Hideg halhatatlanság

Nem csak a sci-fi rajongók hisznek benne. A hibernálás a legősibb álom megvalósítását ígéri az embereknek. Hívei szerint csak mélyhíteni kell a testet, amíg a tudomány meg nem oldja a betegség, az öregség problémáit, és akkor majd szépen feltámadunk. Időnként hírek röppennek fel, Amerikában valaki hibernáltatta magát… Az illető valóban fel fog támadni? Mikor és hogyan?Az emberiség ősrégi törekvése, hogy kifogjon a halálon. A csúnya, bomló holttestből jóképí és tartós múmiát csinálni nem új gondolat. A régi egyiptomiak mívészetté fejlesztették a test tartósítását, és persze az örök életet is hozzáképzelték.A piramisok mélyébe rejtett, arannyal borított arcú fáraómúmiáktól egyenes út vezet a mélyhítő kapszulába helyezett milliomosig. És korántsem csak a tudományos-fantasztikus regények rajzolják fel ezt a jövőt. Négy amerikai temetőnek van már kriotóriuma, ahogyan valamennyinek van kolumbáriuma azok számára, akik a jég helyett a tüzet választják.És akik a fagy mellett döntenek, ugyan miért teszik? Ki akarnak várni valamit. Kézzelfogható vagy fantasztikus dolgot: azt, hogy az orvostudomány megtalálja a rák gyógyszerét vagy a végleges halhatatlanság receptjét. Feltámadásuk időpontját is kitízték, legalábbis azok a hibernáltak, akikről a sci-fi mívekben olvashatunk. Ezek többnyire 2100-ban szándékoznak feltámadni. És megvan rá az okuk: az Egyesült &Aacutellamokban mindezt a jót, a rák gyógyítását, az öregedés okainak feltárását, a halhatatlanságot éppen 2100-ra ígérik a cryonic societies, a hibernáló társaságok. Nem az ujjukból szopták a dátumot – a Rand Corporation futurológusai jósolták, hogy így lesz…

A lehorgonyzott élet
A tőkén kívül jó adag naiv hiszékenység is szükségeltetik ahhoz, hogy ma valaki hibernáltassa magát. Mert a hibernálás egyelőre éppolyan balzsamozási módszer, mint a többi, csak jóval költségesebb. &Uacutegy is mondhatnánk: szélhámosság, bár nem feltétlenül tudatos.A mai hibernált nem fog feltámadni, mert rosszul fagyasztják. Az életfolyamatok felfüggesztése az életfontosságú testszövetek és szervek elpusztítása nélkül ma még lehetetlen. Az egész test tartósítása tehát egyelőre csak álom.Egyes szervek valóban lehíthetők annyira, hogy tökéletesen míködőképesek maradjanak, például egy vese az átültetés idejére még életképes marad. A 4 fokra, majd 0 fokra lehítött vese két napig várhat. A 4 fokra lehítött vér olyan kitínően eláll, hogy vérbankokban tárolják.

A sebészek sikeresen alkalmazzák a helyi fagyasztást is, például a gyomor vagy szív míködésének és vérzésének csökkentésére a mítét idején. Arra is alkalmas, hogy egy beteg szövetrészt elöljenek vele az élő szervezetben. De ideális „sebészkés” az agymítéteknél is. Laikusok azt hiszik, hogy az igazi hibernálás első foka a test mesterséges lehítése 33-34 fokra. Ez azonban illúzió. Az igazi mélyhítés, más néven kriogenizálás egészen más: a sejt minden fizikai-kémiai míködését felfüggesztik, majd nagyon erősen lehítik, úgy, hogy annak belső szerkezete sértetlen maradjon. &Iacutegy lehetővé válik, hogy felengedés után újra élni kezdjen.

