által kiadott könyvben Uresch Zsuzsa.
::: Nejlonharisnya
Amerikai katonák árasztották el Európát a nejlonharisnyával, ami igazi szenzációnak számított. A nők meghódításának eszközévé vált. Magyarországon is nagy piaca volt és még az ötvenes években is a legkedveltebb csempészárunak minősült az orkánkabáttal és a nejloninggel együtt, Nyugatra kijutó élsportolóink is szívesen hozták. Az izgalmas termék az Egyesült Államokban született, dr. Wallace Hume Crothers szabadalmaztatta 1939-ben ezt a míszálat, amely a szemlefutásmentes harisnya gyártását tette lehetővé. A feltaláló ennek ellenére nem volt maradéktalanul boldog, a hírek szerint öngyilkos lett. A míanyag azonban ennél nagyobb karriert futott be, ma már gépalkatrészeket is gyártanak nejlonból, illetve továbbfejlesztett míanyagokból. Érdemes talán megemlíteni, hogy nevének története igen furcsa és csupán találgatás. Sokan úgy vélték, hogy a New York és London városnevek kezdőbetíiből alakult, hiszen a gyártó cégnek, a Pont de Nemours cégnek itt voltak a gyárai.
::: Rúdvég
A népboltokban kötelező volt levágni a felvágottak, parizerek, kolbászok végét, amelyen a zsinór és a plomba volt. Ezt összegyíjtötték, és rúdvég néven, fillérekért adták el. A kor nagyon szegényei és diákok vásárolták.
::: Takarékbélyeg
A hitelkártya világában ismeretlen az, amire a mai húszas-harmincas éveikben járók jól emlékeznek még. Az iskolai takarékbélyeg-gyíjtés, a maga módján nevelte takarékosságra az akkori gyerekeket. Az apránként összegyíjtött, füzetbe ragasztott egy-, kettő-, öt- és tízforintos bélyegekből év végéig valóságos kis takarékbetétkönyv született, amelynek beváltása után a gyermek megvásárolhatta az áhított holmikat. Nyár végére a szülők lehetőségeitől és adakozó kedvétől függően (hiszen a „bélyegpénz” tőlük származott) akár egy új bringa ára is összejöhetett, év közben pedig az ember nem volt kitéve a kísértésnek, hogy a nyakára hágjon a növekvő kis vagyonnak.
::: Trabant
Összesen mintegy 3 millió darabot gyártottak az NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság, más néven Kelet-Németország, fennállt 1990-ig) a népszerí „papír Jaguárból”, napjainkban szerencsére már a német utakon is ritka látvány az igénytelen, duroplaszt kiskocsi. A P 50-es leporolt változataként 1958-ban debütált. A Wartburg kétajtós „öccse” igazi szenzáció volt. Az 500 köbcentis, kéthengeres Trabant 90 km/órás csúcstempóját senki sem fitymálta le négy évtizeddel ezelőtt. A keletnémet mérnökök mégsem csücsültek a babérjaikon, a tervgazdálkodás sürgetésétől inspirálva már 1960-ban 20 „lovasra” tuningolták a jellegzetes brummogású orrmotort, 1962-től egy még újabb aggregáttal rendelhették meg a nagyon türelmes polgárok a Trabant limuzint, illetve kombit. A 23 lóerős motor akár 100 km/órás robogást is lehetővé tett. Röviddel azután, hogy 1990 tavaszán elkészült a 3 milliomodik Trabi, felfrissített karosszériát és 1,1 literes VW Polo motort operáltak a haldokló keletnémet modellbe. A szívmítétet és a német újraegyesítést csak röviddel élte túl a katalizátoros öszvértípus, sok tréfa, sok dal hőse, sokak első kocsija és kedvence.
::: Tuja
Ez esetben nem növényről van szó. Amíg a nyitott peronos villamosok közlekedtek az országban, és ameddig igen zsúfolt volt minden jármí, sok siheder a villamos ütközőjén, a villamos hátulján, vagyis a „tuján” utazott. Veszélyes, de vagány közlekedési mód volt, kalauzok és rendőrök küzdöttek ellene – siker nélkül. A tuja szó a városi szlengben a villamos szó szinonimájává vált.
::: Tv-torna
A legenda szerint a sportosztály egyik adminisztrátora írta a szignált: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, a karosszékből álljanak most fel…” 1974-ben indult el a tévétorna, amelynek szignálja hamarosan sláger lett. Bár az invitálással mindenki egyetértett, a karosszékből mégsem álltak fel. Valaki odavarázsolta őket a székhez: a mísort vezénylő, kedves tornászlány, Müller Kati. A teremtés koronái – ahelyett, hogy Katival együtt végezték volna a gyakorlatokat – inkább a tornásznő tökéletes alakjában gyönyörködtek. Müller Kati másfél évtizeden keresztül az egyik legnézettebb mísorrá tudta tenni az esti tévétornát. Mígnem – 1989-ben egyik napról a másikra megszüntették ezt a népszerí mísort.
::: Zónaétel
Lassan számízik a magyar éttermekből azt a még ötvenes-hatvanas években is kapható ételformát, amit zónának neveztek. Semmi köze nincs se időhöz, se helyhez, nevének eredete ismeretlen. Csak azt tudni, hogy egész nap, a nap minden szakában kapható kisadagos finomságról volt szó, ilyen volt többek között a zónatüdő (pejsli), kispörkölt, kisbécsi. §
