Az összenőtt ikrek

Napjainkban az élet fogalma körüli biológiai, etikai, jogi viták felerősödtek. Az állásfoglalások megosztottsága jól tetten érhető például az abortusz, illetve az eutanázia jogi értelmezésénél zajló polémiákban is. Ezért talán nemcsak érdekes, hanem tanulságos is, ha áttekintjük az élettel összefüggő egyes alapvető emberi jogok változását, fejlődését; és mindezeket egy különleges fejlődési rendellenesség, az összenőtt ikrek szempontjából bemutatva.Az összenőtt ikrek sorsa, illetve megítélése a történelem előtti időkben hasonló lehetett a többi világra jött torzszülöttéhez. Többségük holtan születhetett, a többi vagy elpusztult, vagy elpusztították. Az ide vonatkozó szokásokra a még törzsi viszonyok között élő népek körében végzett XIX. századbeli néprajzi megfigyelések alapján következtethetünk. Afrika több helyén a torz gyermeket szülő anyát kiközösítették, s a közösségtől külön kellett élnie; a torz magzatot pedig megölték. Ezek a törzsek úgy vélték, a torzszülöttek szerencsétlenséget hoznak rájuk. Az ókorban a torzszülöttek életben hagyása szintén kétséges volt. Az ókor szokásainak megismeréséhez azonban már írásos emlékek is állnak rendelkezésünkre.

Bölcs Salamon forró vize
A Biblia utáni zsidó irodalom hatalmas alkotása a Talmud, amely mintegy kétezer évvel ezelőtt foglaltatott írásba. Benne az összenőtt ikrekre vonatkozóan egy rendkívül érdekes elbeszélés található. Az elbeszélés szerint Asmódi (Asmodey), az ördögök királya, felajánlotta Salamon királynak, hogy mutat neki valamit, amilyet még sohasem látott azelőtt. Amikor Salamon ebbe beleegyezett, elhozott neki egy embert „Tevel földjéről”, akinek két feje és két pár szeme volt. Ez olyan szörnyí és döbbenetes hatású látvány lehetett, hogy maga „Salamon király beleborzongott, és nem tudta leküzdeni nagy nyugtalanságát”. A kétfejí ember sorra válaszolt Salamon kérdéseire: „&Aacutedám törzséből való vagyok, Káin leszármazottjai közül.” A beszélgetés végén Salamon király azt mondta neki: „Ha akarod, visszavitetlek hazádba.” A kétfejí ember kérte, hogy tegye meg azt. Asmódi azonban már nem volt képes visszavinni őt a hazájába. Ezért a kétfejí ott maradt Salamon királyságában, „feleséget szerzett” magának s földmíves vált belőle. &Uacutegy tínik, nagyon jó gazdálkodó volt, mert belőle „a világ egyik leggazdagabb embere lett”.

Felesége hét fiút szült neki, hat közülük úgy nézett ki, mint az anyjuk, de a hetedik az apjára hasonlított – két feje és két pár szeme volt. (A történetnek ez a része esetleges apai eredetí genetikai tényezőkre utalhat!) A kétfejí ember halála után „az örökösök elkezdtek vitatkozni. Hatan azt mondták: heten vagyunk testvérek, az örökséget hét egyenlő részre kell osztani. Ezzel szemben a hetedik fiú, a kétfejí, azt mondta: nem, mi együttesen nyolcan vagyunk fiúk, s így nekem két részre van jogom az örökségből.” Ezt a különlegesen bonyolult jogi helyzetet egyedül csak Salamon király tudta megoldani, előtte a bírák közül senki sem tudott erre választ adni. Salamon így ítélkezett: „Ha az egyik a (hetedik) fiú fejei közül felfogja és érzi, hogy mi történik a másikéban, akkor egy embernek tekintendő; ha nem, akkor ebből következően két külön emberről van szó.”

