Az emberi elme rejtélyei

A legtöbb dolog, amit nem értünk meg testünkkel-lelkünkkel kapcsolatban, egyszeríen csak a fejünkben létezik. Az agy gyakran vezet félre az élettel, halállal, öntudattal,
alvással kapcsolatban. &Aacutelljon most itt egy tízes lista arról, hogy mit sikerült már megfejtenie a tudománynak az elme rejtélyei közül, és mi az, ami még felfedezésre vár…Biológiai óra

Az agy hipotalamuszában található biológiai óra szabályozza az alvás-ébrenlét ciklust, amely a nap 24 órájához igazodik. Mintegy száz éve tudott, hogy az emberi szervezet s szervek míködésére egyfajta fluktuáció, szabályos visszatérés, hullámzás jellemző.

A legnyilvánvalóbb hatása ennek a szabályos ritmusnak az alvás és ébrenlét ciklusa, de a biológiai óra befolyásolja az emésztést, a testhőmérsékletet, a vérnyomást és a hormontermelést is. A fluktuációkban pontosan felfedezhető a természet ritmusa, amely szinkronban van a nappal és az éjszaka váltakozásával, az ár-apállyal és az évszakok körforgásával.

A kutatók rájöttek, hogy a biológiai óra agyi központja közvetlen összeköttetésben van a retinával, és így információkat kap a külvilág fényviszonyairól, de közvetlen kapcsolatban áll a tobozmiriggyel, a melatonin hormon termelőjével is. Ha sok fény van, tehát nappalt érzékel az agy, a melatonintermelés a minimumon míködik; alvás közben, sötétben pedig megemelkedik a vérben a melatoninszint.  

A legfrissebb vita arról folyik, hogy vajon melatoninkészítményekkel megelőzhető-e a jet lag, az álmosság, a hasogató fejfájás, amit akkor érzünk, ha átrepülünk más időzónába.

Alvás

Az állatok képesek rá, az embernek pedig sosem elég belőle. Az alvásról beszélünk, amely annyira létfontosságú, hogy az élet negyedét töltjük vele. Az, hogy miért van szükség az alvásra, pont olyan rejtélyes, mint egy álom. Egy dolgot azonban biztosan tudnak róla: az emlősök életben maradásához elengedhetetlen, számos pszichés és biológiai folyamatban aktív szerepet játszik. A hosszú ideig tartó alváshiány, alvásmegvonás kedélyhullámzáshoz, hallucinációkhoz, szélsőséges esetben halálhoz vezet…

A mai felfogás szerint az alvás az ébrenléttel azonos értékí, szoros funkcionális kapcsolatban áll vele. Az alvásnak két fázisa van: az NREM (Non-rapid Eye Movement) és a REM (Rapid Eye Movement), amely során az agy különösen erős aktivitást mutat. Néhány kutató úgy véli, hogy az NREM-fázis alatt a test egy hibernációhoz hasonló állaptoba kerül, ahol minimálisra csökken az energiaigénye.

&Aacutelom

Tíz emberből tíz különböző választ ad arra a kérdésre, hogy mi az álom. A tudósok is sötétben tapogatóznak, ha erről a különös jelenségről van szó, de az biztos, hogy nem véletlen míködés, hanem funkciója van, nem csak akkor lényeges, ha emlékszünk rá, hanem akkor is, amikor nem.

Egy lehetséges magyarázat, hogy álmodás közben az agy stimulálja a szinapszisok közötti információcserét. Egy másik elmélet szerint az eseményekről és érzésekről szóló emberi álom azokat a dolgokat mutatja be, amelyre a nap folyamán nem tudtunk odafigyelni, és ez a folyamat segít megszilárdítani a gondolatokat és az emlékeket, megtanulni és elraktározni az új ismereteket.

Az álmodás miértjére sem sikerült még kielégítő választ találnia a tudománynak. Számos elmélet szól az alvás védelméről, a tanulásról, a felesleges ismeretek törléséről, szelektálásáról. Michael Jouvet francia akadémikus szerint az álom funkciója az, hogy visszanyerjük a környezeti hatások miatt elveszített tulajdonságainkat.

Az alváskutató szerint az ember (és azok az állatok, amelyeknél a paradox alvás megfigyelhető) idegrendszerének érése korán befejeződik, így a géneknek nagyon kevés lehetőségük marad arra, hogy a változatosságot fenntartsák. Viszont a változatosság fenntartása nagyon fontos a természetben, a gének alvás közben programozzák át az idegrendszert, hogy semlegesítsék a napközbeni tapasztalatok hatását.

&Aacuteltalánosságban azonban csak az jelenthető ki: hogy a kutatók tulajdonképpen csak abban értenek egyet, hogy a legmélyebb alvásszakasz, a REM (Rapid Eye Movement) fázis során álmodunk.