Sikeres kísérletek bizonyítják a sejtszintí hibernálás lehetőségét, amely egy lépés az idő megállítása felé az élet folyamán. Ez a lehorgonyzott élet. Ezerszer fantasztikusabb, mint Verne álmai!1977 tavaszán az egész sajtó lelkesen üdvözölt egy nagy orvosi sikert: időlegesen javult állapotban levő leukémiások csontvelejéből egészséges sejteket vettek ki, és lehítötték mínusz 196 fokra. Három hónappal később, amikor a betegek visszaestek, sugárkezeléssel elpusztították beteg csontvelősejtjeiket, majd visszahelyezték szervezetükbe a fölengedett egészséges sejteket. Először éltek közöttünk emberek, akik egy maroknyi olyan életet hordoztak magukban, amely három hónappal fiatalabb náluk!

Kitínően lehet mélyhíteni és tárolni sokféle szövetet és sejtet. Például vért, velőt, csonthártyát, érfalat, spermát. Az Egyesült &Aacutellamokban nemcsak orvosi, hanem látványos kereskedelmi sikert is könyvelhetnek el bizonyos szervbankok. Az atomháborútól rettegő gazdagok a bankba helyezhetnek bizonyos mennyiségí, tőlük származó egészséges velőt és spermát, tudva, hogy ezek a sejtek különösen érzékenyek a sugárfertőzésre. A sperma tárolása valóban megoldott probléma. Megtermékenyítettek már asszonyokat olyan spermával, amely tíz évig állt a hítőszekrényben.Részenként tehát már sikerült mélyhíteni és újra felmelegíteni az élő embert, de egészben még nem. Persze lehetséges, hogy ez csak idő kérdése.

Vajon 2100-ban ott tartunk-e, hogy az egész élő szervezetet le tudjuk híteni, és aztán újra felmelegíteni? Könnyen lehetséges. Nem merészebb állítás, mintha 1920-ban valaki azt mondja, hogy 1969-ben két ember szökdécsel majd a Holdon. A feladat nehézségeit röviden így foglalhatjuk össze: szerveink és szöveteink más-más hítési sebességet igényelnek. Miként lehet egy egész embert lehíteni úgy, hogy figyelembe veszik valamennyi sejttípusának eltérő igényeit?Elképzelhető, hogy egy napon elérhető lesz: a hítést sok-sok szuperfinom fagyasztószonda végzi a szükséges bonyolult számítógépes program vezérlésével. Egereket és más kisebb állatokat már sikerült többnapos tetszhalálból feléleszteni. Tételezzük hát fel, hogy a kérdés megoldódott. Sikerült mélyhíteni és feléleszteni az embert. De mi lesz akkor?

Az ellopott idő
Először is a felélesztéshez nyilvánvalóan az szükséges, hogy élve fagyasszák le az erre vállalkozót. És amiről a kriokapszula hívei szívesen megfeledkeznek: a felélesztett öreg rákbeteg ugyanolyan öreg és beteg lesz, mint amikor lefagyasztották. Persze bízhat a jövendő orvostudományban, de annyi biztos: a hibernálás önmagában sem ifjúságot, sem hosszabb életet nem ad, csak a félbeszakított élet folytatását biztosíthatja. Aki ma negyvenéves, és 2000-ben is annyi szeretne lenni, annak ma kellene befeküdnie a kriotartályba. Aztán 22 éven át a mások ideje tovább folyik, az övé megáll. 2000-ben felélesztve újra bekapcsolódik a saját idejébe, és ha más körülmények közbe nem jönnek, akkor 22 évvel kitolta halála napját; ahelyett, hogy például 2013-ban halna meg, 2035-ben fog meghalni.

Ezzel voltaképpen megvalósulna az ember egyik legrégibb álma: az időutazás. A felélesztett ember ellop egy olyan darabot az időből, amely nem járt volna neki. És ha szabadjára eresztjük a fantáziánkat, mindenféle átszállást is elképzelhetünk az időutazásban: például valaki tíz évet él a 2000-es években, tíz évet 3000-ben, tíz évet 4000-ben, és így tovább, amíg élettani időtartaléka ki nem merül. Ha egy percre visszatérünk a képzelet birodalmából a jelen valóságába, ott is tapasztaljuk, milyen furcsaságokra vezet ez a képtelen hajsza az időért. A szuperszonikus Concorde utasszállító repülőgép egyik reklámjelszava így hangzik: „Nyerjen három órát a Párizs–Washington úton!”.