Ezt eldöntendő, Salamon hirtelen forró vizet öntött az egyik fejre, de ekkor mindkét fej egyszerre kiáltott fel a rettentő fájdalom miatt!

Salamon döntése szerint tehát a kétfejí ember esetében egy emberről van szó! A Talmud leírt egy igen ritka fejlődési rendellenességet, az ikertorzók egy bizonyos típusát, s egyúttal a velük összefüggő speciális jogi és etikai problémáknak bizonyos konkrét megoldásait is. Mivel a Talmud mindig valós esetekből indul ki, így ezeket a szélsőséges helyzeteket ritka, de valóban megtörtént eseményeknek tarthatjuk. Az ilyen példázatok, „salamoni ítéletek” az utókor okulására szolgáltak. &Aacuteltalános megoldást nem adtak.

Keresztelés, örökösödés
A klasszikus görög, illetve római korban a láthatóan fejlődési rendellenességgel születettek sorsa bizonyosan tragikus volt – vagy elpusztították, vagy hagyták elpusztulni őket… A rómaiak isten büntetésének vagy isteni intésnek tekintették a torzszülötteket. Mikor egy monstrum született, a vagyonosabb házaknál huszonhét szüzet fogadtak fel, hogy imádkozással, áldozatok bemutatásával engeszteljék meg Junót és a többi haragvó istent. A torzszülöttet pedig vagy vízbe fojtották, vagy tízbe dobták. Később több esetben kivételt tettek, például hermafroditák esetében is. &#336ket hagyták felnőni, sőt azt a nemet választhatták maguknak, amely iránt vágyakoztak. Plinius maga sem titkolta, hogy bár egykor őket szörnyszülötteknek vélték, az ő korában azonban az ilyen monstrumokat már mintegy „gyönyöríségből” tartották… A klasszikus ókor a fejlődési rendellenességeket alapvetően természetes jelenségeknek tartotta, melyek hátterében a természet játéka állt. Arisztotelész nyomán pedig a természet tévedéséről beszéltek.

Másrészről mitológiai, meseszerí magyarázatok is születtek. Az ókor végén, a kereszténység megjelenésekor a torzszülöttek előfordulását már másképpen értelmezték. Ebben az új világképben, az önmagában jó Isten csak mindig jót hozhat létre, így a természetben tapasztalt kóros eltéréseket nem tekintették természetes állapotnak. Mivel a torzszülöttek nem lehettek benne Isten teremtő képzeletében, kialakulásuk okait az emberek magatartásában, az emberek vétkeiben keresték. Például Szent &Aacutegoston is úgy érvel, hogy törvényszerí kapcsolat van a test állapota és az erkölcs között, azaz határozott összefüggés áll fenn a gonosz erkölcsi kategóriája és a torzszülöttek kialakulása között. De mert a keresztény világkép és erkölcsi felfogás egyik alappillére az Istentől származó emberi élet feltétlen tisztelete és védelme, ezért a középkorban már nem a monstrumok élethez való jogát vitatták, hanem – egyházjogi kérdésként – az ikertorzók és torzszülöttek számára nyújtandó keresztséget mint legfontosabb, releváns jogi problémát kezelték.

A középkor derekára kialakult nézeteket kitínően tükrözi és összegzi a ferences rendi Landulphus: „ha azt mérlegeljük, hogy a monstrumnak két lelke van-e, mivel két feje van, négy lába és két hátgerince, akkor az ember – bármilyen legyen is – megkereszteltessék, bármilyen is önmagában, és a maga idejében megmeríttessék. Ha kétséges, hogy két lelke van-e, mert négy keze és egy feje van, sőt két hátgerince is, akkor az elsőt feltétlenül meg kell keresztelni, és a másikat ezután feltétellel lehet: ha te nem vagy megkeresztelve, akkor én téged megkeresztellek. Nem szabad keresztelnünk szétszórt figyelemmel, figyelmünket tartsuk szík határok között, s egyszerre csak egyfélét tegyünk, ne többet…”