Emlékezés

Az emlékezés régóta foglalkoztatja a tudósokat, kutatókat. Már az antik görög filozófusok is elmélkedtek a kérdésről, hogy mi is az emlékezés, hogyan lehetséges, hogy a legtöbb dolgot gyorsan törli agyunk, de néhány emléket nehéz elfelejteni, mint például az első csókot.

Az agy képalkotó mechanizmusának míködésére, az emlékek tárolásának és előhívásának pontos folyamatára még nem sikerült rájönnie a tudósoknak. Jelenleg úgy gondolják, hogy az emlékezésért a nagyagy agykéreg alatti része, a hippokampusz környéke felelős. Ez konkrétan a két halántéklebeny csúcsi részének belsejében található. Az előhívást segíti még az amigdala, amely szintén az agykéreg alatt helyezkedik el, de anatómiailag egyelőre nem sikerült pontosan behatárolni ezt sem, hasonlóan a hippokampuszhoz.

Egyes vélemények szerint egy RNS-hez hasonló, nagyméretí, ám eddig nem azonosított molekula is szerepet játszik az emlékek megtartásában. A tanulás során a neuronokban található molekulák szerkezete módosul a neuron mintájának megfelelően, és ez a módosult molekula őrzi meg a neuron míködési mintáját, azaz az emlékeket addig, amíg nem változik meg ismét a molekula.

Fantomérzések

Becslések szerint az amputáción átesettek 80 százaléka tapasztalja megcsonkított végtagján a különböző érzéseket, mint például a meleget, viszketést, nyomást és fájdalmat. &#336k úgy írják le, hogy olyan érzés, mintha még mindig meglenne az amputált testrészük.

Egy magyarázat szerint az idegrendszer ott, ahol a végtagot amputálták, új kapcsolatot hoz létre a gerincvelővel, és folytatja a jelek küldését az agy felé, mintha a hiányzó kéz vagy láb még mindig megvolna.

Másik lehetőség, hogy az agy úgy míködik, mintha a test teljesen ép volna. Ez azt jelenti, hogy az agy hordoz egy kapcsolati ábrát a testről, amely az összes elemet tartalmazza, és nem hajlandó érzékelni, hogy megcsonkították.
Osztrák kutatók a közelmúltban azonban rájöttek, hogy mi okozza a fantomfájdalmakat, miközben a teljes felejtést tanulmányozták.

E szerint a fájdalomemlékért, az eddigi szemlélettel ellentétben, nem a teljes fájdalomérzékelő rendszer, hanem csak egyetlen idegsejtcsoport felelős.

A fájdalomérzésért felelős idegsejtek a gerincvelőben találhatóak, és van rajtuk egy nyílás, amelyet egy fehérje számára tartanak fenn, hogy erős fájdalom esetén ezen keresztül ki tudjon áramlani a szervezetbe. Ez a kiáramló, úgynevezett P-anyag, számtalan változást okoz az idegsejtekben, mintegy bevésődik az idegrendszerbe a kémiai folyamatok nyoma, így a fájdalom azután is megmarad, miután az okát már megszíntették, vagyis amputálták a végtagot.

Nevetés

A nevetés az egyik leggyakoribb változás az arcon. &Oumlntudatlanul vált a mimika a nevetés valamelyik fázisára, de csak az esetek 10-20 százalékában ad magyarázatot a változásra, hogy valami humoros történt a környezetben.
A tudósok rájöttek, hogy a nevetés a látóközpont mögötti részről, a homloklebeny közeléből indul ki.

Az észlelt inger több szírőn is átmegy, mire az agy viccesnek ítéli, és nevetést parancsol az arcizmoknak. Egy jóízí nevetés során az agy három területe villanyozódik fel: a gondolkodó rész, amely segít megérteni a viccet, a mozgató terület, amely az izmok mozgását irányítja, és az érzelmi régió, amely előcsalja a szédítő érzést. Ez a folyamat egyénre szabott, öröklés, társadalmi elvárások, betegségek egyaránt befolyásolják.

John Morreall, a humor kutatásának úttörője, rájött, hogy a nevetés egy játékos reakció az olyan eseményekre, amelyek eltérnek az elvárhatótól. Mások szerint a humor és a nevetés egy jelzés mások felé, hogy a tettük szokatlan, de megértették. Egy dolog biztos: a nevetés társadalmi szerepét nem lehet lebecsülni, hiszen javítja a közérzetet és a társas kötődéseket.

&Oumlntudatlanság

A reggeli ébredéskor épp csak felfogjuk, hogy felkelt a nap, halljuk a madárcsicsergést, és remélhetőleg érezzük a friss reggeli szellő simogatását az arcunkon. Más szóval öntudatlanok vagyunk. Ez az alvás és ébrenlét közötti ellazult állapot erősíti a kreativitást, növeli a problémamegoldó képesség hatékonyságát, összekapcsolja, rendszerezi az eseményeket.
 