A repülőjegy ára a Concorde-on 8830 frank, a hangsebességnél lassúbb repülőgépeken csak 3700 frank. Az utas tehát 5100 frankért oda-vissza hat órát nyert. Egy átlagos keresetí francia órabére 30 frank, tehát 171 órát kell dolgoznia, az így nyerhető 6 óráért, amely nyilván különösebb jelentőség nélkül folyik el az életében. Legjobb esetben az a boldog érzés töltheti el, hogy visszanyerte az idő egy kis részét, még ha sokkal több elveszett időt pazarolt is rá.

&Uacutet a boldogtalanságba
De egyáltalán, kik szeretnék hibernáltatni magukat? Megkérdeztünk legalább 50, különböző életkorú átlagfranciát: volna-e hozzá kedvük. Csaknem valamennyien elutasították a hibernálás gondolatát! Kérésünkre érveiket is kifejtették. Legtöbbjük kijelentette: értelmetlennek találná, hogy mai problémáinak megoldása helyett egy idilli jövő reményében ringassa magát. Csaknem mindenki hozzátette: gyávaság ennyire félni a haláltól. Néhány hivő keresztény a „porból lettél, porrá leszel”-re hivatkozott, de a hitetlenek is elmondták: jobban viszolyognak egy beláthatatlan következményekkel járó, fagyos mumifikálástól, mint a sírgödörtől.

A megkérdezett öregek még kevesebb érdeklődést tanúsítottak a hibernálás iránt, mint a fiatalok. Azt mondták: már túlságosan elhasználódott a szervezetük, elég nekik az életből annyi, amennyi amúgy is kijutott. A fizikai halhatatlanságban nem hisz senki. Az pedig, hogy egyszeríen elcseréljék a jelen töredékét a jövő egy darabkájáért… Az emberek nem olyan nagyon optimisták a jövőt illetően, hogy ezt a cserét kifizetődőnek tartsák.Mindössze két húszéves fiatal mondta, hogy esetleg érdekelné őket a dolog, de még ők is hozzátették: nem biztos, hogy jó üzletet csinálnának. A középkorúak józan érveket soroltak fel: „Mostanában nem is élek olyan rosszul…

És ha 2100-ban a jelenlegi tudásommal feltámadnék, hol kapnék én egy vezető állást? Vagy akármilyet?”.Egyébként a tudományos-fantasztikus regények írói sem jósolnak sok boldogságot mélyhítött hőseiknek. Aki látta a Hibernatus címí, elég gyatra filmet, nagyjából áttekintheti, hogyan képzelik a sci-fi szerzők és a megkérdezett átlagemberek egyaránt a majdan felélesztett ember sorsát: a nagypapa elkeseredetten látja, hogy vagyonát elpocsékolták, a középkorú férfi nem találja helyét a társadalomban, a fiatalon hibernált szép mama véletlenül éppen saját felnőtt fia karjaiban köt ki. S a bánatos feltámasztottak ezek után nem győznek sopánkodni, s a régi szép múltat emlegetni, hogy egyre jobban terhére vannak családjuknak, mindenkinek. Hát érdemes megfagyasztatni magunkat, hogy egyszer majd hajdani idők tanújaként támadjunk fel? Ugyan ki lesz ránk kíváncsi? Megjelenik egy-két bestseller történelmi önéletrajz, aztán a feltámadottak is kimennek a divatból. Franciaországban tehát hiába keressük a hibernálás híveit. Nincs más hátra, át kell ruccanni Amerikába. Ott valóban vannak egynéhányan. Klubjaik is vannak. Például a Hypothermia Club, amelynek lapjában érdekes cikkeket olvashatunk.