A torzszülöttekkel kapcsolatos jogi problémákat a középkori teológia elsősorban elméleti, kánonjogi kérdésként kezelte, elsődlegesen a keresztelés szempontjából. Igaz, más gyakorlati jelentősége nemigen volt akkor ennek a kérdésnek. Ezek a torzok ritkán jöttek a világra, s még ritkábban maradtak életben, akárcsak a keresztelésig is. A későbbi évszázadok során azonban egyre több adat gyílt össze életben maradt ikertorzókról. Olykor-olykor polgári törvénykezést érintő kérdésekben is kellett dönteni, például örökösödési vagy házassági ügyekben. Egy ilyen ritka esetre hivatkozik az Orvosi talányok enciklopédiája. A könyvben említett forrás szerint 1538-ban, Svájcban született meg egy klasszikusan kétfejí fiú ikerpár, akik a felnőttkort is megérték. „Amikor a beszámoló készült, a 30 éves fiúknak már szakálluk volt. A két törzs a köldök magasságában forrt össze, az alsótestük közös volt. Az ikrek nagyon hasonlítottak egymásra. Csak egy feleségük volt, akivel állítólag harmonikusan éltek”. Sajnos az eset házassággal kapcsolatos jogi, egyházjogi aspektusáról több adatunk nincsen. Az ilyen esetek miatt az újkorban egyházjogi kérdések mellett már ugyanolyan lényegesekké válhattak polgári vagy büntetőjogi ítéletek is.

1750-ben, a felvilágosodás korában, Wittenbergben egy egyedülálló jogi disszertáció íródott. Szerzője: a német Ioannes Guilielmus Seyferth, a 24 oldalas értekezés címe pedig: Iura hominis bicipitis, azaz: A kétfejí ember jogai. Benne részletesen megismerteti az újkor jogi gondolkodását, vélekedését az összenőtt ikreket érintő jogi kérdésekről. Ebben az öröklési jogokról szólva – a kétfejínek születettek szempontjából nézve – így értekezik: „Felmerül az a kérdés, vajon a kétfejí a családi örökség felosztásának esetében egyszeres vagy kétszeres részt kapjon-e, mivel a felosztás fejek szerint történik.” Vitába száll Schoepffer értekezésével (Dissertatio de concretis gemellis), melyben a szerző azt állítja, az összenőtt ikreknek kettős részt kell kapniuk. Seyferth ezt finom értelmezésbeli különbségtétellel módosítja: „Nekem valójában a kétfejíről van mondandóm, az egyesült emberről, és ennek én egy részt juttatnék a felosztandó családi örökségből.” Megengedőnek tartja a kétfejíek házasulási jogállását is. &Aacutem a híbéri jogállást tekintve elutasító: „Ha egy gyermek némának születik, vagy kéz- és lábnélküli, vagy vak, teljes jogú örökös a polgári jog (Landrecht), de nem a híbéri jog (Lehnrecht) szerint.” Magyarázatként ide tartozik, hogy a híbéri jog szerint a vazallusnak egyebek mellett fegyveres, katonai szolgálatot is kellett teljesítenie, bizonyos fogyatékosságok esetén viszont ezekre nyilvánvalóan alkalmatlan volt.

