Nőtt a hazai madár- és az ausztriai emlősfajok száma

&Uacutej madárfajjal bővült hazánk élővilága – állapította meg múlt héten a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vas megyei csoportja. Mindeközben Ausztriában két új emlősfajt fedeztek fel.

Az MME vas megyei helyi csoportja október 12-én, Tömördön fogta el a vörösbegyhez hasonló kékfarkút (Tarsiger cyanurus) – amely farktollai színéről kapta a nevét. Meggyírízték, elengedték, majd a két következő napon ugyanazon a helyen vissza is fogták, ezzel a Magyarországon hivatalosan megfigyelt madárfajok száma 403-ra nőtt. A kisméretí madárfaj elsősorban az ázsiai tajgaövezetben és a magashegységek fenyveseiben, cserjéseiben fordul elő, kontinensünkön mindössze Finnországban és Észak-Oroszország európai területein költ.
Európai állománya stabil, a finnországi fészkelő populáció 500 párra, míg oroszországi állománya 10-21 ezer párra tehető. Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Eddigi ismereteink alapján az európai fészkelők is Délkelet-&Aacutezsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek. A madarat régebben a rigófélék családjába sorolták, a legújabb taxonómiai vizsgáltok azonban kimutatták, hogy az óvilági légykapófélékkel áll közelebbi rokonságban.

Mindeközben két új denevérfajt fedeztek fel Ausztriában a közelmúltban: a dél-európai elterjedésí nagy szelindekdenevér Tirolban, a kontinens északkeleti felére jellemző tavi denevér pedig Alsó-Ausztriában került elő.
A tavi denevér (Myotis dasycneme) Európa-szerte veszélyeztetett – magyarázták az Ausztriai Denevérvédelmi és – kutatási Koordinációs Központ (KFF&Ouml) szakemberei, akik egy kutatótábor ideje alatt, a Morva melletti Hohenaunál fedezték fel a fajt. Eddig csupán régi csontleletek tanúskodtak egykori előfordulásáról. Most országos program indul a kutatására, amely többek közt azt hivatott tisztázni, hol nevelik fel a tavi denevérek utódaikat.
A tavi denevérek nagy kiterjedésí folyó- és állóvizek mentén vadásznak a legszívesebben. Elsősorban rovarokat zsákmányolnak a vízfelszínhez közel, nagyrészt szájuk segítségével, olykor azonban lábukkal is kirántanak egy s mást a vízből. Eddig Magyarország képezte elterjedési területe délnyugati határát.
A nagy szelindekdenevérre (Tadarida teniotis) az innsbrucki Ecotone környezetvédelmi hivatal biológusai bukkantak rá. Az Innsbrucktól nem messze eső Martinswand sziklafalába vájódott Miksa-barlangban ultrahangos felvételek során sikerült azonosítani az állat hívóhangját, amelyet azóta a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szakértői is megerősítettek. Egyelőre tisztázatlan, hogy egy vagy több példányról van szó.
A nagy szelindekdenevér a maga több mint negyven centis szárnyfesztávolságával Közép-Európa egyik legnagyobb denevérfaja. Az állatok magas sziklákon, meleg fekvésí területeken és fajgazdag erdőkben érzik jól magukat.