Háborúban fogant
Az egyetlen bökkenő, hogy a felélesztett mirelit agyhoz egy üres koponyát és hozzávaló testet kell majd szerezni, de 2100-ban az nem lesz gond. Annyi lesz a baleseti halott, hogy a sebészek bőven el lesznek látva átültethető szervekkel és friss holttestekkel.A világ első hibernáltja, az amerikai James Bedford pszichológiaprofesszor 1967 óta várja a maga jégkorszakának végét az Arizona állambeli Phoenixben. Jelenleg két hibernáló társaság míködik az Egyesült &Aacutellamokban, az egyik a kaliforniai Trans Time, a másik pedig Robert Ettinger professzor vállalata. Ettinger kis társasága nem kereskedelmi célzattal míködik, első üzletfelét, Bedfordot is jóformán ingyen hibernálta. A Trans Time társaság nyereségre dolgozik, azaz inkább csak dolgozna, mert nagyon rosszul megy neki. Ha meg nem nő az érdeklődés a mélyhítés iránt, a társaság aligha éri meg a 2100. évet. Az Egyesült &Aacutellamokban és egyben az egész világon jelenleg összesen 26 hibernált személy vár a jövőre. Esetleg huszonhét, amennyiben igaz a kósza hír, hogy Walt Disney is hibernáltatta magát. Erre azonban nincs semmi bizonyíték.

Ha igazi mélyhítöttek nincsenek is másutt, mint az Egyesült &Aacutellamokban, itt-ott akadnak kis létszámú társaságok, amelyek a hibernálás kérdéseivel foglalkoznak, de tényleges mélyhítésre ezekben az országokban nincs lehetőség, hiányzik a megfelelő orvosi személyzet és felszerelés. &Iacutegy hát az európai hibernáló társaságok maroknyi csapata csak számolgat, tervezget. Tulajdonképpen meglepő, hogy kezdettől fogva milyen általános érdektelenség kíséri a hideg halhatatlanságot. Maga Robert Ettinger a háború alatt jutott a hibernálás gondolatára: az amerikai hadsereg katonája volt, megsebesült az Ardennekben, kórházba került, vérátömlesztést kapott, a sebészek akkoriban kezdték alkalmazni a 4 Celsius-fokra lehítött konzervvért a vérátömlesztésekhez. „Hát akkor? – mondta magában Ettinger. – Ha a vért lehet hítőszekrényben tárolni, miért ne lehetne más szöveteket, miért ne lehetne az egész embert?” Ettinger csak azt nem értette, miért nem jutott ez másnak is az eszébe. Húsz éven át szerényen dédelgette álmát, hiszen ő fizikus, nem orvos. Egyre várta, hogy egy nála hivatottabb személy majdcsak előáll a gondolattal. De senki sem állt elő. Ekkor Ettinger rászánta magát, hogy könyvet írjon A halhatatlanság esélye címmel, és meggyőzött egy olasz orvost, hogy dolgozza ki a hibernálás elméleti alapjait. &Aacutem Ettinger könyve meglepően csekély visszhangot keltett, és kis hibernáló társasága azóta is csak tengődik.

Főleg a költségekkel vannak gondban. A hidegen tartás költségével. A párolgó cseppfolyós nitrogént állandóan pótolni kell, naponta négy literrel. Egy kriokapszula 800 liter cseppfolyós nitrogént tartalmaz. Nagyon drága maga a tartály is, amely különleges acélból készül, és tízévenként cserélni kell. De a legnagyobb baj, hogy sehogy sem akadnak jelentkezők. Mert a társaságok hiába ecsetelik élénken, hogy itt van a lehetőség: feltámadunk, az emberek azt kérdezik: minek? §