A hazai (természet-) tudományos irodalom a XVIII. század második felétől a felvilágosultnak nevezett kor felvilágosult nézeteit tükrözte. A torzszülöttek, ikertorzók XIX. századi orvosi és jogi megítélésében is történt ennek megfelelően lassú előrelépés. A kor mértékadó, magyarul megjelent igazságügyi-orvostani tankönyve az angol Taylor Alfred Swaine mívének fordítása volt: Az orvosi jogtudomány elvei és gyakorlata, három kötetben. Az 1870-es évek fordulóján kiadott könyv – természetesen – az angol jogrend alapján íródott. A harmadik kötet foglalkozik a „torzalakokkal”. A szerző felveti, a polgári törvények alkalmazása igen komoly dilemmákat vethet fel. „A kéttestí torzalak úgy örököljön-e vagy úgy házasodjék-e, mint egy? – vagy a büntetés miként hajtassék végre, ha a testek egyike a törvényt megsérti?” A legtöbb országban „kettősnek tekintenek minden olyan torzszülöttet, melynek egyenlőképpen kifejlett két feje van, legyen bár a törzs egy vagy kettő, s ugyanazon körülmények között minden egyfejí torzalak egyszerí lénynek tekintetik”. Ezért keresztény országokban mindegyik fejet külön keresztelik meg. Büntető és polgári jogi tekintetben viszont „komoly nehézségekre szolgáltatna alkalmat, ha az olyan torzalakok gyakoribbak lennének”. Taylor egy konkrét esetet is idéz:

„Párizsban, a tizenhetedik évszázadban kétfejí torzalakra nézve tényleg határoztak. Egy kettős torzalak egy férfit, azt késsel megszúrva, megölt. Ezen lény halálra ítéltetett, de nem végeztetett ki, minthogy a másik alkotó fél ártatlan volt!"

Taylor könyve volt az utolsó magyar igazságügyi orvostani tankönyv, mely még külön fejezetben foglalkozott az összenőtt ikrekkel, torzókkal. Ezután már nem is említik meg őket, általánosságban sem. A továbbiakban, bármiféle vitás jogi vagy orvosi esetben, eseti elbírálást alkalmaznak, amelyre már Taylor könyve is utalást tett.

Bigámia vagy a házasság szentsége
A legújabb korban az ikertorzók, torzszülöttek tekintetében bizonyos polgári jogok (például házasság, az emberi méltósághoz való jog), illetve bizonyos etikai megfontolások kérdései kerültek előtérbe. Ezek mellett újra rendkívül fontossá váltak – már meghaladottnak tínt – alapvető kérdések, mint például az ikertorzók életben hagyásának kérdése! A hatalmas tudományos és technikai fejlődés ezen a területen is jócskán megelőzte az ember erkölcsi és jogi ismeretanyagát. A technikailag lehetséges ebben a vonatkozásban is ütközhet az erkölcsileg szabad kategóriájával.

Ma már természetes számunkra, hogy a különféle testi fogyatékossággal élők nem mutogathatók cirkuszban, nem lehetnek vásári látványosságok, emberi méltóságuk megőrzése ezzel nem lenne összeegyeztethető. Ezt jogilag is, erkölcsileg is egyértelmíen elítéljük. Az elmúlt évszázadokban azonban az életben maradt torzók, nyomorékok ezzel keresték meg a kenyerüket! Persze az esetek többségében nem is ők maguk, hanem az őket megvásárló tulajdonosuk gazdagodott meg rajtuk. Cirkuszok, varieték, show-mísorok ünnepelt sztárjai voltak az összenőtt ikrek. Ez így volt egész Európában, de elsősorban az Egyesült &Aacutellamokban. (Az utolsó összenőtt ikerpár, akik mutogatásból éltek, a ma is élő, amerikai Galyon ikrek voltak. Ronnie és Donnie 1951. október 28-án született, életük első 30 évében különböző cirkuszokban és varietékben léptek fel. Jelenleg nyugdíjasok, már több éve visszavonultak a show business világától.)

