Pápua Új-Guinea hegyvidékén, vulkanikus hamuval borítva találták meg archeológusok annak a településnek a nyomait, amit kutatásaik szerint mintegy 49 ezer évvel ezelőtt laktak a modern ember elődei. A felfedezés, melyet a Science folyóirat aktuális számában is publikáltak, azért bír nagy jelentőséggel, mert megerősíti azt a feltevést, hogy a korai emberek is képesek voltak zord természeti körülmények között élni.Korábban általánosan elfogadott volt, hogy évezredekkel ezelőtt a barátságosabb klímájú parti területeket választották letelepedésre az emberek, ám most újabb alátámasztást nyert, hogy a több mint 2000 méteres magasságokban is meg tudták teremteni a fennmaradásukhoz szükséges feltételeket.
A Kokoda város mellett most felfedezett öt-hat tábor feltárásakor kőeszközök töredékeit és élelmiszer-maradványokat találtak a régészek, amiket megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy őseink az úgynevezett csavarpálmafélék után kutatva jutottak a hegyvidékre. Ezeket a növényeket az ananászhoz hasonlatos gyümölcseik miatt kedvelték és keresték a kor emberei, majd később termesztették is. A kőbaltákat a növények kivágására, illetve az esőerdő ritkítására használták. Azért nevezik táborszerínek a felfedezett településeket a régészek, mert a falvakkal ellentétben ezeket nem állandóan lakták majd’ ötvenezer évvel ezelőtt, hanem visszatérő jelleggel, bázisként használták.
Glenn Summerhayes, a kutatás vezetője szerint a lelet a fentieken kívül azért is az emberi alkalmazkodóképesség ékes bizonyítéka, mert a magashegyi éghajlat fejlettebb szintí ruházatot is kíván annál, mint amit a korabeli emberekről eddig feltételeztek.
A Kokoda melletti település feltárása előtt egy harmincezer éves tibeti magaslati helyet tartottak a legrégebbi ilyen leletnek, tehát a mostani felfedezés mintegy tizenötezer évvel tágítja az archeológusok látómezejét a magaslati élőhelyek témakörében.