  • A hibernálás ára
    A hibernálás nem olcsó mulatság. Vessünk egy pillantást a kaliforniai Trans Time hibernáló társaság 1977-es árjegyzékébe:
    • A test lehítése a szárazjég hőmérsékletére (-79 °C) 2900 dollár;
    • A test időleges tartósítása ezen a hőmérsékleten heti 150 dollár;
    • A test lehítése a cseppfolyós nitrogén hőmérsékletére (-196 °C) 4850 dollár;
    • Végleges tartósítás egyszemélyes kriotartályban évi 2500 dollár;
    • Végleges tartósítás kétszemélyes tartályban (a társ szabadon megválasztható) évi 2000 dollár.Ehhez még hozzá kell számítani a Hibernáltak Klubjának tagsági díját: 1000 dollár belépési díj és évi 85 dollár tagsági díj.Az átlagember tehát egyelőre aligha gondolhat a feltámadásra. A leendő mélyhítött múmiának igen nagy és biztos tőkével kell rendelkeznie, hogy remélhesse: az évi konzerválási díjak rendszeresen befutnak majd a hibernáló társaság kasszájába, függetlenül a dollár viszontagságaitól, az inflációtól, a gazdasági élet viharaitól.
  • A mirelit agy előnyei
    Bizonyos Mrs. W. például azt javasolja, hogy elegendő csupán az agyat hibernálni. Ennek az eljárásnak számos előnye van, úgymint:1. jóval olcsóbb az évi mélyhítési díj, 2500 helyett mindössze 700 dollár, 2. biztosabb, mert az agyszövet egységes, 3. a könnyen kezelhető, hordozható kis szarkofágot háború esetén le lehet vinni az óvóhelyre.
  • Jégbe hítött remények
    Az orvosok a rák és más halálos betegségek gyógyításának szeretnének esélyt adni a mélyhítéssel, az írkutatók a hosszú utakra altatnák el az írhajó legénységét, a hibernáló társaságok pedig jó pénzért lefagyasztanak bárkit, aki sokáig akar élni, vagy csak hisz az örök életről szóló tündérmesékben…Míg a hibernálást kutató orvosok néhány órára szeretnék lelassítani a szervezet anyagcseréjét, az írkutatásban ennél jóval hosszabb ideig, akár évekig lefagyasztanák az asztronautákat, hogy távoli bolygókra is eljussanak. Az amerikai dollármilliomosok pedig önként vállalják a jeges álmot, ki tudja, meddig, hiszen újjáélesztésükre ma nincs esély, de bíznak benne, hogy egyszer a tudomány képes lesz felolvasztani őket.

  • Fagyos gyógymód
    A hibernálás az orvostudomány egyik forradalmi újdonsága lehetne. Időt nyerhetnének vele, hogy a sérült egy autóbaleset, lőtt seb vagy súlyos szívroham esetén eljusson a kórházba (és a mítőbe), mielőtt meghal vagy súlyos agykárosodást szenved. Amerikai kutatók só és víz keverékéből álló plazmával kísérleteztek, amellyel sikerült állatokat károsodás nélkül lefagyasztani, majd felolvasztani. A plazma 10 Celsius-fokra híti a testet, így az anyagcsere lelassul, miközben a szövetek is csak csekély mértékben károsodnak. A Forbes Magazinban megjelent tanulmány szerint Hasan Alam és munkatársai ezt a módszert alkalmazva több órára hibernáltak disznókat. Az állatok szíve megállt, az agyuk nem mutatott elektromos aktivitást, gyakorlatilag halottak voltak. Kiolvasztás után a sertések magukhoz tértek. Kutyákkal is végeztek hasonló kísérleteket, melyek során több liter sós vizes folyadékkal töltötték fel az artériákat, majd lehítve három órán keresztül meg tudták őrizni a létfontosságú szervek épségét a szív megállását követően. A tudósok abban bíznak, hogy a módszer segítségével – időt nyerve a mítéteknél – halálos kimenetelí sérüléseket is túlélhetővé tehetnek, de ma a szív megállása után csupán néhány perc áll rendelkezésre, mielőtt a szövetek károsodnak. A kutatók még az idén alkalmazni szeretnék a módszert embereken is.A fagyasztás azonban invazív és komplikált beavatkozás, amely egy gyakorlott négyfős stábot igényel.