A XIX. század végén, hatalmas érdeklődést keltve, több világhírí összenőtt iker is megfordult Magyarországon! A bemutatóknak, fellépéseknek bőséges volt a hazai sajtója, így azok jól dokumentálhatóak. A ritka, dicephalus típusú összenőtt ikrek, a Tocci testvérek 1886. augusztus 25. és szeptember 12. között tartózkodtak Budapesten. Az &Aacutellatkertben lehetett megtekinteni őket. Látogatásuk utolsó előtti napján nagyszabású előadást tartott az ikerösszenövésről Török Aurél egyetemi tanár, antropológus – szintén az &Aacutellatkertben. Előadásáról a Pesti Hírlap így tudósított: „Az eddigi hasonló esetből ítélve 30 évnél magasabb kort semmi esetre sem érhetnek el, de nagyon valószíní, hogy élettartamuk sokkal rövidebb lesz. Jelenleg 9 évesek… „Török Aurél jóslata az ikrek várhatóan rövid életéről nem teljesedett be. A három nyelven beszélő, mívészi képességekkel megáldott kétfejí fiúk Európa után Amerikát is meghódították. Hazájukba visszatérve, egy Velence környéki kis faluban telepedtek le, elzárkózva a külvilágtól. 1904-ben újra az érdeklődés középpontjába kerültek, ugyanis mindketten megházasodtak, két külön asz-szonyt véve feleségül! Ebből hatalmas jogi vita keletkezett, mivel a testvéreknek csak egy normális, közös nemi szervük volt! Ezért vajon törvényes-e ez a két különleges házasság jogi szempontból? Az ikrek melyike lesz törvényes apa, ha valamelyik asszony gyermeket szül? Hogyan lehet majd felosztani a Tocci ikrek örökségét, ha több gyerekük lenne? Azt is vitatták, ha mindegyik ikernek egy saját heréje van, kérdéses akkor, hogy az ikrek, mikor közösülnek, vajon aktuálisan kettős érzéki élvezetet éreznek-e? A Tocci testvérek életének hátralévő részét azonban titok borította. A legvalószíníbb, hogy 1940-ben, 63 éves korukban, gyermektelenül haltak meg.

A XX. században az orvostudomány fejlődésével mind több összenőtt iker megérte a felnőttkort. A szexuális élet gyakorlása, a házasság kérdése, illetőleg utódok nemzése már nemcsak biológiai, hanem jogi és morális problémákat egyaránt okozott. A híres csehországi születésí Blazek nővérek (Rosa és Josepha) esete koruk jogát és erkölcsét egyaránt sértette. A pygopagus típusú összenövést (közös a kereszt-, a farokcsont és a gáttájék, olykor a gerincvelő is) mutató lányok szintén fellépésekkel keresték kenyerüket. 1878. január 20-án, Csehország Skerychov neví településén jöttek a világra. Szüleik nagyon megdöbbentek világrajövetelükkor, és a helyi „boszorkánytól” kértek tanácsot. &#336 azt tanácsolta, nyolc napig ne adjanak nekik enni! Az ikrek túlélték ezt a kegyetlen eljárást, s az életrevalóság ilyen fokú demonstrálása után a „boszorkány” is beleegyezett abba, hogy életben hagyják őket. Felnövekedve több mutatványos kereste meg a szülőket, hogy mutogassák őket, de a szülők elutasították ezt a lányok tizenhárom éves koráig. Azután egy helyi mutatványos Párizsba vitte el őket. Híresek és attraktívak voltak, később egész Európában nagy sikerrel szerepeltek. A korabeli források szerint a két ikerlánynak egészen eltérő személyisége volt. Rosa volt a beszédesebb, erősebb egyéniség. 1910-ben, 32 éves korukban, Prágában léptek fel. Ekkor történt, hogy hasi görcsök miatt klinikára kellett szállítani őket. Kiderült, Rosa terhes, szülési fájások kezdődtek! Az esetleges terhességnek a lehetőségét is tagadták, az egész szülés titokban zajlott le.

