A szemükön, fülükön és orrukon kívül a Föld mágneses erejét is használják vadászataik során a rókák.A Duisburg-Esseni Egyetem és a Prágai Agráregyetem kutatói több mint nyolcvan vörös rókát figyeltek meg egerészés közben. Dús növényzetben vagy a hó alatt a ragadozó nem látja zsákmányát, ilyenkor csupán érzékeny hallására támaszkodhat. Odalopakodik, a magasba ugrik, így felülről lepheti meg a rágcsálót.
Az egerészés sikeressége azonban eltérő lehet. A kutatók csaknem hatszáz vadászugrást elemeztek, és megállapították, hogy dús növényzetben vagy hó alatt végrehajtott, északra, egészen pontosan észak-északkeletre irányuló ugrások 80, míg a délre irányulók 60 százaléka hozott eredményt. Ezzel szemben minden más irányban kevesebb, mint 15 százalék volt a sikeres ugrások aránya.
A rókák hajlamosak a zsákmány helyének meghatározásánál és az ugrás előkészítésénél az észak-dél irány szerint elhelyezkedni – közölték a kutatócsapat tagjai. Ráadásul ez a viselkedés teljesen független az időjárási körülményektől, valamint az év- és a napszaktól.
Ezek a megfigyelések első ízben támasztják alá azt az elméleti feltevést, hogy a mágneses térre érzékeny állatok mágneses iránytíjük segítségével nemcsak az irányt állapítják meg, hanem távolságot is képesek mérni. A csak észak-dél irányban míködő mágneses távolságmérő magyarázhatja az egerészés közbeni elhelyezkedést.