    Sokkal egyszeríbb lenne egy olyan szert találni, amellyel előidézhető a hibernáció. A téli álmot alvó emlősök és azok a túlélők adták az ötletet, akiket jeges tóból mentettek ki, és órákkal később is újra tudtak éleszteni, Max Rothnak, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ orvosának, aki – úgy tínik – megoldotta a feladatot. Roth először fonálférgeket vizsgált, amelyek képesek hibernációba menekülni, mikor elfogy az oxigén. Később, amikor azt kutatta, hogyan lehetséges emlősöket hibernálni, egy tévémísor vezette rá a megoldásra: barlangkutatókat mutatott be, akiknek gázálarcot kell viselniük a barlangban a mérgező hidrogén-szulfid ellen. A kutató ennek a gáznak a segítségével idézett elő hibernációhoz hasonló állapotot egerekben. A hidrogén-szulfid olyan vegyi anyag, amelyet az állatok és az ember szervezete is előállít, nagy dózisban viszont mérgező.A Science Magazinban közölt kísérletben a kutatók hidrofén-szulfid gázzal kevert levegőt lélegeztettek be egerekkel. Percek múlva az állatok oxigénszükséglete 90 százalékkal visszaesett, és testhőmérsékletük is lecsökkent, 37 Celsius-fokról 11-re zuhant vissza. Légzésszámuk a percenkénti 120-ról 10-re csökkent. Hat óra elteltével az állatok újra friss levegőt kaptak, és feléledtek: testhőmérsékletük visszatért a normális értékekre, és a tesztek azt mutatták, hogy nem szenvedtek károsodást. A módszert rákos megbetegedések gyógyítására szeretnék alkalmazni, mert az ideiglenes oxigénmegvonás az egészséges sejtekben elősegítheti, hogy azok kevésbé legyenek védtelenek a sugárzás és a kemoterápia ellen. Jelenleg a rák legtöbb típusában a kezelés során számos egészséges sejtet is elpusztítanak a tumor mellett, az ép szövetek hibernációjával azonban ez kivédhető lenne.Más tudósok ellenben szkeptikusak a hidrogén-szulfiddal szemben, mert kiszámíthatatlan természetí és potenciálisan mérgező gáz. Ahogy a Forbes Magazin beszámol róla, egy torontói kísérletben, amikor sertésekkel lélegeztették be a gázt, nem sikerült hibernációszerí állapotba juttatni az állatokat, és a kutatók szerint a hidrogén-szulfid inkább bajt okozott, mintsem segített volna.

  • &Aacutelom az írben
    Az orvostudomány mellett a hibernálásnak az írkutatásban lehet óriási szerepe. A felfüggesztett életmíködés következtében csökkenne az írhajósok víz- és élelemszükséglete, ami takarékossági szempontból nagyon fontos az olyan évtizedekig tartó utazásoknál, mint például a Szaturnusz meghódítása. Ha hibernálják az utasokat, az írhajóban kevesebb térre és élelemre van szükség, s mivel az asztronauták nincsenek ébren, nem kell a figyelmüket sem lekötni, ezért tovább csökken a rakomány. A NASA – állítása szerint – húsz évvel ezelőtt abbahagyta a hibernációra irányuló kutatásait, az európai írügynökség, az ESA azonban újabb esélyt adott az ilyen irányú kísérleteknek. Honlapjukon beszámolnak róla, hogy egy olasz professzornak sikerült hibernációszerí állapotot létrehozni egy Dadle neví szintetikus molekula segítségével. A Dadle ópiumszerí tulajdonságokkal rendelkezik, és hasonlít egy, az emberi agyban termelődő molekulacsaládhoz. A molekula úgy míködik, hogy lecsökkenti a sejtek energiaszükségletét, ezáltal álomszerí állapotot hoz létre. A kísérletek során Dadle-t injekcióztak földimókusokba, hibernációhoz hasonló állapotba merültek nyáron, normális esetben éberek ebben az időszakban. Most olyan állatokkal kísérleteznek, amelyek nem alszanak téli álmot. Az emberek lefagyasztása és újrafelengedése azonban még nagyon távolinak tínik.  