Ez volt az első hiteles eset a világon, amikor összenőtt ikreknek gyermeke született! Szülés után mindkettőjüknél, nemcsak Rosánál, hanem Josephánál is, megindult a tejelválasztás. Mindketten tudták szoptatni a megszületett gyermeket. Minden titokban is maradt volna, ha nem kap szimatot Egon Erwin Kisch, a híres prágai riporter. &#336 kinyomozta és megírta valódi történetüket. Az eset után a gyermek apja el akarta venni feleségül Rosát, de ezt a korabeli törvények tiltották! Bigámiának tartották, csak akkor engedték volna meg az összenőtt ikreknek a törvényes házasságot, ha különválasztják őket. Később az Egyesült &Aacutellamokba utaztak. A gyermek felcseperedve csatlakozott „anyjai” fellépéséhez, együtt turnéztak, járták a világot. Magánéletükkel kapcsolatosan Josepha állítólag helytelenítette Rosa házaséletét, noha Rosa azt állította, nővére is érzi és élvezi, amikor ő szexuális életet él, bár külön hüvellyel rendelkeznek. Josepha 1922. március 30-án, Chicagóban halt meg, testvére két nappal később követte őt a halálba. Haláluk oka sárgaság volt.

Bizonyosnak tínik, hogy ma is, bárhol a világon, ha egy összenőtt ikerpár házasságot tervezne, komoly polgári és kánonjogi kérdésekre kellene választ adniuk a jog alkalmazóinak. Egy dolog azonban feltínik. A híres Godina ikrek (1908–1936), Simplicio és Lucio pygopagus ikrek voltak, egyedülálló férfi pygopagusok! Ugyanúgy varietékben, show-mísorokban léptek fel. &#336k gond nélkül megházasodhattak, semmiféle jogi nehézséggel nem találkoztak a házasságkötésnél! (Feleségeik is ikrek voltak, de nem összenőtt ikrek!) Hasonlóképpen megházasodtak a kor más férfi ikertorzói, velük kapcsolatban sincs tudomásunk házasságukat megtiltó vagy gátló jogi kifogásokról.

Nehéz nem arra gondolni, hogy férfi összenőtt ikrek esetében más volt a jogi és az erkölcsi megítélés, mint nőnemí ikertorzók esetében…

Az összenőtt Godina ikrek nevéhez fíződik egy egyedi, hiteles büntetőjogi eset is. Mindketten szerettek gyorsan vezetni, s Luciót egy ízben tetten is érték. Súlyos közlekedési vétség miatt szabadságvesztésre ítélték, de ezt végül sikerült megúsznia, mivel a bíró nem tudta rászánni magát arra, hogy az ártatlan Simpliciót vele együtt fogházba küldje!

Szétválasztás vagy feláldozás
Az utóbbi évtizedek hallatlanul nagy orvostechnikai fejlődése lehetővé tett olyan mítéteket, melyek régebben elképzelhetetlenek voltak. &Iacutegy lehetővé vált számos összenőtt iker szétválasztása is, de ezek a lehetőségek eddig még fel nem merült etikai, jogi, teológiai kérdéseket is felvetettek. &Iacutegy eldöntendő kérdéssé vált, elvehető-e az egyik iker élete (azaz megölhető-e) a másik esetleges megmentése érdekében? Egyáltalán, ezt hogyan és ki döntse el?

Jogi szempontból is világszerte feltínést keltő eset volt a 2000. augusztus 8-án, Manchesterben, a St. Mary kórházban megszületett „máltai ikreké”. Nemcsak az orvosi szaksajtó, hanem az összes hírközlő szerv (a hazai média is) részletesen foglalkozott velük. A közlések szerint a máltai katolikus szülők azért utaztak Angliába, hogy ott talán sikerül megmenteni az ikreket. Ekkor az asszony öt hónapos terhes volt. Az ischiopagus magzatok a medencéjüknél nőttek össze, gerincük azonos tengelyben volt, mindegyiknek 2-2 karja és alsó végtagja volt. Születésük után Jodie és Mary néven ismerhette meg őket a világ, valódi nevüket személyiségi jogaik miatt nem adták meg. A két iker fejlettsége nem volt egyforma. &Oumlsszenövésük mellett a gyengébben fejlett Mary nem rendelkezett míködőképes tüdőszövettel, szíve elégtelenül míködött, arca deformált volt, s a vizsgálatok komoly agykárosodást mutattak. Lényegében ikerpárja, Jodie tartotta fenn keringését. Jodie vele szemben viszont teljesen normális újszülöttnek tínt, de a vizsgáló orvosi team szerint szíve és keringése 3–6 hónapnál tovább nem bírná az összenövés miatt kialakult terhelést, és így mindketten meghalnának. A szétválasztást Jodie bizonyos rokkantsággal, de nagy valószíníséggel túléli. Mary esetében a szétválasztás egyben az ő rögtöni (és fájdalommentes) halálát jelenti, amely néhány hónapon belül úgyis bekövetkezne.