Ezt a meditatív állapotot nem csak az alvás előtt és után lehet átélni, bizonyos rituálék és gyakorlatok elvégzésével szintén megváltoztatható a tudatállapot, elérhető a mentális és fizikális ellazulás, akár öntudat elvesztéséig.

Némely tudósok szerint a meditatív állapot a relaxáció miatt hat jótékonyan, más kutatók szerint viszont abban rejlenek a kedvező fiziológiai hatások, hogy az emberek megtanulják félretenni a folytonosan őrlő, nyugtalanító gondolatokat.

Tanulás

Hosszú ideje folyik már a csatározás a természet vagy nevelés, öröklés vagy környezet, ahogy Shakespeare fogalmazott, nature or nurture kérdéskörében.

Egyes elméletek szerint tudatunk a születésünk pillanatában üres lap, amely a kívülről érkező ingerekre adott belső válaszokkal íródik tele. A másik vélemény képviselői szerint együtt születünk egyedi és megismételhetetlen személyiségünkkel, amelyet már a csecsemőkori grimaszok is tükröznek.

A legtöbb kutató manapság abban egyetért, hogy mind az öröklés, mind a környezet fontos szerepet játszik, illetve folyamatosan egymásra hatva vezérlik a fejlődést. Az agy fejlődését a gének éppúgy befolyásolják, mint az, hogy az első években ingergazdag környezet vegye körül a gyermeket.

A tanulás képességével születése pillanatától rendelkezik a csecsemő, sőt, a születésük előtt észlelt, méhen belüli ingerekről is rendelkeznek emlékekkel. A tanulás képességét individuális gének határozzák meg, amelyekre kicsi befolyással lehetünk csak.

Hibernálás

Manapság már nem ritka, hogy némelyek a holttestüket lefagyasztatják egy medencében, amelybe mínusz 320 Fahrenheit-fokos folyékony nitrogént töltenek. Az ötlet alapja, hogy az embert, mielőtt meghal egy jelenleg kezelhetetlen betegségben, majd fel lehet éleszteni a jövőben, amikor a betegség ellenszerét megtalálják. Ma már több névtelen milliomos és híres sztár testét is így, hibernálva tárolják.

A lefagyasztott testeket fejjel lefelé helyezik el, hogy ha véletlenül szivárogni kezdene a tartály, az agy így is a folyékony nitrogénben maradjon, mert ha a testet hirtelen, nem a megfelelő hőmérsékleten olvasztják ki, a sejtekben a fagyás miatt jékristályok képződhetnek, és darabjaikra robbannak.

A téli álmot alvó állatok megfigyelése és az ember hőszabályozó rendszerének kutatása vezetett a mesterséges hibernáció módszerének kidolgozásához. 35 fokos testhőmérsékletnél már jelentkezik a fáradtságérzés, a fásultság, 25 foknál az életfontosságú központok míködése veszélybe kerül, 17 foknál pedig megszínik az agyi tevékenység.

Kísérleti állatoknál a testhőmérsékletet akár fagypont alá is lehet csökkenteni anélkül, hogy visszamelegítéskor porblémák lépnének fel, embereknél a testhőmérséklet 21-24 Celsius-foka az a kritikus határ, amelyet a szervezet károsodás nélkül elvisel. Az így létrehozott hipotermiát a sebészetben már sikerrel alkalmazzák.

A teljes hibernálás módszere azonban még nem tökéletes, több lefagyasztott testet is vissza kellett már hozni a fagyasztás állapotából.

Halál

Szinte minden ember fejében megfordult már két kérdés: létezik-e örök élet, és miért halunk meg. Elsőre egyelőre nemleges választ tudunk adni, csak a filmekben élhetnek a hősök örökké. A második kérdésre kicsit bonyolultabb válaszolni, és még a kutatók előtt is rejtély a halál kérdése.

Az tény, hogy az élőlények életképessége attól függ, testük sejtjei hogyan képesek regenerálódni, a szervezet hogyan képes pótolni az elhalt sejteket. Az is biztos ma már, hogy a testünkben lévő összes sejt képes arra, hogy öngyilkosságot kövessen el, ugyanúgy, ahogy a megújulásra is.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyes sejtek képesek önnön sorsuk befolyásolására annak érdekében, hogy a szervezetben fennmaradjon az egyensúly a keletkező és elhaló sejtek között.

De ahogy öregszünk, a test gyógyító, megújító mechanizmusainak hatékonysága csökken. Ennek hatására a fizikai és szellemi rugalmasság is csökken. Az emberek öregedésével foglalkozó elméletek két csoportba sorolhatók.

Az egyik elmélet szerint, mint minden más emberi karakterjegy, az öregedés is egyszeríen csak az emberi genetika része, és valamilyen formában hasznos. A kevésbé optimista nézet szerint az öregedésnek nincs célja és eredménye csak a sejtek károsodása, amely véget vet az életnek.