  • Ha fizetsz, túlélhetsz
    A hibernálásra tehát mindeddig nem született megoldás, mégis vannak olyan cégek, amelyek örömmel fagyasztanak le embereket annak reményében, hogy egyszer gyógyírt találnak a betegségükre, és a jövőben feléleszthetők lesznek. Ma az egyik legnagyobb hibernálással foglalkozó vállalat az Alcor, amely 1972 óta míködik, és arizonai központjában jelenleg nyolcvanegy embert tartanak lefagyasztva. A világon összesen körülbelül százötven embertársunk várja, hogy a tudomány egyszer odáig fejlődjön, hogy károsodás nélkül ki tudják olvasztani őket. Az Alcor módszere, hogy a sejtekben lévő víz hatvan százalékát védőoldattal helyettesítik, amely teljesen megóvja azokat a fagyástól, míg elérik a mínusz 124 Celsius-fokot. Ahelyett, hogy megfagynának, a molekulák egyre lassabban és lassabban mozognak, mígnem minden kémiai folyamat leáll. Kivédve a sejtroncsoló jegesedést a mélyhítés megóvja a sejtek szerkezetét, ám a felélesztés a védőoldat biokémiai hatása miatt egyelőre csak álom. Az Alcor honlapján kiderül, hogy nem halottakat tartósítanak. A szív megállása ugyanis szerintük csak akkor vezet halálhoz, ha semmit sem tesznek utána.A vállalat azonban életfenntartó készüléket használ, amely – ideális esetben perceken belül – visszaállítja a vérkeringést és fenntartja az agy életképességét, miután a szív leállt. A klinikai halál az első néhány percben ma is visszafordítható, és bíznak benne, hogy ez az ablak a jövőben csak egyre szélesebbre nyílik, ezért néha még a szív megállása után hosszú idővel is hibernálnak.Aki szeretné mélyhíteni magát, annak a zsebébe is mélyen bele kell nyúlnia. Az Alcor és egy másik hibernáló vállalat, a szintén a ’70-es évektől míködő Trans Time is 150 ezer dollárt kér a teljes test lefagyasztásáért. Ezen kívül még 65 ezer dollárt letétbe kell helyezni ápolási díjként, és más járulékos költségek is felmerülnek. A legbizarrabb, hogy választható csupán a fej hibernálása is 80 ezer dollárért. Ennek is van persze ideológiai magyarázata. A vállalat szerint egyetlen olyan szervünk van, amely a személyiség lényege, és ez az agy. Hiszen ha egyéb szerveink sérülnek, az helyrehozható, de ha az agyunk sérül, azzal mi sérülünk. Ráadásul az agy hibernálása biztonságosabban végrehajtható.

    Ezért a klienseknek a gyengébb minőségí, de egész testre kiterjedő vagy a kitínő, de csak az agyat érintő hibernálás között kell választaniuk. Az Alcor szerint többségük a túlélést az esztétika fölé helyezi, és az agy mélyhítését választja. A szervezetnek 859 tagja van.Egy másik nagy hibernáló társaság, a Cryonics Institute 736 taggal büszkélkedhet, és 87 ember mellett 53 állatot is tart lefagyasztva. A nyolcvanhatos számú hibernáltjuk például egy 27 éves európai egyetemista, aki nyolc hónapon keresztül küzdött a leukémiával, és aki egyébként nanotechnológiát tanult. Ez a vállalat is a sejtroncsoló jegesedést kivédő anyag beadásával kezdi a hibernálást, majd a testeket a lehítés után folyékony nitrogénben tartósítják. A társaság számos kedvezményt és kiváltságot kínál a hibernálásra vágyóknak. Aki életre szóló tagsági díjat fizet (1250 dollárt), annak csupán 28 ezer dollárjába kerül a mélyhítés. Ekkor már csak találni kell egy temetkezési vállalkozót, aki vállalja, hogy előkészíti az alanyt, és gondoskodik róla, hogy jégben szállítsák. Aki biztosra akar menni, és hajlandó ezért többet fizetni, az kérheti, hogy egy szakember üljön az ágya mellett, és várja, hogy hibernálható állapotba kerüljön, így a szívhalál beálltát követően azonnal megkezdhetik a hítést, hogy minimalizálják az agykárosodást. És hogy mindez mivel kecsegtet? A jövő orvosi technológiájával, amely meggyógyítja, feléleszti és megfiatalítja a tartósítottakat, akik fiatalon, egészségesen, minden betegségtől és öregedéstől mentesen boldogan élnek, amíg…