 A szülők végül vallási okokra hivatkozva elutasították a mítétet, mivel nem tudtak választani két ártatlan gyermekük élete között, s azt mondták: „boldogok vagyunk, hogy Istenre bízhatjuk a döntést”. Az orvosok, a szükségesnek tartott mítét elvégzése érdekében, bírósághoz fordultak. Az elsőfokú bírói döntés augusztus 25-én született meg, s az ikrek szétválasztása mellett döntött. A döntés ellen a ProLife egyesület és a szülők is fellebbeztek. Hatalmas jogi vita alakult ki Angliában az eset körül. A szétválasztást ellenző jogászok álláspontja szerint az élethez való jog az elsődleges, még egy másik élet megmentése esetén is. Az ügy végül a legfelső bíróság elé került. Hosszas tárgyalás, viták után a brit fellebbviteli bíróság szeptember 22-én a szétválasztás mellett döntött. A négy vezető bíró egyike a tárgyalás után kijelentette: „Mary eddig életét kölcsönkapta, ám ezután Jodie számára kell biztosítani a továbbélés esélyét.” November 7-én végül szétválasztották őket egy közel húszórás mítéttel. Mary meghalt, Jodie viszont sikeresen túlélte az operációt, és a továbbiakban jól és gyorsan kezdett el fejlődni. A közvélemény és a média egy része azonban a mítét után is kifejezte mélységes felháborodását és egyet nem értését. Az egyik újság a következőképpen kommentálta az esetet:

„először fordult elő az angol joggyakorlat történetében, hogy bírói utasításra egy ártatlan ember életét vették el."

Hozzátehetjük: az összenőtt ikreken kívül semmilyen más esetben sem merül fel, hogy elvegyék egy ember életét azért, hogy szervdonorként használják!

A halálban is összetartozók
Feltétlenül érdemes azt is végiggondolni, hogy maguk az érintettek, az összenőtt ikrek hogyan vélekednek a szétválasztó mítétről. Élni kívánnak-e a szétválasztó mítét lehetőségével, vagy elutasítják ehhez való jogukat? Szinte kizárólag arra láthattunk példákat, hogy a felnőtt, döntésképes ikrek visszautasították a mítétet, az „együtt jöttünk a világra, együtt is akarunk eltávozni” érvelés alapján. Egy esetben volt csak arra példa, hogy ragaszkodtak a mítéti eljáráshoz. Ezt a szerencsétlen sorsú iráni Ladan és Laleh Bijani esetében láthattuk, ők mindenáron, még életük esetleges elvesztése árán is ragaszkodtak a szétválasztó mítéthez. A mindkettőjükre fatális kimenetelí operáció Szingapúrban történt, 2003 júliusában. Mítétük előtt ezt írták: „Mindennap imádkoztunk a mítétért. Izgatottak voltunk miatta, mivel 28 évet vártunk rá.” Számukra a külön, önálló élet lehetősége volt a legfontosabb. Mint mondták: „Szeretnénk látni egymást – szemtől szembe.” Sajnos, kívánságuk nem teljesülhetett.

&Oumlsszenőtt ikrek életük végén is kerülhetnek igen súlyos etikai döntés elé. Velük kapcsolatosan is felmerülhet – rendkívül ritkán – az eutanázia kérdése. Ilyen rendkívüli helyzet felnőtt kort megért összenőtt ikerpár esetében fordulhat elő, amikor egyikük halála után a másik iker mítéttel nem választható el, és a túlélő tiszta tudat mellett még hosszú órákig életben maradhat.

A túlélőnek ilyenkor tragikus bizonyossággal kell szembesülni az igen közeli halál tudatával, miközben halott testvérével közös testbe van összezárva.

A Magyarországot is megjárt Millie és Christine McKoy, a „kétfejí csalogány” – 1912. október 8-án hunyt el. A jótékonyságukról, mély vallásosságukról ismert ikrek egyike, Millie, súlyos tüdővészben szenvedett. A szanatóriumi kezelés sem segített. &Aacutellapota gyorsan romlott. Orvosuk nem javasolta esetleges szétválasztó mítétüket, véleménye szerint adott esetben mindössze Christine bódítása jöhetett szóba nagyobb dózisú morfiummal. Mikor kezelőorvosuk, dr. Crowell, észlelte a helyzet válságossá fordulását, azonnal levelet írt Észak-Karolina kormányzójának, hogy hivatalosan engedélyezze (!) Christine eutanáziáját. Dr. Crowell volt, aki elsőnek észlelte Millie elhunytát. Christine ezután még hosszú órákig küzdött a halállal, csaknem 17 órán keresztül. Ez alatt végig imádkozott és egyházi himnuszokat énekelt. Végül megérkezett a kormányzó engedélye, és dr. Crowell megemelte morfinadagját, hogy megkönnyítse Christine halálát…

Láthattuk, az összenőtt ikrek sorsa és megítélése a különböző korokban és különböző helyeken igen eltérő volt.
Az ilyen ikrek nemcsak patomorfológiai eltéréseik miatt kerültek és kerülnek behozhatatlan hátrányba az egészségesekkel szemben, hanem környezetük velük szembeni vélekedése miatt is. Az ilyen rendkívül ritka, biológiai, etikai és jogi szempontból különleges esetek megismerése bizonyosan segíthet ahhoz, hogy jobban megérthessük őket. Az összenőtt ikreket tárgyaló források bőségesek, a média gyakran ad hírt egy-egy összenőtt ikerről, nagy érzelmi hullámokat keltve. &#336ket megismerve magunkat is jobban megismerhetjük. Ezen túlmenően is, mint minden szélsőséges, speciális eset, az ikertorzók tudományos kutatása is segíthet általános, mélyebb tudományos összefüggések felismeréséhez. §

  • A lélek keresése:
    Az első, összenőtt ikreken végzett boncolást 1533-ban végezték el, a New Yorkhoz tartozó Hispaniola-szigeten. A köldöküknél (hasuknál fogva) összenőtt ikrek 8 napig éltek. A keresztelést kérő pap folyamodott haláluk után a boncoláshoz, hogy eldöntse, melyik iker rendelkezett a lélekkel, s az hol található. Mivel élőben a lélek helye nem volt ismeretes, megkeresztelte az egyiket, majd túltéve magát az egy vagy két lélek kérdésén, megkeresztelte a másodikat is, azon szertartásbeli formulával élve, hogy itt az illető személy korábbi megkeresztelése kétséges. Természetesen a boncolás sem döntötte el ezt a kérdést…




  • Oda egyedül, vissza ketten
    Amennyiben hazánkban az igen ritka összenőtt ikrek élve születnek meg, jogi és adminisztratív szempontból egynek minősülnek! Néhány évtizede egy Magyarországon született összenőtt ikerpár egy útlevelet kapott. Amikor külföldre vitték ki őket a szétválasztó mítétre, nem is merült fel semmiféle hivatalos probléma. A sikeres szétválasztó mítét utáni visszatérésnél viszont, a határhoz érve „adminisztratív" nehézség mutatkozott. A két fizikailag is már külön lévő gyermeknek mindössze csak egy útlevele volt!